De még azok sem tartják jó ötletnek, hogy Molnár erről a kérdésről beszél két évvel a parlamenti választás előtt, akik nem ellenzik zsigerből a baloldali összefogás bármely formáját. Márpedig a volt XI. kerületi polgármester a Magyar Nemzetnek adott interjújában és azóta minden lehetséges fórumon elmondja, hogy szeretné „legalább a vasárnapi asztalhoz leültetni a baloldali pártcsaládot". A szocialisták közül viszont a 2014-es összefogás hátba szúrásokban gazdag egyezkedése, majd bukása után már nagyon kevesen gondolják úgy, hogy ez egy pártcsalád.
Az MSZP vidéki erős emberei közül többen kiakadtak Molnár „szövetségi politikáján", néhány megyéből meg is üzenték neki: ne számítson a támogatásukra. Ez azért rossz hír neki, mert vidékről is szép számmal kell aláírásokat gyűjtenie ahhoz, hogy elnökjelölt lehessen. Molnár helyzete messze nem kritikus, több párttársa azt mondta lapunknak, hogy továbbra is őt látná legszívesebben az elnöki székben, de már jelezték neki, hogy a DK-val kapcsolatos nyilatkozatain finomítania kell, különben eljátssza az esélyét.
|
Tóbiás József bezárja az ajtót a DK előtt
Népszabadság/archív |
Molnár bukdácsolását lapunknak azzal magyarázták, hogy visszatérése óta még nem jött teljesen képbe az MSZP belső ügyeivel. Tóbiás le is csapta a feldobott labdát: míg korábban az időközi önkormányzati választásra készülő dunaújvárosi MSZP-sek nem kaptak világos iránymutatást a pártközpontból, hogy mihez kezdjenek a jelöltjük visszalépését sürgető DK-val, néhány napja Tóbiás arról biztosította a helyi elnököt, Pintér Attilát, hogy minden eszközzel segítik a különindulást.
A pártelnök határozott fellépését többen azzal indokolták, hogy összeveszett Molnárral, amikor az utóbbi bejelentette indulását. Forrásaink szerint Tóbiás azon húzta fel magát igazán, hogy Molnár felajánlotta neki, maradjon frakcióvezető, ha őt választják az MSZP elnökévé. Amit Molnár gesztusnak szánt, azt Tóbiás támadásnak vette, és állítólag rendesen kiosztotta Molnárt, akivel korábban jó viszonyt ápolt.
A másik két kihívó, Harangozó és Szanyi határozottan kiáll az MSZP különutas-politikája mellett, szerintük a szocialistáknak magukkal kellene foglalkozniuk, és legfeljebb megerősödésük után érdemes azon gondolkodni, hogy 2018-ban milyen szövetségi stratégiát folytasson a párt. Az ő esélyeik a pártelnöki székre továbbra sem jók, ám ha Molnár eltaktikázza magát és a kongresszuson a Tóbiás-ellenes hangulat dominálna, akkor akár labdába is rúghatnak.
