galéria megtekintése

Mintha eltűnt volna a golyó

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 20. számában
jelent meg.


Czene Gábor
Népszabadság

Hat éve történt, 2008 szeptemberében. A Heves megyei Tarnabodon ismeretlenek Molotov-koktélt dobtak két házra, több másikra tüzet nyitottak. A házakban nem cigányok éltek.

A rendőrség a tarnabodi ügyet nem hozta kapcsolatba az előző hetekben Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban romák ellen elkövetett incidensekkel.

Piricsei családi otthon
Piricsei családi otthon

Ami azt illeti, a rendőrség ekkor még a cigányok elleni támadások között sem látott összefüggést. Tábori Zoltán érzése viszont éppen a tarnabodi lövöldözéssel kezdett meggyőződéssé erősödni: a támadások ugyanannak a sorozatnak a részei. Csak a véletlen műve lehet, hogy Tarnabodon nem cigányok házait érte találat. A célpontok valójában ők voltak.

 

A fegyveres támadások addig csak Piricsén jártak sérüléssel. Tarnabod után alig több mint egy hónappal, Nagycsécsen már két halálos áldozatot követelt a találomra pusztító erőszak. Összesen hatan haltak meg, öten fizikai – és még többen súlyos pszichés – sérüléseket szenvedtek el. A lesből gyilkoló támadók Kislétán a roma holokauszt évfordulóján öltek.

Cigány rulett. Tábori Zoltán könyvének címe arra utal, hogy a gyilkosok a megbüntetendő falvakat tudatosan választották ki, de a megtámadott házakat és embereket nem. Valamiféle morbid és kegyetlen „cigány rulettet” játszottak. Ahogyan az egyik rendőrnyomozó fogalmazott: „ér, akit ér”.

Tábori Zoltán 1955-ben született Nagykanizsán, a nyolcvanas évek óta foglalkozik újságírással. Csaknem negyedszázadig a Mozgó Világ olvasószerkesztője volt, jelenleg szabadúszó műfordító. Korábban két riportkönyvet írt a Magyarország felfedezése sorozatban (1998-ban a Vasmű, 2009-ben a Magdolna negyed).

Az Európa Kiadónál megjelent Cigány rulett tizenegy, eredetileg a Mozgó Világban publikált, a könyv fülszövegének definíciója szerint „szépirodalmi igényű riport” gyűjteménye. Tábori Zoltán azonban inkább szociográfiaként határozza meg a műfajt. Ennek praktikus oka is van. A „terepen mozogva” abból még sosem akadt gondja, hogy szociográfusként kérdezősködött.

A falvak lakói többnyire nincsenek tisztában a szó jelentésével, amelynek hangzása tekintélyt parancsoló tudományos tartalmat hordoz. „Ha újságíróként mutatkozom be, talán szóba sem állnak velem” – mondja. Tábori Zoltán tudja, hogy kitől és mit kell kérdezni, mire kell figyelni. Kivételes tehetséggel megírt szociografikus riportjai remek arányérzékkel vegyítik a tényeken alapuló megállapításokat a rezdülésekre is reagáló benyomásokkal.

A szerző ellenállt a csábításnak, és szentimentális érzelgősség helyett végig tartotta magát az elfogulatlan kívülálló szerepéhez. Ritka erény ez. Írásai pont ettől hitelesek. Nem szépelgők, hanem empatikusak. Táborinak eszébe sincs erkölcsi dogmák sulykolásával a helyes irányba terelni az olvasót. Nem nézi, hogy történetének szereplői romák vagy nem romák. Kellő tapintattal, de következetesen beszámol tapasztalatairól – akár kedvezők, akár kedvezőtlenek.

Függetlenül attól, hogy kivel beszél, minden kijelentést kritikával fogad. A valóság érdekli, nem pedig az, hogy milyen mendemondák születtek a tragédiák nyomában. Csupán néhány félmondat és elszórt megjegyzés árulkodik arról, mennyire nehezen viseli a romaellenes szövegeket. Különösképpen akkor, ha valaki vele összekacsintva, a cinkosok bratyizós stílusában cigányozik.

