A lepedőket akkor sem selejtezik le, ha átlátszóvá koptak, és csak akkor dobják ki, ha már szétszakadtak.
A PTE klinikai központjának főigazgatója, Decsi Tamás nem kívánt beszélni a tisztiorvosi szolgálat által megállapított hiányokról, de azt ő sem cáfolta, hogy ágyneműkből nem állnak jól. Ebben egyelőre nem is lesz változás, hisz a centrumnak idén 60 millió forintja van új ágyneműre, miközben ennek az összegnek a duplája se lenne sok.
Az egyetem egyik klinikáján rendszeresen elromlik az ágytálmosó automata, aminek oka az, hogy nincs pénz vízlágyítóra. Amíg rossz a gép, az ágytálak fáradságos munkával tisztíthatók, s ha ezzel kell foglalkozni az ápolóknak, kevesebb idő marad a betegekre.
Az egyik klinikán korábban emeletenként volt közös fürdő és vécé. Két éve történt egy felújítás, két kórterem kapott egy közös fürdőt és vécét. Ez előrelépés, igaz, így is csak egy-egy zuhany és vécékagyló jut tíz betegre. Nagyobb baj az, hogy a fürdők szellőzését rosszul oldották meg, így a falak penészesednek.
Arra az összes klinikán panaszkodnak, hogy nincs elég betegemelő, s azok a speciális matracok, amelyek meggátolják, hogy felfekvések alakuljanak ki a hosszan ágyhoz kötött betegek testén, még a viszonylag jó helyzetben lévő pécsi klinikákon is szinte ismeretlenek. (U. T.)
|
Hadigazdálkodás
Földi Imre / Népszabadság |
KAZINCBARCIKA
A kórházban nincs antidecubitor – váltakozó nyomású – matrac, sem betegemelő készülék, a felfekvések megakadályozására pedig a hozzátartozókkal vitetik be az ehhez szükséges kenőcsöket. A krónikus osztályon harmincnyolc, az ápolásin harminc beteget láthatnak el a keretszámuk szerint, őket ez a probléma napi szinten érinti. Az egyik hozzátartozótól megtudtuk: idős, demenciával küzdő nagynénjét felkarjánál fogva pizsamával kötötték ki a kórházi ágyhoz, mert nincsenek olyan magasított rácsok, amelyek biztonságossá tehetik a fekvést a magatehetetlen betegeknek. A szennyes textíliákat külsős céggel mosatják, s egy-egy hosszú hétvégén előfordul, hogy nem érkezik utánpótlás.
Volt, aki emiatt több napig is feküdt vérrel szennyezett lepedőn.
A dolgozók arra panaszkodtak, hogy nem kapnak elég nejlonzsákot, amivel a szemeteseket kibélelhetik, ezért „újrahasznosítják” azokat: a tartalmukat kiöntik, a zacskót pedig visszasimítják a kukába. Ugyanez a helyzet az elvileg eldobható steril gumikesztyűkkel is: kénytelenek fertőtleníteni és újra használni őket, mert nincs elég raktáron. Kézfertőtlenítő szerből pedig a legolcsóbbat veszik az egyik közeli hipermarketben. (D. J.)
„Nem lehet hűnek maradni az eskühöz”
2008-ban kezdett dolgozni hittel és lelkesen az a fiatal nővér, aki nemrég hagyta el az egyik vidéki kórház intenzív osztályát. Elmondta: eleinte az intenzív osztály még jól felszerelt, mindennel ellátott hely volt. Igaz, már odakerülésekor sem tudták garantálni azt a minőségbiztosítási követelményt, hogy egy betegre egy nővér jusson, de két beteget még ott is képes ellátni egy nővér. Később azonban már három, egyes időszakokban négy intenzív beteg is jutott egy nővérre. Állítja: ilyen körülmények között nem lehet úgy dolgozni, hogy az esküjéhez hű maradjon az ember. A 12 ágyas intenzíven, ahol dolgozott, vasárnap estére szinte soha nem maradt már tiszta lepedő. Elfogytak egyes gyógyszerek – úgy kellett kölcsönkérni más osztályoktól.
