Hasonló elemzés megállapításait vitatva 2011-ben már tanácskoztak a tagállamok egészségügyi miniszterei Magyarországon. Akkor John Dalli egészségügyért és fogyasztópolitikáért felelős biztos azt vizionálta, hogy 2020-ra egymillió munkahely maradhat betöltetlenül az egészségügyben, ez komoly kockázatot jelenthet a betegeknek, és egyenlőtlenséghez vezethet az ellátásban. S bár akkor Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár több lépést is tett – az orvosi, ápolói béremelések, rezidensösztöndíjak bevezetése –, nem sikerült megállítani a migrációt.
|
| Fotó: Christian Creutz / Európai Parlament |
Csupán a célországok rangsorában van némi átrendeződés: a legtöbben Németország, az Egyesült Királyság, Svédország, Ausztria és Svájc egészségügyi intézményeibe mennek Magyarországról. A keleti nyitással tavaly már az úti célok közt szerepelt az Egyesült Arab Emírségek, Omán, Zambia, Új-Zéland, Sierra Leone és Brunei.
A magyarországi orvoselvándorlás azért is mind nagyobb problémát jelent, mert speciális orvosi területek maradnak szakember nélkül. Az év elején a Világgazdaság ismertette azt az adatsort, miszerint az elmúlt tíz évben például 24 szívsebész, 45 érsebész és 71 klinikai onkológus távozott, miközben az országban már alig 100 érsebész vagy mintegy 40 mellkassebész maradt összesen.
Most Ujhelyi István a probléma megoldására egyebek mellett azt javasolja az uniós döntéshozóknak, hogy az Európai Unió hozzon létre egy olyan alapot, amelyet a kivándoroltak hazahívására lehetne felhasználni a tagállamokban. Álláspontja szerint ha az Unió képes forrásokat biztosítani arra, hogy például egy német asztalosműhely nyelvi képzésekkel, kiköltözési támogatással magához csábítsa a kelet-európai dolgozókat, akkor arra is lennie kell, hogy hazatelepülők segítséget kapjanak.
EP-képviselőként azt szeretné elérni, hogy az egészségügyi szektorban váljék lehetővé, hogy például szolgálati lakásra vagy egyéb otthon maradást ösztönző programokra legyen uniós forrás. Szerinte fontos, hogy ezeket a támogatások ne a kormányhoz, hanem közvetlenül az érintett önkormányzatokhoz vagy intézményekhez kerüljenek. Emellett azonnali és érdemi bérrendezést sürget a politikus az egészségügyben, valamint a szétvert felsőoktatás és szakképzési rendszer újjáépítését.
Arra a kérdésünkre, van-e arra valamiféle egységes közösségi törekvés, hogy az elvándorolt orvosok képzési költségeit a fogadó országok megtérítsék a képzőhelyeknek; ezt esetleg ő maga kezdeményezi-e az uniós fórumokon, azt válaszolta: „Számos ezzel kapcsolatos – többségében folyosói – felvetés van, nem csak magyar részről. Ám ebben a témában egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Ezért vizsgálni kell, hogy erre megteremthetők-e a jogi feltételek, mennyiben ellentétes például a szabad munkaerő-áramlás uniós alapjogával, de vizsgálni kell azt is, hogy az érintett befogadóországok és intézményeik erre mutatnak-e hajlandóságot. A felvetés logikus és megfontolandó, a magyarországi és bővebben a kelet-európai problémákra ezzel együtt nem ad választ; attól ugyanis, hogy a magyar állam költségeit fedezik, az orvoshiány nem fog változni. Mint mondta: épp most nyújtotta be az ennek konkrét megvalósítására vonatkozó írásbeli kérdést az Európai Bizottság illetékeseihez.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen következményei lehetnek, ha a mostani migránshullámmal érkezők közül esetleg egészségügyi képzettséggel rendelkezők letelepedési engedélyt kapnak? Befolyásolhatja-e ez a magyar orvosok külföldi kivándorlását – azt felelte: hosszú távon Európa számára érdemi utánpótlást jelenthetnek a harmadik országból érkezők. Ehhez azonban erős kontroll, erős képzési és átképzési, iskoláztatási rendszer kell. Mint mondta: a drótkerítés milliárdjai is jobban hasznosulhatnának, ha erre fordítanánk.
