 |
Nem minden ajtó olyan biztonságos, ahogy a tulajdonosok gondolják
Daniel LeClair / Reuters |
A kutatók kilenc épülettípusról (tanya, régi típusú családi ház, sorház, és a többi) készült mintegy száz fotót mutattak az elítélteknek, és arra voltak kíváncsiak, melyikbe törnének be a leginkább, s melyiket kerülnék messze el.
A válaszokból kiderült, hogy a betörők elsősorban aszerint választják ki célpontjukat, hogy hol tudnak a legkisebb kockázattal, a legrövidebb idő alatt a legnagyobb zsákmányra szert tenni.
Egy átlagos betörő öt-hat percnél többet nem tölt a feltört lakásban. A tulajdonosoknak tehát arra kell törekedniük, hogy ez idő alatt a lehető legkevesebb értéket találhassák meg. Készpénzt, ékszert épp ezért célszerű a falba épített, vagy a falra vagy a padozathoz erősített trezorban tartani.
Sokan magas kerítéssel védik otthonukat, aminek örülnek a betörők, mert ha már átjutottak a falon, nem kell tartaniuk attól, hogy az utcáról vagy a szomszédból kíváncsi szemek meglátják őket. Nem szeretik ugyanakkor a kutyákkal, kamerákkal védett házakat, ha mind a kettő van, más célpontot keresnek. Ugyanez igaz a láthatóan masszív, több ponton záródó ajtókkal épített házakra is.
Nem kedvelik a panellakásokat sem. Először is, mert egy soklakásos lépcsőházban mindig van otthon valaki. A betörők pedig igyekeznek úgy dolgozni, hogy senki ne lássa őket. A szemtanú a legfőbb ellenségük, ezért – mint a kutatóknak elmondták – igyekeznek olyan időpontokban „dolgozni", amikor senki nem zavarja őket.
A lakóparkokban például délelőtt, amikor mindenki dolgozni van. Vagy este, amikor az emberek nyitott ablakok mellett nyugovóra térnek. Gyakori az olyan lakásbetörés, amikor a tulajdonosok békésen alusszák álmukat az emeleten, miközben a földszintet a betörők kirámolják. Másfelől a panellakásokból ma már egyre kevesebb értéket lehet ellopni...
|
A panel nem vonzó célpont, túl sok a tanú
Bócsi Krisztián / Népszabadság/archív |
A kutatók egy kis filmet készítettek, amelyben Sanyi, a 45 éves betörő mutatja meg, mi az, amit szeret, ami megkönnyíti a dolgát, és mi az, amitől menekül. A 139 betörő segítségével végzett felmérés tanulságait a filmnél részletesebben és szakszerűbben is összegzik, abban a reményben, hogy idővel nemcsak építési szabványok lesznek, hanem a különböző lakástípusokhoz igazított vagyonvédelmi követelményeket is szabványosítják majd.
A célok között szerepel, hogy a vagyonvédelmi szempontokat már az építészmérnöki karokon is az oktatás részévé tegyék.
A betörők kíméletlen kritikával illettek bizonyos zár- és riasztótípusokat. Szerintük egyes zárakat egyszerűen ki kellene tiltani a boltokból, mert azt a látszatot keltik, hogy a lakás, amelyre felszerelik, biztonságos, miközben egy profi betörő kulcs nélkül is másodpercek alatt képes kinyitni.
Kérdés persze, hogy hihetünk-e a betörőknek, akik azzal, hogy segítenek a kutatóknak, lényegében saját majdani lehetőségeiket csökkentik? Barabás Tünde, az OKRI osztályvezetője szerint látszott a betörők szemén, amikor egy olyan fotót tettek eléjük, amelyen egy „könnyen feltörhető" ház vagy lakás volt látható. Olyankor hirtelen beindult a fantáziájuk, hogy hol és mivel próbálkoznának.
A kutatás eredménye várhatóan csak évek múlva épül be a hazai építési szabályozásba. Azonban valószínűleg már a közeli jövőben elkészül egy teszt, amellyel mindenki felmérheti, mennyire biztonságos az ő lakása.
