A magyarnarancs.hu azt írta, hogy közel százmillió forintot juttatott az állam az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat keretében az ­ATV-s Mészáros Tamás cégének. Az összegért cserébe amatőr felvételeket, ­rosszul legépelt interjúkat és „összecsapott dokumentumfilmeket” kapott a megrendelő.

Mészáros Tamás hétfőn, miután lapunk ismertette a magyarnarancs.hu cikkét, a Népszabadsághoz eljuttatta a Magyar Narancsnak írt levelét.

„Meglepett, hogy épp a Magyar Narancs, illetve online kiadása adott teret egy olyan primitív rágalomáriának, amelyet előadója rossz kottából, fals hangon prezentál. A tényfeltárásnak maszkírozott írás egyetlen kétségtelen tényt fedezett fel: azt a korántsem titkos információt, miszerint a Közszereplők Európai Akadémiája (KEA) az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatának kapcsán két magánmegbízást teljesített. A többi egytől-egyig rosszindulatú sejtetésekre, megalapozatlan híresztelésekre, hazug számokra, hamis becslésekre épül – és ha valaki figyelmesen olvassa a szöveget, abban rendre visszaköszönnek a csúsztatott és kétértelmű megfogalmazások.

Mivel a cikk szerzője megjelenése előtt nem kommentáltatta velem állításait, kénytelen vagyok ezt utólag megtenni. Az írás mindenekelőtt azt próbálja sugallni, hogy a szóban forgó megbízásokat illetéktelenül és érdemtelenül kaptam. Nem tesz említést arról, hogy mindkét nagy ügynökség azért szerződött velem, mert több mint negyven éve dolgozom kulturális újságíróként, kritikusként, szerkesztőként, színházi emberként és televíziós kulturális műsorok vezetőjeként. Ez a szakmai háttér volt a garanciája, hogy az EKF különféle műfajú produkcióinak folyamatát átlátom, és mind a több mint egy éven át zajló események dokumentálásához szükséges munkálatokat, mind egy kulturális magazinműsor létrehozását szakszerűen elvégzem.

A Narancs munkatársa azzal vádol, hogy cégem túlszámlázta a projekteket. Nem fedi fel, honnan szerezte az értesüléseit, de azok valótlanok. Az Ahogy tetszik című kulturális magazin elkészítésénél örültünk, hogy egyáltalán sikerült kijönnünk a rendelkezésünkre álló keretből. Egy félórás műsort, három kamerával, HD minőségben, külső forgatásokkal 9OO ezer forintból legyártani nem tartozik a pénzlenyúlás tipikus esetei közé. Az Ahogy tetszik 6O adását kiváló szerkesztők, operatőrök, világosítók, rendező, hangmérnök, vágó és sminkes, vagyis felettébb népes stáb állította elő; a cikkíró súlyosan félrevezető, abszurd kijelentése, hogy ezt a munkát a harmadából is elvégezhettük volna.

Hasonlóképp alaptalanok a cikk többi pejoráló megállapításai. A Narancs fogalmazásmódja például arra enged következtetni, hogy a műsor örvén az ATV is pénzhez jutott. Csakhogy a csatorna a produkció gyártásában nem vett részt, sugárzásáért pedig nem kért egyetlen fillért sem.

A cikk ugyanilyen felelőtlen, légből kapott vádaskodásokat enged meg magának az archiválás egyes munkafázisainak árazását, és más, azokkal összefüggő technikai költségeket illetően is. Holott az archívum létrehozásához majd másfél évre kellett megteremtenünk a technikai és személyi infrastruktúrát. Persze, könnyű úgy vádaskodni, hogy a szerző olyan teljesítéseket kér számon, amelyekre nem szerződtünk; például az archiválásnak megfelelő néma mozgóképsorok nyilvánvalóan nem kerek kisfilmek igényével készültek.

A Narancs írása kétségbe vonja azt is, hogy a fotóarchívum képei megfelelő minőségűek, illetve alkalmasak másfajta felhasználásra, például albumokba, különféle kiadványokba. Az ellenőrizhető igazság viszont az, hogy ez a képanyag egyrészt minden tekintetben kielégíti a dokumentálás igényeit, másrészt olyan felbontásban készült, ami akár plakátméretű nagyítást is megenged. A fotós díjazásáról a cikkíró viszont azt állítja, hogy húszezer forintért készültek azok a képek, amelyekért aztán százezret kértünk. Nos, a hivatkozott munkatárs havonta 85, illetve 116 ezer forintot számlázott.

A cikkírónak azt is illene tudnia, hogy feladatunk egyebek között úgynevezett oral history-beszélgetések felvétele volt, amelyeket nem lehet utólag korrigálni, szerkeszteni, módosítani. A hangfelvételek szó szerinti átíratán ezért nem kérhető számon a csiszoltabb stílus. Hogy pedig az ilyen interjúk mennyibe kerülnek, az természetesen a kérdező felkészültségének, tárgyismeretének és a munkája során felmerülő költségeknek a függvénye; amennyit viszont a cikk irányárként meghatároz, az bizonyosan irreális. Az írás egyébként egészében is a fentiekben leírt módszerekkel operál.

Mindent összevetve: a KEA valamennyi vállalt feladatát a szerződésnek megfelelően teljesítette, és ezt a megbízók minden részletében visszaigazolták. A Magyar Narancs online oldalán megjelent hitelrontó állításokat tehát visszautasítom.”