Miért Bajnai a megfelelő kormányfőjelölt, és miért nem ő az?
A Népszabadság szombati számában Lengyel László és Róna Péter fejti ki a véleményét arról, vajon megfelelő kormányfőjelölt lehet-e Orbán Viktorral szemben Bajnai Gordon.
A már meglévő ellenzéki szavazók összegzéséhez – amivel még csak trendfordulót lehet elérni, de győzelmet nem – együttműködésre van szükség. A feleket ma kizárólag az Orbán-rendszer elleni indulat köti össze. Ez kevés. De senki nem fogadja el a másik vezetőjét, senki nem kívánja mástól vezettetni magát. Az Orbán-program tragikus és országrontó, de Orbán hitelesíti. Nem hiszek a Mesterházy-programban, nem reménykedem a Jávor-csomagban. A koalícióképesség azt jelenti, hogy támogatjuk azt a személyt és intézményt, akinek a magyar és a nemzetközi közvélemény elhinné, hogy nemcsak Orbán Viktort és a Fideszt tudná legyőzni, de hiteles programmal kormányozni tudna. Aki nem szétválaszt, hanem összekapcsol. Az intézmények közül ilyen a Haza és Haladás, a személyiségek közül Bajnai Gordon – állítja írásában Lengyel László.
A szerző úgy látja: a jobboldalt intézményesült és kitalált traumák, sérelmek vezérlik, illetve az új középosztály tulajdont, vagyont, státust, előjogokat és biztos munkát védő rendpárti mentalitása. Arra fog szavazni, ha Orbánban végleg csalódik, aki változást hitelesen ígér, de nem nagyot, aki megérti és elfogadja a félelmei és sérelmei egy részét. A vonzási képesség azt jelenti, hogy egy olyan személyiség kínál pragmatikus egyezséget a korábban másik oldalra szavazóknak, akinek elhiszik, hogy nemcsak nem fogja őket bántani, mindenükből kiforgatni korábbi szavazatukért, hanem még jobban is fog kormányozni, mint az ő politikai oldaluk.
Lengyel felteszi a kérdést: Van-e ilyen vonzási képessége bármelyik szocialistának, LMP-snek, millásnak, akinek hinne a dunántúli és a budapesti kisvállalkozó, hogy tisztességesek lesznek ezután a pályázatok, olyan orvos és tanár, aki bízik abban, hogy érdemben fog tárgyalni az egészségügyről és az oktatásról, hogy amit megígér, azt be is tartja? Akiről elhiszik, hogy jobban kormányoz, mint Orbán? Nincs. Csak Bajnai Gordonnak és körének van ilyen vonzási képessége – adja meg a választ a szerző.
A szombati Népszabadságban megjelent másik írás szerzője, Róna Péter szerint viszont a Bajnai-féle Haza és Haladás tanulmányai nem tartalmaznak semmi olyan elemet, ami eltérne a 2002–2010 közötti kormányzás elveitől. Bajnai Gordon keddi beszéde a korábbi kurzus maradéktalan restaurálását ígérte. Továbbra is a külföldi tőke összeházasítása az olcsó magyar munkaerővel a kibontakozás vélt kulcsa. Az elméletileg és gyakorlatilag is rendre megcáfolt ábránd, miszerint lehetséges a növekedést és a megszorítást összeboronálni leértékelés, illetve infláció nélkül, ha a növekedéshez szükséges tőkét biztosítják a külföldi befektetők, továbbra is elképzelésének talapzata – állítja Róna.
A beruházások és a beruházásoktól remélt munkahelyek létrehozatala továbbra sem a belföldi tőkeképzésre, hanem a külföldi tőkére van bízva. De a modell nem működik, mert a külföldi tőke több munkahelyet szüntet meg, mint amennyit létrehoz, és a külföldi tőke áráért a bérmunkával kitermelt hozzáadott érték nem fedezi a bérmunka előállításához és fenntartásához szükséges szociális költségeket, mint az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjat, a munkanélküli-segélyt, az infrastrukturális beruházásokat, a rendőrséget és az államigazgatást stb. – figyelmeztet Róna Péter.
Róna szerint a mai magyar politika tétje még mindig az egyre csökkenő nemzeti vagyon feletti marakodás. A közbeszéd rendre nem arról szól, hogy hogyan lehetne többet és jobbat termelni és szolgáltatni, hogyan lehetne kiszorítás helyett a társadalom legszélesebb rétegeit a mindennapi alkotó életbe bevonni, hanem arról, hogy kitől kell mennyit elvenni, és abból kinek kell mennyit juttatni.
Ha túltekintünk az ellentmondáson a Milla döntésében Bajnai Gordon színre lépése mellett – miszerint Bajnai kizárólagos jogot kap politikai tervei bejelentésére, miközben mindenki más csak politikai hovatartozása feltüntetése nélkül vehet részt az október 23-i megemlékezésen – világossá válik a lényeg: az eddig magukat az elmúlt 20 év politikai erkölcsétől és szellemiségétől elhatároló erők (az LMP kivételével) feladták az elhatárolódást – állítja Róna a szombati Népszabadságban megjelent írásában.
