„Az igazság szabaddá tesz" – állt a színpadon kifeszített transzparensen. Felvezetőjében Pörzse Sándor örömét fejezte ki, hogy a Jobbik megközelítette a kormányon lévő pártot, ám az ország helyzete miatt szomorúságának adott hangot. Meg azért is, mert a rendezvényre jövet a kocsijából – ő legalábbis – alig látott kokárdát viselő embert.
És ez még mind semmi. A Keleti pályaudvarhoz meghirdetett ellenzéki demonstráció résztvevői (szörnyűség!) uniós zászlókat lengettek. Pörzse elmondta, hogy az EU-s zászlót „eleve nem tudja értelmezni", de március 15-én aztán különösképpen nem.
Apáti István, a Jobbik alelnöke következett – az a képviselő, aki múltkoriban arra hivatkozva nem vett részt a parlamenti ülésen, hogy a helyi (mátészalkai) „cigánymaffia kábítószeres tagja" életveszélyesen megfenyegette családját. Hiányzása miatt a Fidesznek sikerült átnyomnia egy kétharmados többséget igénylő törvénymódosítást. A Jobbik magyarázkodásra kényszerült, Apáti pedig 100 ezer forintos büntetést kapott a párt elnökségétől.
Mostani szerepeltetése nyilván annak deklarálására szolgált, hogy a Jobbik a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, Apáti nem vált kegyvesztetté. Elöljáróban megtudhattuk, hogy a szónok március 23-án, a lengyel–magyar barátság napján született (ami bizonyára nem véletlen). Majd az is kiderült, Apáti biztosra veszi, hogy pártja kormányra kerül. A Jobbik ebben az esetben alaptörvényi védelem alá fogja helyezni a magyar földet, és kivizsgálja, valóban csak magyar rendőrök oszlattak-e 2006-ban, nem voltak-e esetleg közöttük külföldiek is. Voltak! – kiabálták be többen.
Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere – mondván, édesapja lengyel – lengyelül is köszöntötte a vendégeket. Később meghatottan beszélt az általa „piros-fehér-zöld bokrétának" nevezett kokárdáról, ami mindig arra emlékezteti, hogy magyar. Végezetül hirtelen váltással hangsúlyozta, hogy „nem hajthatunk fejet az elnyomó hatalom és a nemzetközi nagytőke kizsákmányolásának".
Unikális információval szolgált Popély Gyula felvidéki történész, aki mindenféle indoklás vagy magyarázat nélkül, tényként közölte, hogy Petőfi Sándor „szibériai rabságban fejezte be életét". Sokakban motoszkálhatott hasonló gondolat, mert bejelentését élénk taps fogadta.
Úgy látszik, Lengyelországban még nem mindenkihez jutott el a Jobbik oroszbarátságának a híre. Marian Kowalsky, a lengyel Nemzeti Mozgalom államfőjelöltje Nyugatot és Keletet egyaránt ostorozta. A Nyugat, ahol nincsenek igazi szövetségeseink, megtagadja tőlünk az önrendelkezést, de nincs érdekmentes barátunk Keleten sem, amely csak az erő ősi kultuszában hisz. Nem marad más hátra, együtt kell újjáépítenünk a „közép-európai civilizációt".
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Szávay István, a Jobbik alelnöke és parlamenti képviselője szerint voltak olyan negatív forradalmaink is, amikor „idegenszívű kisebbség kaparintotta meg a hatalmat". A kétszeri kommunista hatalomátvétel mellett az 1989-90-es rendszerváltást említette. A márciusi 12 pontból kevés valósult meg. A magyar katonák például az Egyesült Államok és Izrael érdekében harcolnak – adott lehetőséget a közönségnek, hogy pfújoljon egy kiadósat.
Szóval nem ezért a Magyarországért küzdöttek a márciusi ifjak – vélekedett a szónok, aki laza átkötéssel kitért arra, hogy a Jobbik keresztény értékrendet valló, kérlelhetetlenül antikommunista és antiliberális magyar párt. A Jobbik úgy fogja visszavenni az egész országot, ahogyan a Petőfi-szobor környékét visszavette a „Demszky-féléktől".
A lengyelek azonban megelégelték a hosszúra nyúlt programot. Szávay beszéde közben nagyobb csoportjuk elvonult a színpad elől, és odébb sorakozott fel újra – fényképezkedni.