A minőségbiztosításban meghatározott időnként már nem tudták lecserélni az eszközöket. Ha betartanák az előírásokat, a hónap közepére elfogynának a fecskendők, infúziós szerelékek, gumikesztyűk. Ismerőse a krónikus belgyógyászaton dolgozik – ott nemrég csökkentették a felére a kötszerkeretet. Ennek a teljesítményvolumen-korlát az oka. Évek óta nem igazították hozzá a pontszámok értékét a fogyóeszközök árnövekedéséhez. A szűkösségben van egy racionális hierarchia: a fontossági sorban első helyen állnak az életmentő eszközök. Utána jönnek a gyógyszerek, majd a sorban utolsók az ápolási eszközök. Ha le kell húzni a listáról, akkor lemarad a tiszta lepedő, a pelenka, a kötszer, a kenőcs – azok a dolgok, amelyek a beteg közérzetét javítanák. De ezek nem csak közérzeti eszközök: a gyógyulást is hátráltatja, ha nem lehet átkötni a beteget, vagy ha nem lehet lecserélni a pelenkáját, amikor szükség van rá. (T. I.)
DEBRECEN
Az intézményekben nem a felszereltség vagy az alapvető higiénia okoz napi problémát, hanem az alacsony bérezés és az abból fakadó munkaerőhiány. A debreceni egészségügyi intézményekre azért nem jellemzők azok a hiányosságok, amelyeket a szóban forgó jelentés felsorol, mert a helyi klinikai és kórházi létesítményekben az elmúlt tizenöt évben több tízmilliárd forintos fejlesztések történtek.
E korszerűsítések révén a debreceni osztályok sokkal magasabb színvonalúak az országos átlagnál, ennek dacára mind az orvosok, mind az ápolók többsége úgy érzi, hogy nincs kellően megbecsülve. Mint mondták, szégyenletesen kevés bért kapnak, s az ennek következtében fellépő fluktuáció forrásaink szerint elsősorban a sürgősségi osztályon jelent gondokat. A Kenézy kórház számos orvosa kénytelen túlvállalni magát,
így napi beszédtéma az orvosok között a külföldi munkavállalás lehetősége.
A leterheltség és az alacsony bérezés az oka annak, hogy a jól felszerelt debreceni egészségügyi intézményekben sem elégedettek a dolgozók. Forrásaink beszámolóit megerősítik tudósítónk tapasztalatai is. Sem a Kenézyben, sem a klinikákon nem találkoztunk kirívóan súlyos hiányosságokkal, leszámítva a zsúfoltságot, a szakrendelések váróit ugyanis úgy alakították ki, hogy azoknak jutott a legkevesebb hely, akik a legtöbben vannak: a betegeknek. (K. Zs.)
|
Ha fogytán a pénz, először a tiszta ágyneműről mondanak le a kórházak
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Áldatlan állapotok
A minimumfeltételek hiányáról szóló jelentés a leggyakoribb közegészségügyi hiányosságok közé sorolta az ellátáshoz szükséges textíliák hiányát, a penészes falakat, a szakadozott padlózatot és azt, hogy nincs kézmosási lehetősége a személyzetnek. Megemlítette a lejárt sterilitású eszközök használatát, a veszélyes hulladékok szabálytalan tárolását, elszállítását. A legtöbb esetben a defibrillátorok, betegemelők, motoros váladékszívók hiányoztak az osztályokról. A tárgyi feltételeket a legkevésbé az intenzív osztályok (20,3 százalék) és az ortopédiák (23 százalék) tudták biztosítani. A legjobban a kardiológiai osztályok álltak, ott a szükséges eszközök 65 százaléka volt meg. (D. A. N.)
