A 70 esztendős Katalin tavaly szeptemberben lépett be először zálogházba. A siklósi asszony a helyi kenyérgyárból ment nyugdíjba, 82 esztendős férje állomásfőnök volt. Katalin azért adta be mindkettejük jegygyűrűjét 80 ezerért, mert férje műtéten esett át:
– Az orvosra kellett a pénz. A lényeg, hogy a férjem jól van. A baj csak az, hogy a gyűrűket nem tudom kiváltani. Most meghosszabbítottam márciusig.
Katalin gyűrűit a siklósi főutca alig szobányi zálogháza vette be. A fiók két éve nyílt, és Anett, az ott dolgozó becsüs bevallotta, hogy megviseli őt az ügyfelek szenvedése:
– Amikor bejön egy asszony az óvodás lányával, és kiszedi a gyerek apró fülbevalóját, mert nincs mit enniük, az szívbe markoló.
A siklósi zálogház gazdája, Masa Attila hasonlóan vélekedett. A 42 éves férfinak Szentlőrincen és Marcaliban is van egy-egy zálogháza, belelát a reménytelen szegénységbe, azt viszont cáfolta, hogy a zálogházak a szegénységből élnének:
– Az ügyfelek többsége csak átmeneti pénzzavarban van, és mi gyorsan és viszonylag olcsón segítünk abban, hogy megoldják a problémájukat. Az meg kifejezetten jó érzés, ha jön egy aranyban gazdag vállalkozó, mert azonnal kell neki egy-kétmillió forint, aztán négy hét múlva kiváltja az ékszereit, és elégedett, mert bejött neki az üzlet. Nekem is fáj, ha valaki nem tudja kiváltani a zálogát, és az üzletileg is rossz. Nem a bent ragadt zálog hoz hasznot, azt eladjuk, néha veszteségesen, az a jó zálog, ami visszajár. Azon többször is kereshetünk. Amit eladtunk, azon már nem.
Masa szavait erősíti a Pécs belvárosában, négy zálogházat fenntartó családi cég vezetője, Gulyás Endre:
– A zálogházakhoz sok szegény jár, de a zálogházak nem a szegényekből élnek, hanem azokból, akik bele akarnak fogni valamilyen üzletbe, ezért a felhalmozott aranyukat befektetési céllal pénzre váltják. Ha ez a réteg gyengül, akkor a zálogházaknak is rosszul megy. A mi régiónk depressziós. Pécsről 2013-ban elmentek kilencezren, és ezt mi is érezzük, a pécsi zálogházak forgalma az elmúlt években 35 százalékkal csökkent.
A riportban teljes nevét vállaló Sárközi Zoltán az a típus, akiről a zálogosok álmodnak. A 39 éves, köpcös, bonyhádi férfi bontásból él, vállalkozása jól megy. Őt is az egyik pécsi zálogházból kijövet szólítottam meg. Előtte másfél óráig nézte az ékszereket – merthogy a zálogházak többsége új ékszerek árusításával is foglalkozik –, aztán Sárközi előszedett egy nyakláncot, és beadta zálogba.
– Egy barátom kért tőlem 400 ezret. De azért is jöttem, mert ajándékot nézek a feleségemnek és a lányomnak. Tudja, nekünk romáknak fontos az ékszer. Ez nálunk hagyomány, az aranyban bízunk, nem a bankokban. Az arany bárhol pénzzé tehető, és őrzi az értéket. Sokszor beadok ezt-azt zálogba, ha hirtelen kell valamit kifizetni. Meg hát azért is kell az arany, mert szeretjük a csillogást. Van olyan nyakláncom, ami négymilliót ér. Húzza a nyakamat, de ha felveszem, a többiek hajolnak meg: egyből látják, kinél van a dohány.
Más, boldog zálogházba járóval nem nagyon találkoztam. A szükség vitte a zálogházba az 53 éves Istvánt is, aki biztosítási ügynökként dolgozik.
– Kellett 150 ezer forint, hogy karácsonykor jusson mindenre – mondta a Pécs melletti Pogány községben élő férfi. – Az év utolsó három hónapja nekünk gyenge, az emberek az ünnepekre gondolnak, és nem kötnek biztosítást.
István 15 éve jár az egyik pécsi zálogházba. Először azért szorult rá, mert az autója elromlott. Azóta már sokkal jobban megy neki, ám, ha gondja van, mégis idejár. Ezúttal egy órán át beszélgetett az eladókkal, közben megnézett tucatnyi ékszert, mert szerinte a megtakarítás felét aranyban érdemes spájzolni. A zálogházban kapott egy üveg minőségi bort évbúcsúztató ajándékba. Ez csak a törzskuncsaftoknak dukál, Istvánon látszott, hogy jól érzi magát a boltban, de azért senkinek soha sem beszél arról, hogy zálogházba jár.
– Még a felnőtt lányomnak se beszélek róla, csak a feleségemnek.
Karácsony előtt mindig emelkedik a forgalom a zálogházakban. A pécsi egyetemre járó Bence a barátnőjének akart ajándékot venni, ezért vágta be nyakláncát a zaciba.
– Most vagyok itt először – morogta akadozva. – Furcsa ez nekem. Kinéztem a kedvesemnek egy csizmát. 30 ezer. Örülni fog neki. Nem mondom meg neki, miből vettem. Egy évfolyamtársam ajánlotta, hogy itt jutok könnyen pénzhez. Idegesen alszom majd a nyakláncom miatt. A szüleimtől kaptam, ballagásra. Ki kell váltanom. Mindig eszembe jut az a gyerekjáték, amikor zálogot kell adni. Ha vissza akarjuk kapni, akkor a játékvezető azt kérdezi: mit érdemel az a bűnös, akinek a záloga a kezemben van. Kicsit bűnösnek érzem magam, a zaci mégiscsak egy megítélt hely.
