galéria megtekintése

Minden hajléktalanra jut egy üres lakás

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 24. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Szakértők és politikusok vitáztak kedden a Political Capital és a német Friedrich Ebert Alapítvány által közösen rendezett konferencián arról a körülbelül negyvenezer magyar emberről, akiket hajléktalanokként szoktak emlegetni.

A vitából kiderült: a szakértők között nagy az egyetértés abban, hogy a hazai politikai elit 25 éve nem tudott közelebb kerülni a hajléktalankérdésnek még a megértéséhez sem.

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

A hajléktalanokról szólva szinte mindenki azokra az emberekre gondol, akik állandóan az utcán élnek, ott is alszanak. A szakemberek inkább lakhatási szegényekről beszélnek, ideértve olyanokat is, akik szálláson, vagy nem lakáscélú építményekben élnek. Van lakásuk, de képtelenek benne az emberhez méltó élethez. 2012 telén összesen 225-en fagytak meg közülük, 63 százalékuk a saját otthonában.

 

Megegyeztek abban, hogy országosan 35 ezer körül lehet a hajléktalanok száma, és közülük nyolcezren élnek Budapesten. A hajléktalanság nem fővárosi probléma: az ország kisebb-nagyobb városaiban egyre többen vannak – mondta Juhász Attila, a Political Capital tanulmányának szerkesztője. A szervezők hangsúlyozták, azért épp most mutatják be a tanulmányukat, mert fontosnak tartják, hogy az önkormányzati választások idején a pártok álljanak elő valamilyen távlatosabb politikai elképzeléssel.

M. Schmidt János / Népszabadság

A szakértők között meglehetős egyetértés volt abban, hogy a kérdés elsősorban amiatt lett politika, mert a mindenkori hatalom a hajléktalankérdést kriminalizálja, rendészeti eszközökkel kívánja megoldani, s a hajléktalanokat bűnbakként tálalja fel az amúgy is izgatott politikai diskurzusban. Idézeteket hoztak fel, amelyben kormánypárti politikusok a hajléktalanokat azzal vádolják, hogy elviselhetetlenné teszik a többség életét.

A kutatás szerint a hajléktalanok többsége 50 évnél idősebb, iskolázatlan, a mélyszegénységből jött, sokuknak soha nem volt munkája. Egy KDNP-s parlamenti képviselő a liberális eszméket és „válási gyakorlatot” is felsorolt a jelenség okai között. A kutatások szerint a hajléktalan férfiak 40 százaléka soha nem volt nős. A hajléktalanság okai között a munkanélküliség mellett ott van az alkoholizmus, a pszichiátriai gondozórendszer szétverése, s az, hogy az állami gyermekvédelemből kikerülők előbb-utóbb szintén az utcára kerülnek.

Hann Endre, a Medián igazgatója ismertette felmérésüket. Ebből kiderült: a magyar társadalom többsége inkább segítene a hajléktalanokon, s csak igen kevesen akarják büntetéssel megoldani a problémát. A támogató attitűd a politikai nézetektől alapvetően független. Budapesten kevésbé kriminalizálják a hajléktalanokat, mint a községekben.

Teknős Miklós / Népszabadság

A szakértők többnyire egyetértettek abban, hogy az önkormányzatoknak lenne játékterük a helyzet javításában még azután is, hogy eszközeiktől megfosztotta őket a kormányzat. Úgy vélekedtek, hogy a megoldás abban lenne, ha az államnak lenne lakáspolitikája, s kreatív eszközökkel lendítenék fel ezt a szektort. Sokan utaltak rá, hogy Budapesten annyi az üres lakás, mint amennyi a hajléktalan.

Győri Péter a Menhely alapítványtól azt mondta: a stadionépítési program töredékéből is lehetne javítani az állapotokon. A tudósítónak meg kell jegyeznie, hogy a szakértői vitát követő politikusi hozzászólások kevés kivétellel (Osztolykán Ágnes, LMP) üresnek hatottak. A politikusok, főpolgármester-jelöltek szlogeneket ismételtek, s a Fideszre panaszkodtak. Ennek ellenére kiderült: a hajléktalankérdés megoldását nem a társadalom ellenállása, együttérzésének hiánya akadályozza.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.