A magyar szakembert arra kérték fel, hogy a szájüregi egészség világnapjára összehívott brüsszeli fórumon ossza meg a program tapasztalatait. A rendezvényen politikusok, foggyógyászok, kutatók próbálnak konszenzusra jutni arról, milyen népegészségügyi programokra, finanszírozásra, forrásokra lehet szükség a fog- és egyéb szájüregi betegségek megelőzésére.

Számos kutatás igazolja, hogy a szegények, az idősek, a mentális betegek, az elítéltek és a telepeken élő romák fogászati ellátása jócskán elmarad az átlagtól. Épp ezért a Magyarországon 2005–2006-ban működött népegészségügyi program is őket célozta. A merőben újfajta megelőző kampányban a hazai fogorvosi rendelők tizede vett részt, az érintett szakorvosok a saját rendelési idejükön túl próbáltak meg eljutni a főbb rizikócsoportokhoz: a gyermekekhez, a várandós nőkhöz és mindazokhoz, akik az életmódjukból fakadóan egészségügyi szempontból hajlamosabbak a különböző fog- és szájüregi megbetegedésekre.

Így számos szűrés zajlott hajléktalanszállókon és utcai szűrőbuszokban. A program évente 300 millió forintba került, és 200 orvos vett részt benne. Az orvosok több tucatnyi szájüregi rákot diagnosztizáltak úgy, hogy a betegség még gyógyítható volt. Ez azért is jelentős eredmény, mert Magyarországon kiemelkedően magas a szájüregi rákban elhunytak száma: százezer lakosból 9,4-en halnak meg így. A kezeltek túlélési aránya a kelet-európai országokban 23 százalék, Észak-Európában 51 százalék.

Gyenes Mónika a hazai program lezárása után Angliába költözött. Azóta is ott praktizál. Lapunknak azt mondta: a klasszikusan ismert rizikófaktorok, vagyis a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellett kockázati tényező a humán papillomavírus is. Az orális szex térnyerésével magyarázható, hogy a rákos megbetegedések egyre gyakoribbak a fiatal nőknél.

A fórumon a szervezők egy jelentést is közreadnak. A dokumentumból kiderül, hogy az egyes tagállamok mennyire eltérően költenek fogászati ellátásra. Idén várhatóan a 27 tagország 79 milliárd eurónyi közpénzt fordít a célra. Magyarország a sereghajtók között van a maga 170 millió eurójával, ennél kevesebbet csak Szlovákiában költöttek az adóforintokból fogászati ellátásokra. A szervezők szerint komoly probléma, hogy a nemzeti programok a fogászati betegségekre fókuszálnak, az ellátásokhoz a szegények, a hátrányos helyzetben élők hozzáférése igencsak korlátozott.