Két éve nyílik közpénzből Kerényi pitypangja

Az arányok azonban később megváltoztak: az ATV-nek tavaly májusban Bencsik Gábor azt nyilatkozta, hogy a tízezer példányból hatezret osztanak szét ingyen, az előfizetők száma ezerkétszáz, áruspéldányban elfogy nyolcszáz darab, a remittenda pedig kétezer. A friss számok alapján a Magyar Krónika igazi sikertörténet – már ami a terjesztését illeti –, hiszen Bencsik Gábor tájékoztatása szerint a lap az első számtól kezdve tízezer példányban készül, ebből több mint hatezer-háromszáz példány ingyen megy közintézményeknek, iskoláknak, könyvtáraknak, hétszáz darab a határokon túlra.

A főszerkesztő lapunknak azt mondta: az előfizetők száma 1600–1700 között mozog, a darabonkénti eladás 500 körül van, a többi szerzői példány, promóció és remittenda, nagyjából havi száz példány pedig utólagos eladásban kel el. S hogy mennyi főállású dolgozója van a lapnak? Bencsik erre azt válaszolta: főállású munkatárs nincs, ő maga részállású, a többiek szerződéssel vagy megbízással dolgoznak. A szerkesztőség egy főszerkesztőből, egy főszerkesztő-helyettesből, két rovatszerkesztőből, egy korrektorból és egy tördelőből áll.

Kérdésünkre, miszerint milyen bevételekből tartják el magukat, s kapnak-e közpénzt, a főszerkesztő azt mondta: a bevételeik részben lapárbevételből, részben támogatásból állnak, s közpénzt is kapnak. Az MNB tavaly 30 milliót adott, a Magyar Villamos Művektől pedig idén 10 millió forintot kaptak. Megkérdeztük azt is, hogy az elmúlt két évből szakmailag mire a legbüszkébbek, mire azt közölte: „nem egyes anyagokra vagy szerzőkre vagyunk büszkék, hanem arra, hogy – azt hiszem – sikerült jó színvonalon szólnunk arról, hogy egy csomó jó dolog vesz körül bennünket. Nekem egyébként a legkedvesebb a versrovat – havonta legalább egy jó vers szerintem szebbé teszi az életet.”

Az alapítók által „reprezentatív és gyűjtendő” lapnak, sőt „kordokumentumnak” szánt kiadvány eddig eleget tett annak az alapeszmének, amelynek nevében életre hívták: nem keres botrányos ügyeket, nem boncolgat égető társadalmi problémákat, az alcímében jelölt közéletiség csak pozitív formában van jelen. Az aktuális számból például teljes egészében kimaradt az a kulturális botrány, hogy – forráshiány miatt – olyan minőségi irodalmi lapokat fenyeget megszűnés, mint az Ex Sym­posion, a 2000, a Kritika, a Literatura, a Mozgó Világ, a Prae, a Vigilia, ugyanis a Nemzeti Kulturális Alap csak 85 milliót, majd később plusz 59 milliót szánt szépirodalmi lapokra.