galéria megtekintése

"A Szigetszentmiklósi járásban gyalázatos dolgok történtek"

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 19. számában
jelent meg.


Fekete Gy. Attila
Népszabadság

Még a szigetszentmiklósi pokolról szóló ombudsmani jelentést sem hozza nyilvánosságra a hivatal "szenzitív adatok" miatt. Ráadásul a sajtótól is elvárnák, hogy az azonosításra alkalmas tényeket elhallgassa.

„A Szigetszentmiklósi járásban gyalázatos dolgok történtek gyerekekkel. Az évek óta tartó megaláztatásukért felelősség terhelhet egyes önkormányzati és állami szerveket”. Székely László ombudsman és Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének jogértelmezése szerint valahogy így kellett volna írnia a sajtónak a tavaly kirobbant szigetszentmiklósi botrányról.

A helyszín: Szigetszentmiklós
A helyszín: Szigetszentmiklós
M. Schmidt János / Népszabadság

Kiderült, hogy kisiskolás korú gyerekeit éveken át sanyargatta, szexuálisan zaklatta egy pár, és a hatóságok képtelenek voltak segítséget nyújtani.

 

A gyomorforgató esetről még tavaly kezdett cikkezni a sajtó. Saját vizsgálati jelentésében az alapvető jogok biztosa is azt állítja, hogy ő is a „sajtóból értesült arról, hogy szüleik hosszú évekig súlyosan bántalmazták 8, 9 és 10 éves gyermekeiket. A szülők ellen büntetőeljárás indult, a gyermekeket pedig nevelőszülőknél helyezték el”. Székely László hivatalból vizsgálatot indított, hogy a gyermekekkel kapcsolatban álló, védelmükre hivatott és köteles szervek és hatóságok megtettek-e mindent biztonságuk érdekében.

Mint arról a sajtó annak idején szintén beszámolt, az ombudsman állapította meg, hogy az illetékes szervek már 2005 májusában elrendelték a gyermekek védelembe vételét, „a szülői elhanyagolásukból fakadó veszélyeztetettségüket szociális munkával nem tudták megszüntetni”. A biztos rendelkezésére bocsátott iratok tanúsága szerint a gyermekek szexuális bántalmazására utaló jeleket sem a különböző hatóságok, sem a kicsikkel még gyakrabban találkozó pedagógusok nem észleltek.

Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy az illetékes hatóságok folyamatosan éltek „jelzési” kötelezettségükkel, jelezték a gyámhatóság felé, hogy a lakásban, ahol a gyermekek éltek, „büdös van”, „nincs fűtés”, hogy „olyan zöld volt az étel, hogy már szinte magától elindult…”

A helyszín: Csepreg
A helyszín: Csepreg
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Megállapították, hogy a szülők nem tartják a kapcsolatot az iskolával, nem járnak szülői értekezletre. Ezek ugyanis látszanak, észlelhetők. A szexuális zaklatásra utaló jelek felismerése már komolyabb felkészültséget igényelne, ám – mint azt az ombudsmani vizsgálat megállapította – efféle felkészítő tanfolyam csak ritkán van. Ehhez jön még, hogy a családgondozó szolgálatnál (amely elvileg az iskola után a legtöbbször érintkezik a gyerekekkel) a kérdéses időszak nagy részében súlyos létszámgondok voltak; 2005-ben 146 esetre két családgondozó jutott, 2008-ban 160-ra három. Tavaly már 64 ügyben heten jártak el.

Mindezek alapján Székely László megállapította, hogy a szüleik által zaklatott és elhanyagolt szigetszentmiklósi gyerekek nem kaptak valós segítséget a veszélyeztetettségük megszüntetéséhez, a szakemberek nem ismerték fel időben, hogy ki kell emelni a családból őket.

„A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a jelzésen kívül nem volt érdemi együttműködés.” Jelentésében Székely kitért a sajtó felelősségére is. „Osztom a szociális és gyámhivatal vezetőjének álláspontját a tekintetben, hogy a gyermekekkel kapcsolatban megjelent, azonosításukra alkalmas sajtóhírek az őket ért súlyos trauma feldolgozását nagyban nehezíti, azt végső soron el is lehetetlenítheti”.

