Mesterházy: a lelkek gyarmatosítása folyik
"A hazai jobboldal évtizedek óta próbálja kisajátítani a nemzeti jelképeket. Sőt, sok jobboldali politikus még azzal sem elégszik meg, hogy önmagát tekintse a nemzeti érdekek kizárólagos képviselőjének, hanem még azt a 'jogot' is követeli magának, hogy kijelölhesse, ki a magyar. Ebben a koordináta-rendszerben mindig az a nemzetellenes, aki nincs velük. Többek között ezt a mesterséges megosztottságot nyögi Magyarország hosszú évek óta. Ám az, hogy valójában ki mennyire képviseli a nemzeti ügyeket, nem dumában, hanem a hétköznapi életben mérhető le igazán" - ezt írja szokásos, vasárnapi jegyzetében Mesterházy Attila.
Az MSZP elnöke blogjában hozzáteszi: meggyőződése, hogy a nemzet létének egyik legfontosabb
pillére a nemzeti kultúra. "A kultúra nem holt betű, nem megsárgult fényképek hegye, nem molyos könyvsor a polcon. Élő, állandóan formálódó anyagtalan kincs, amit a mai művészek továbbgondolnak és gyarapítanak. A kultúra nem csak múlt, hanem a jelen és a jövő is. Nem politikai fegyvernek kellene használni, amivel le lehet bunkózni a másikat, hanem a kreativitásnak, az újító szellemnek az egyik legfontosabb terepe kell legyen. Olyasvalami, amire minden magyar méltán büszke lehet" - írja Mesterházy.
A helyzet ma úgy áll, hogy a kultúra támogatása kimerült a kormányzat akaratában - teszi hozzá. "Az aluszékony államtitkár fantáziájában álomképek megjelennek ugyan, de valódi kultúratámogatási koncepció nem. A Nemzeti Kulturális Alap pillanatokon belül közvetlen Fidesz-irányítás alá kerül. Nehéz nem látni, kik és milyen feltételekkel részesülhetnek majd a fogyatkozó pénzforrásokból. Az önkormányzati pénzek elapasztásával a helyi kulturális élet is kiveszőben van, a művészek vidéki fellépési lehetősége megszűnik. Az eredmény, hogy a Fidesz kinevezettjeinek intézményei, a Fidesz helyi médiája marad az egyetlen kulturális fórum sok helyütt. S a Fidesz nem fél ezeket saját politikai céljai érdekében használni. Nem állítom, hogy minden jobboldali kötődésű művész vagy például színházigazgató méltatlan a feladatára. Ellenkezőleg, kiváló képességű és kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező jobboldali kulturális vezetőket ismerek, akiket nem érdekelnek a politikai oldalak, csak a művészi szempontok. Legalábbis, ma még megtehetik, hogy csak ez érdekelje őket. Ám a főáramot sajnos nem ők, a tisztességes kevesek jelentik. Ami ma történik, az nem "egyszerű" politikai küzdelem. A Fidesz a gondolkodó, önálló véleményalkotásra, ebből adódóan akár bírálatra is kész állampolgárt szeretné háttérbe szorítani. A lelkek gyarmatosítása folyik itt" - írja blogjában.
"Erről szól a kulturális intézmények elfoglalása és a kormánynak nem tetsző kulturális műhelyek
ellehetetlenítése. S hogy mindeközben épp a sokat emlegetett nemzeti értékek zúzódnak szét, nos, ez a Fideszt valójában nem érdekli. A nemzetpolitika e valódi vizsgáján a Fidesz megbukott: csak a szerzés érdekli, nem a nemzeti kulturális javak gyarapítása. Végül pedig nem lehet szó nélkül elmenni az Új Színházban történtek mellett. Akárki is hozta meg a Dörner György igazgatói kinevezéséről szóló döntést - lett légyen az Tarlós István vagy maga Orbán Viktor - politikai szempontokat érvényesített. Nem lehetett ez másként, hiszen a győztes "pályázat" valójában és bevallottan politikai szöveg volt.
Normális demokráciában az olyan szélsőséges nézeteket hangoztató embereknek, mint Dörner György, nem lehetne közpénzen állásuk, az adófizetők pénzéből fenntartott színházuk. Ez hatványozottan igaz Csurka István intendánsi kinevezésére. Mocskos politikai játszma folyik, amelyben a szélsőjobbnak játszanak át egy kulturális intézményt, hogy aztán a Fidesz magához köthesse a szélsőjobbos szavazók egy részét. Vagy ami még szörnyűbb: a Fidesz egy része maga is belelóg a szélsőjobboldalba. Ez fájdalmasan bizonyítja, hogy a nemzetről szóló örökös jobboldali papolás mögött valójában nincs egyéb, mint nyers hatalomvágy" - olvasható a blogban.
Mesterházy vasárnapi cikkét ezzel zárja: "Ezzel szemben kell demokratikus, nyitott, értékközpontú kultúrapolitikát képviselnünk. Teret hagyva az eltérővéleményeknek, ám minden körülmények között határozottan elutasítva a szélsőséges eszméket. A szorongatott helyzetben lévő kulturális intézmények végső meggyalázása az, ha újnyilas eszmék trójai falovává változtatják őket. Ez nem a nemzeti elkötelezettség jele, hanem pusztán a gátlástalan hatalomvágyé".