Getyinás Magdolna, akit lábon lőttek
Getyinás Magdolna, akit lábon lőttek
Reviczky Zsolt / Népszabadság

A szerző megfordult a legtöbb településen, ahol az elkövetők a támadásokat végrehajtották, de bekerültek a könyvbe olyan esetek is, amelyek egyáltalán nem, illetve csak áttételesen vagy nem bizonyítottan kapcsolódnak a sorozatgyilkossághoz. Ellátogatott a Fejér megyei Pátkára, ahol polgárőröket gyanúsítottak cigányok elleni Molotov-koktélos akcióval, és például a baranyai megyeszékhelyhez tartozó Pécsszabolcsra, ahol egy roma házaspárt ért halálos kimenetelű kézigránátos támadás.

Itt, a Pécstől nyolc kilométerre lévő városrészben beszélgetett egy volt rendőrrel, a helyi óvoda gondnokával. Jellemzése szerint „olyasfajta szikár, higgadt, jóravaló arca van, mint azoknak a nyugati filmekből ismerős esküdtjelölteknek, akiket ügyész és ügyvéd habozás nélkül elfogad”. Tábori csak azt követően kezdte felfedezni rajta a roma vonásokat, hogy a volt rendőr mintegy mellékesen közölte: beás cigány.

Később kiderült, hogy a kettős emberölést a testvére követte el, az ő közreműködésével. A megnyerő külsejű volt rendőrt a bíróság tizenöt év fegyházbüntetésre ítélte. Tábori Zoltán a Budapesthez közelebb eső településekre többször visszament, a távolabb lévőkön általában egyhuzamban eltöltött három-négy napot. Furcsa figurákkal hozta össze a sors.

A lyukóbányai cigánytelep Miskolcon
A lyukóbányai cigánytelep Miskolcon
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Megismerkedhetünk például egy feltalálóval, aki az általa tervezett szélerőmű révén szeretné meleg vízhez és padlófűtéshez juttatni a nyomorban élő borsodi romákat. Minden együtt van, már csak egyetlen apró részletkérdés szorul tisztázásra: honnan lesz néhány százezer euró a megvalósításhoz.

Az áldozatok iránti részvét és szolidaritás megnyilvánulásaival Tábori csak elvétve találkozott. Az érintett települések polgármesterei közül – mondja – egy sem akadt, aki a lehető leggyorsabban a támadás helyszínére sietett volna. A szűkebb környezet ugyanúgy közönyösen, beletörődően fogadta a rasszista gyilkosságok hírét, ahogyan a társadalom nagy része is.

A tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság (2009. február) után a hatóságok kemény bírálatokat kaptak a szakszerűtlen intézkedések miatt. Tábori Zoltán sem vitatja, hogy a rendőrök, a tűzoltók és a mentők is komoly hibákat követtek el, bizonyos értelemben mégis a védelmébe veszi őket. Az intézkedés során nem voltak tudatában annak, hogy a rasszista sorozatgyilkosság újabb esetével állnak szemben.

Esett a hó, fújt a szél, sötét és hideg volt. A magányosan égő ház körül nem találtak senkit, az áldozatokat a rokonok bevitték magukhoz, a szomszédba. „Kár eltussolási szándékot, lekezelést gyanítani a hatóság figyelmetlensége mögött” – írja. Más esetekben viszont megbocsáthatatlannak tartja a rendőrség eljárását. A Zala megyei Bocföldén Molotov-koktélt dobtak egy gazdálkodásból élő cigány család házára.

Két Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, nem messze Nagycsécstől, mindössze pár órával az ottani halálos áldozatokat követelő támadás után, „romakocsmák” bejáratát gyújtották fel. Tábori Zoltán szerint egyik ügyben sem folyt komoly nyomozás, a rendőrség még a bocföldei Molotov-koktélos támadást is egyszerű, „kisebb kárt okozó” rongálásnak minősítette. Valószínűleg – állapította meg – sose tudjuk meg, ki volt az elkövető.

Tábori Zoltán
Tábori Zoltán

Ebben az egészben nem is a büntetlenség, hanem az arctalanság a legrosszabb. Olyan, mintha nem is egy emberről lenne szó. Hanem sokról. A könyv utolsó riportjában azt hangsúlyozza: „egy őrült csapat bármikor belekezdhet egy őrült ámokfutásba. De hogy valaki ehhez hideg fejjel, habozás nélkül, tevőlegesen csatlakozzon, az szörnyűbb minden interneten vagy közösségi terekben fröcsögő cigányellenes megnyilatkozásnál”.