Egy pécsi színésszel is összefutottam az egyik zálogházban, épp egy pici gyűrűt váltott ki. A 42 esztendős férfi fő- és fontos epizódszerepek sorát játssza évek óta, remekül. Nem gondoltam, hogy ő is ilyen pénzzavarba sodródhat. Elmondta, hogy az alapfizetése nettó 140 ezer, az előadáspénzekkel ez felmegy 180-190-re, de nyáron például nincs előadás. A színész felesége bölcsődepedagógus, ő 80 ezret visz haza. A családot anyagilag az véreztette ki, hogy megszületett a második gyermekük, és költségek adódtak. A színész egy gyűrűt adott be, hogy hozzájusson 10 ezer forinthoz. 120 nap után tudta kiváltani.
Zsolt félmillió forintnyi ékszert hagyott az egyik pécsi fiókban.
– Januárban indulok Angliába, az útra kell a pénz – mondta lendületesen a 37 éves férfi. – Szakács vagyok, de itt nem boldogulok. Egy volt kollégám kiment fél éve, és ő intézett nekem helyet Leedsben. Egyelőre konyhai kisegítő munkán leszek, de feltörök majd, az tuti. Eleinte 1100 fontot kapok, meg ellátást. A szállás 300 font. Ha bejön, viszem a feleségemet meg a két gyereket.
Gulyás Endre szerint a kitelepülők gyakori ügyfelei a zálogházaknak. A többség időben küldi a pénzt a rokonoknak, hogy váltsák ki a kiutazás költségeire beadott ékszereket. Van, hogy ők maguk térnek vissza, és amikor kiváltják az ékszerüket, elárulják, hogy többé már nem jönnek. Nemcsak a zálogházba, haza se.
Zacitörténelem
Az első, szervezetten működő zálogház 1462-ben nyílt meg az itáliai Perugiában, ferences barátok kezdeményezésére. A cél az volt, hogy a kevésbé tehetős emberek is juthassanak szabályozott keretek között pénzhez, váratlan anyagi gondjaik megoldására. A történelmi Magyarország területén 1773-ban nyitott az első zálogház Pozsonyban. Később országszerte nyíltak zálogházak, és a népszerűségüket az törte meg, hogy a XIX. század közepétől a bankok egyre jobb feltételekkel nyújtottak kölcsönt. Ennek ellenére a zálogházak a múlt században is forgalmas intézmények voltak.
A rászorulók főleg ékszert csaptak a zaciba, de hoztak műtárgyakat, evőeszközt, bútort, ágyneműt, ruhát. 1945 után államosították a zálogházakat, és megalakult a Bizományi Áruház Vállalat. A rendszerváltáskor a BÁV monopolhelyzete megszűnt, s azóta magánszemélyek is indíthatnak zálogházat. Ehhez létre kell hozni – legalább 50 milliós alaptőkével – egy pénzintézeti tevékenységre jogot szerző gazdasági társaságot. A másik módszer, ha valaki egy bank ügynökeként nyit zálogházat. Az utóbbi a könnyebb és az elterjedtebb.
Magyarországon ma mintegy 200 vállalkozás 570 zálogfiókot működtet. A fiókok kb. ötöde az immár privatizált BÁV tulajdona. A zálogházak harmada a fővárosban működik, 7-8 ezer lelkesnél kisebb településen nemigen találunk üzletet. Az elzálogosított tárgyak több mint 95 százaléka ékszer. Ruhát már kevés helyen vesznek be, a jó állapotú műszaki cikkekért az eladási ár alig 10-15 százalékát merik kifizetni, a műtárgyak meg azért szorultak vissza, mert értékük felbecsülése problémás. Az arany ékszerért viszont a piaci ár 70-74 százalékát is megkaphatja a kuncsaft.
Igaz, ha a tulajdonos nem tudja kiváltani, akkor valamivel olcsóbban kell megválnia ékszerétől, mintha eladta volna. A zálogjegy 30, 60 és 90 nap alatt jár le, van lehetőség a meghosszabbításra, ám azért fizetni kell. Ha valaki egy tárgyért kap 100 ezer forintot, akkor 90 nap elteltével 108-109 ezerért tudja visszaváltani zálogát. Vagyis a kapott pénzre eső kamat jóval magasabb, mint a banknál, ám a zálogházhoz olyan ügyfelek fordulnak, akiknek azonnal kell a pénz, s akiknek a bank talán nem is kölcsönözne.
Azt, hogy a zálogházak mennyi kamatot számolhatnak fel, törvény limitálja (jelenleg a jegybanki alapkamat, plusz 37 százalék a maximum), ám a fiókok szinte sosem mennek el a felső határig, mivel versenyben vannak egymással. A beadott tárgyak nagyjából tizedét nem váltják ki a tulajdonosok. Szabó Szabina, a BÁV zálogigazgatója elmondta, hogy 2008–2009-ben, vagyis a válság kezdetekor a zálogházak forgalma nőtt, s ennek a devizahitelesek ellehetetlenülése, az óvatosabbá váló banki hitelezés és az arany árának jelentős emelkedése volt az oka.
2012-től visszaesett a zálogházak bevétele, amiben szerepe lehet annak, hogy sokan felélték ékszertartalékaikat, de annak is, hogy az arany ára csökkent. Senkinek nincsenek pontos adatai arról, hogy mennyien zaciznak nálunk. A cikkben szereplő fiókok adatait felszorozva arra következtethetünk, hogy évente 300-400 ezren szorulnak egyszer vagy többször a zálogházak kölcsöneire.
