Hajlott hátú, kopott ember áll a győri kenyérbolt bejáratánál. A sor az utcára lóg, de nem a kiflit és a nagymama vaníliás krémesét viszik a helyi fogyasztásra is berendezett üzletben, hanem a süteményes pulttal szemben felállított lottózó asztala előtt állnak az emberek. Többségében magyarok, de legalább egyharmaduk szlovák, sőt, egy osztrák is vár a jó szerencsére.
A rosszul öltözött, hajlongó férfi a bejáratnál lottószelvényre koldul. Nem is olyan régen Győrben egy hajléktalant ért a szerencse, ő ingatlanokat vásárolt belőle, kávéházat nyitott a városban, és a sorstársait is segíti. A kenyérbolt előtt kéregető ember is azt ígéri, ha „belehúz a jóba”, a nyeremény nagy részét szétosztja a szegények között.
Egy-egy százas a markába hull, s ha összejön pár szelvény ára, azt azonnal be is fekteti. – Fröccsre nem adnak az emberek, de lottóra néhányan adakoznak – mondja, amikor a bevételről kérdezem.
Múlt héten sem vitték el a telitalálatost, a tét csaknem ötmilliárd forint, ami sokak fantáziáját megmozgatta. A sorban álló szlovákok eredendően nem lottózni jöttek Győrbe – egyikük a barátnőjéhez, két pár moziba, mások a termálfürdőbe vagy kirándulni, valamennyien határ menti településen élő magyarok –, de engedtek a csábításnak. A gigantikus nyeremény reménye sokak jövőképét színezi ki ebben a sorban.