A szerző nem kívánja kommentálni azokat a találgatásokat, hogy a tettesek közül többeket még mindig nem sikerült elfogni. Ebből a szempontból optimista. A cigány rulett nem állt meg, de mintha lassabban forogna, és a golyó is eltűnt volna a kerékből. Bármennyire is élesek az etnikai konfliktusok, Tábori Zoltán reméli, hogy Magyarországon soha többé nem kell senkinek meghalnia pusztán azért, mert roma.

Kronológia

2008. március 7., Besenyszög: Kiraboltak egy hivatásos vadászt, aki hirdetésében sörétes vadászfegyvert kínált eladásra. A símaszkot viselő elkövetők különféle fegyvereket zsákmányoltak.

2008. június 2., Debrecen: Az egyik elkövető két lövést adott le egy távcsővel felszerelt vadászpuskából. A lövedékek az ablakon keresztül az épületbe hatoltak, ám ekkor még – egy horzsolt bokán kívül – személyisérülés nem történt.

2008. július 20., Galgagyörk: A híradásokban figyeltek fel a Pest megyei Galgagyörkre, ahol egy konfliktus annyira kiéleződött, hogy a Magyar Gárda is megjelent a településen. Több épületre tüzet nyitottak.

2008. augusztus 7., Piricse: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő, Debrecenhez is közel eső Piricsén több házra Molotov-koktélt dobtak, egy roma asszonyt – Getyinás Magdolnát – lábon lőttek

2008. szeptember 4., Nyíradony: Az egyik támadó a szokásos előkészületek nélkül, egy hirtelen jött lehetőséggel élve magához vette a korábban is használt Mauser típusú vadászpuskát, és egyedül indult útnak. Nyíradony-Tamáspusztán két lövést adott le egy cigány család házára: mindkettő behatolt az ablakon.

2008. szeptember 28., Tarnabod: A Heves megyei Tarnabodon Molotov-koktélokkal és lőfegyverekkel vettek célba házakat. Tévedésből olyan házakat támadtak meg, ahol nem romák éltek.

2008. november 2., Nagycsécs: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagycsécsen két épületre dobtak Molotov-koktélt. Az ezt követően leadott lövések halálos sebet ejtettek Nagy Tibornén és Nagy Józsefen. Nagy Tibort súlyosan megsebesítették.

2008. december 15., Alsózsolca: Az első halálos áldozatokkal járó nagycsécsi támadás után a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alsózsolca következett. Az udvaron fát vágó Rontó Krisztiánt a lövedék csípőtájékon találta el: maradandó sérüléseket szenvedett, a kiérkező szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően maradt életben.

2009. február 22., Tatárszentgyörgy: A Pest megyei Tatárszentgyörgyön internetes műholdfelvételeket és térképeket tanulmányozva, helyszíni szemlét követően választották ki a házat. Előre kidolgozott tervük szerint az ott élő embereket a házuk felgyújtásával menekülésre kényszerítik, és mikor azok elhagyják otthonukat, fegyvereikkel rajtuk ütnek. A támadásban Csorba Róbert és kisfia, Robika életét vesztette. Lánya, Csorba Bianka súlyos sérüléseket szenvedett el. Füstmérgezés gyanújával a házban tartózkodó édesanyát és a legkisebb gyermeket is kórházba vitték.

2009. április 22., Tiszalök: Kóka Jenő este tízkor munkába indult a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszalökön. A kültéri lámpa felkapcsolásával tudtán kívül segítette támadóit elképzelésük végrehajtásában. A lövedék szíven találta a férfit, aki a helyszínen életét vesztette.

2009. augusztus 2., Kisléta: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kislétán először kívülről lőttek a kiszemelt épületre, majd az ajtón keresztül behatoltak. A kiskorú Pótor Tímea a lövések zajára felébredve átindult édesanyja, Balogh Mária szobájába. A bejáratnál elhaladva rálőttek, ettől összeesett és eszméletét vesztette. A támadók ezt követően abba a szobába mentek, ahol az édesanya tartózkodott. Több lövéssel halálos sebet ejtettek rajta. Az időközben elítélt gyanúsítottakat a rendőrség augusztus 21-én tartóztatta le.

Összeállításunk a ciganyvadaszat-per.blog.hu nyomán készült.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.