Később így folytatta: „Hatásköri korlátaim miatt azonban a sajtó tevékenységének alapjogi szempontú vizsgálatára nincs lehetőségem, de felhívom a szigetszentmiklósi gyámhivatal vezetőjének a figyelmét a gyermekek személyhez fűződő jogainak megsértése miatti perindítás lehetőségére”.

Székely tehát a gyermekbántalmazási botrányt kirobbantó és a hatóságok felelősségét is felvető sajtó ellen buzdítja annak a gyámhatóságnak a vezetőjét, amely 2005 és 2012 között másokkal együtt képtelen volt az őket zaklató, bántalmazó és elhanyagoló szüleik karmaiból kiszabadítani a gyermekeket. Ugyanakkor a sajtó tevékenységének vizsgálatára kérte fel a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét.

A helyszín: Kulcs
A helyszín: Kulcs
Kurucz Árpád / Népszabadság

Péterfalvi Attila aláírásával április első napjaiban 16 médiatartalom-szolgáltató kapott különböző tartalmú (testre szabott) felszólítást. Lapunk kiadóját arra szólította fel: gondoskodjon arról, hogy a Népszabadság online felületén az e témában nyilvánosságra hozott médiatartalmakban ne szerepeljen olyan személyes adat, amely a gyermekeket közvetetten azonosíthatóvá teszi.

A törlést úgy kell végrehajtani, hogy a későbbiekben a Google kereső se hozza fel újra a kifogásolt tartalmakat. Az azonos tartalmú, nyomtatásban megjelent cikkek begyűjtését, bezúzását, könyvtárakból való eltávolítását nem kérte Péterfalvi.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke a hatósága által lefolytatott vizsgálatról azt írta, hogy a médiatartalom-szolgáltatók részletgazdagon beszámoltak a szigetszentmiklósi bántalmazásról, felvetve egyebek közt az illetékes hatóságok és szolgálatok felelősségét is, amiért nem vették észre időben, mi is történik a családban.

„A médiatartalmak nyomán több olyan eljárás is indult, amelyekben az egyes állami és önkormányzati szervek és tisztségviselőik felelősségét vizsgálták.” Péterfalvi levelében azt nem vitatta, hogy a szigetszentmiklósi ügyben az illetékes állami és önkormányzati szervek esetleges mulasztása Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseménynek tekinthetők, amelyről be kell számolni.

Székely vizsgálatára hivatkozva ugyanakkor rámutatott, hogy még egy ilyen ügyben is mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez. Személyes adat – írja – „az érintettel kapcsolatba hozható adat”, különösen a neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret, valamint az azokból az „érintettre levonható következtetés”.

Minden olyan adat is személyes adatnak minősül – írja később a hatóság elnöke –, amely alapján az érintett személy közvetve azonosítható lesz. És a személyes adatok védelmének törvényi szabálya már akkor is megsérül, ha akár csak egyetlen ember is azonosítani tudja a média beszámolói alapján az érintett személyt.

Eszerint: ha a szigetszentmiklósi család szomszédai nem álltak éppen a kapuban, amikor a gyermekbántalmazással gyanúsított szülőket elvitte a rendőrség, hanem a sajtóból tudták meg, hogy elvitt a rendőrség egy (e ponton már nem írhatjuk le, hogy hány gyermekes) nőt és férfit, majd észreveszik, hogy a szomszédok már napok óta nincsenek otthon, és meglátják az ajtón a rendőrségi pecsétet, akkor a sajtó egésze jogot sértett.

Péterfalvi levele abból indul ugyanis ki, hogy a „Sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól” szóló törvény (Smtv.) a médiarendszer egészére vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget ír elő, s ebből következően a garanciális követelményeket is ezen „a médiarendszer egészére vonatkozó” alapelvből kiindulva kell vizsgálni és érvényre juttatni.

