Hihetetlen népszerűségre tett szert egy nap alatt az idős hölgy, akitől két közterület-felügyelő elvette a nárciszait, mert engedély nélkül árult. Az intézkedés, még ha jogszerű volt is, felháborította a többséget. Az internetezők egy emberként álltak Julika néni mellé, Belváros-Lipótváros Közterület-felügyelete pedig olyat kapott, hogy azt senki sem tette volna ki az ablakba.
hirdetés
A közösségi oldalakon egy-egy kommentelő ugyan próbálta védeni a mundér becsületét, de az idős hölgyben az elnyomott és megalázott, egyszerű magyar állampolgárt látók észérvekkel elmagyarázták nekik, mi miért helytelen, még ha jogos is.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
A Népszabadságnak nyilatkozó pszichológus szerint a népszerűség egyetlen egyszerű okban keresendő. „Julika néni mi vagyunk. Mindannyian, akiknek a nagymamája a téeszben kapált, akik tudják, hogy ezek az öregek építették fel azt az országot, amelyben most élünk. Mindenki tudott vele azonosulni, aki szembesült valaha a könyörületet nem ismerő hatalommal, aki a fejét lehajtva csak sírni tudott bizonyos helyzetekben.
Julika néni a tökéletes példa. Ha valakinek nincs gyereke, azért jó példa, mert tudja, hogy a minimálbér után kapott nyugdíját majd ő is valahogy így fogja kiegészíteni, árulja majd a kert végéből szedett virágokat vagy a kézzel hímzett terítőket. Ha pedig van gyereke, azért látja benne a jövőbeli énjét, mert tudja, ő is az élete végéig érte fog dolgozni.
És az emberekben támadó segítőkészség megkapó helyzeteket produkál. - Te vagy az a lány, aki arról a nárciszos néniről írt a Facebookon? - kérdezi némi gondolkodás után egy szerviz tulajdonosa, amikor alkatrészcsere miatt betérünk hozzá. „Hétezer forint lesz munkadíjjal együtt. De ha megkérhetlek, ezt a pénzt juttasd el a néninek, így olyan, mintha mi segítettünk volna neki" - mosolyog, majd a munkalap kitöltése közben csak annyit mond: segíteni tudni kell.
Elképesztő mennyiségű felajánlás érkezett, emberek beszélnek a nárciszokról a villamoson, a boltban, mindenki Juli nénin akar segíteni. „Csak egy kis kárpótlást szeretnék neki adni, amiért el kellett viselnie a köztereseket. Hogy tudja, vannak még jó emberek” - mondta egyikük péntek reggel a Kossuth tér sarkán, nem messze attól a helytől, ahol a nénit igazoltatták a felügyelők.
hirdetés
Van aki csak gondolatokkal, más pedig anyagilag vagy akár a gyógyszerek megvásárlásával segítene. „Jött egy férfi, adott ötezer forintot. Nem kért érte semmit, csak ideadta. Úgy kellett rászólnom, hogy legalább egy csokorral vigyen a nárciszból" - meséli megdöbbenve a gyöngyösoroszi hölgy. A felajánlások hírére Juli néni csak annyit mondott: „A Jóisten áldja meg őket, nagyon köszönöm, én megvagyok, megtanultam beosztani a nyugdíjamat. Csak a gyerekek... De nem fogadhatok el semmit úgy, hogy ne adnék érte cserébe legalább egy csokor virágot."
„Juli néni nem egy csokor virágot adott az országnak. Hanem megtanított mindannyiunkat arra, hogy van még remény”
- mondja válaszul egy középkorú férfi, aki két csokorral is vett a virágokból péntek reggel.
A szerkesztőségbe is folyamatosan érkeznek felajánlások külföldről – például Németországból, Svájcból és Írországból – is. Többen orvosi segítséggel jelentkeztek, rendszeres havi támogatást, diabetikus élelmiszercsomagokat küldenének. Egyelőre még keressük a módját, hogyan juttathatnánk el mindezt Julika nénihez, aki nem szeretné az elérhetőségeit nyilvánosságra hozni, és ragaszkodik ahhoz, hogy a felajánlások mindegyikéért legalább egy csokor virágot adjon.
Ezer és egy ilyen történet, személyes tragédia, kudarc, embertelen sors van még az országban. Írni lehetne akármelyikről. De azt a legnagyobb internetes guruk sem tudják megmondani, mi ér el igazán az emberekhez. Nincs algoritmus, amely garantálná egy-egy poszt sikerét. Ez tényleg csak rajtunk, Julika néniken múlik.