A helyszín: Agárd
A helyszín: Agárd
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Vagyis, ha a Népszabadság leír egy a gyermekek azonosítására nem alkalmas információt, a Magyar Nemzet pedig egy másikat, akkor külön-külön egyik cikk sem lenne jogsértő, de a két információ együtt már alkalmas is lehet a gyermekek azonosítására.

A helyzetet bonyolítja, ha valaki a Google-on tovább tájékozódik. Márpedig a hatóság szerint abból kell kiindulni, hogy ha megjelent egy adat, akkor a kíváncsi olvasó az interneten vagy egyéb módon gyűjthet még hozzá más információkat, és azokkal együtt már az illetéktelen kutakodó számára azonosíthatóvá válik az egyes cikkekben szereplő személy.

Péterfalvi a Népszabadságnak a szigetszentmiklósi ügyről írt cikkeiben a következő kifogásolnivalókat találta: leírtuk a település nevét, annak a nem a tehetősök által lakott településrésznek a nevét is, ahol a család háza áll. Közöltük a ház fotóját, a gyanúsított férfi vezetéknevének kezdőbetűjét és keresztnevét, a zaklatott gyermekek nemét és az életkorukra utaló adatokat (8, 9 és 10 éves), s hogy e két utóbbi médiatartalomból levonható az a következtetés (ami ugyancsak egy személy azonosítására alkalmas – személyes – adat), hogy a szóban forgó gyerekek testvérek.

Szerettünk volna interjút kérni Péterfalvi Attilától, magyarázza már el, a jövőben miképpen számolhatunk be a különböző eseményekről – szerinte törvényesen. Különösen arra lennénk kíváncsiak, honnan tudhatjuk meg, mások mit írnak, milyen adatokat használnak fel a cikkeikhez. A szerkesztőségeknek kell egyeztetniük, vagy a hatóság kezdeményezi-e esetleg valamiféle tájékoztatási hivatal felállítását e célra.

Péterfalvi nem nyilatkozott. Egy munkatársa szerint azért nem, mert a vizsgálatnak még nincs vége. A szerkesztőségek leírhatják észrevételeiket a levélben foglaltakkal kapcsolatban.

A helyzet több mint ellentmondásos. A bíróságok eddig a hasonló tudósítások készítőitől azt várták el, hogy tényszerűek, időszerűek legyenek, a személyiségi jogok ilyen tág, a tudósítói munkát gyakorlatilag ellehetetlenítő értelmezése azonban nem volt jellemző. Ha ezen előírások szerint kellene cikket írni, akkor azokból legföljebb annyi derülhetne ki, hogy például Gyilkosság: Budán megöltek egy embert. És kész.

Székely László részletes jelentése a szigetszentmiklósi esetről felkerült a hivatal honlapjára, de aztán onnan eltávolították.

Érdeklődésünkre, hogy miért, azt írták: „A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás ombudsmani vizsgálatának jelentése az ügy természeténél fogva óhatatlanul tartalmaz a gyermekekkel kapcsolatos szenzitív adatokat is. Ezek rögzítése nélkül ugyanis sem maga a vizsgálat, sem az érintett szervek fellépése nem lett volna lehetséges. Minthogy fennállt annak a veszélye, hogy a jelentés teljes nyilvánossága az ilyen adatok kontrollálatlan felhasználásához vezethet, a jelentést az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala megküldte az illetékes hatóságoknak és intézményeknek, de a gyermekek jogainak védelmében visszalépett a teljes nyilvánosság koncepciójától. A jelentésből készült rövid változatot a Hivatal a Magyar Távirati Irodán keresztül – és a gyermekek azonosítását lehetővé tevő adatok, információk nélkül – nyilvánosságra hozta.”

Ennek ellenére a gyermekek jogainak védelmében készült rövid változat „Szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás” címmel érhető el a világhálón. Ez azért érdekes, mert Péterfalvi Attila szerint a Népszabadság személyiségi jogot sértett azzal, hogy leírta a település nevét.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.