Túljelentkezésről azonban nincs szó, és kérdés, mit árul el az olimpiai mozgalomról, ha a téli sportokat hírből sem ismerő helyszíne lesz a téli játékoknak, ha a kandidáló országok egyike sem a demokratikus teljesítményével hívja fel magára a figyelmet, és ha a gazdaságos olimpia jelszavát zászlóra tűző új NOB-vezetés első, kényszerű döntésével azt a Pekinget díjazza, amely 44 milliárd dollárból hozta ki a hét évvel ezelőtti nyári játékokat. (Csak azért nem rekorder, mert Szocsi azóta megrendezte minden idők legdrágább olimpiáját.)
A cikk fölveti, hogy a 2024-es rendezésre kandidáló Róma, Párizs, Hamburg és Toronto után a jelentkezők listája lerövidülhet Kínára, a legutóbbi két alkalommal eredménytelenül próbálkozó Katarra és a volt szovjet köztársaságokra,
olyan államokra, ahol nem kell tartani a helyi tiltakozásoktól, és a pályázat politikai célokat is szolgál.
Nem véletlen, hogy Thomas Bach, a NOB elnöke felszólította az Egyesült Államokat, gondoskodjon Boston pótlásáról. Hiszen a helyszínválasztásnál használt „vetésforgó" alapján 2024-ben Észak-Amerika következhetne, ám Toronto kivételével csak európai városok vannak versenyben. A szeptember 15-i határidőig még Azerbajdzsán fővárosa, Baku jelentkezhet be.
|
Peking 44 milliárd dollárból hozta ki az olimpiát
Koszticsák Szilárd / MTI |
Ebben a környezetben fut neki a pályázatnak Budapest. Bár sokan legyintenek, a jelentkezést legalább két okból komolyan kell venni. Egyrészt mert fogynak az aspiránsok – ősszel Hamburgban is népszavazás lesz –, így felértékelődnek azok az országok, amelyek kitartanak szándékuk mellett. Másrészt növelheti Budapest esélyét, ha a NOB komolyan gondolja az emberi léptékű olimpiákat álmodó Agenda 2020 reformprogramot. (Vannak jelek, hogy nem gondolja komolyan.) Bach elnöki karrierjének nagy története lehetne, ha Kelet-Európába, egy sportnemzet viszonylag kis fővárosába vinné a játékokat.
Az ügy persze azért sem mellékes, mert
csak a pályázatra tízmilliárd forintot költünk el.
Ezért is elemeztük részletesen a lapunk birtokába jutott hatástanulmányt, amelynek a legfontosabb megállapításait alább összegezzük.
A nyilvánosságra hozott összefoglaló csak érintőlegesen említ kockázatokat, miközben az 1372 oldalas dokumentum szerint
idehaza nincs meg a kellő szakértelem egy sikeres pályázáshoz,
a korlátozott kapacitások és a szűk határidők miatt nőhetnek az eltervezett építőipari árak. Veszélyeket rejt az árfolyamváltozás, a költségek alulbecslése, és az, hogy ha a társadalom nem támogatja elvárható mértékben a rendezést. A Dagály uszodának extrém rövid idő alatt kellene elkészülnie a 2017-es vizes vb-re úgy, hogy hasonló épületet magyar cég még nem épített. Ez igaz a Puskás stadionra, a Kvassay-zsiliphez tervezett olimpiai főstadionra és több átmeneti létesítményre is.
Ideiglenes sportlétesítményekre 156 milliárd forint menne el. Az olimpia után 60 ezresről 15 ezresre bontanák vissza az atlétikai stadiont, és eltüntetnék az Etele téren 27 milliárdból felépülő csarnokot, amely a kézilabda- és a röplabdatorna helyszíne lenne.
Míg a szükséges 38-ból jelenleg csak öt létesítmény van meg,
tíz helyszínt eleve átmenetinek szánnak, így a Dagály melletti vívócsarnokot, valamint az Óbudai-szigetre tervezett strandröplabda-komplexumot. Bár ezeket aligha lehetne gazdaságosan működtetni, az átmeneti arénák költsége így is nehezen „eladható".
A tanulmány 1900 milliárd forint közlekedési fejlesztéssel számol, de csak 28 milliárdot szerepeltet az olimpiai költségek között, mondván: a többi amúgy is megvalósul. Így a Csepelt az Astoriával összekötő 5-ös metró, a gödöllői HÉV és a 2-es metró összekötése, a ferihegyi gyorsvasút, a járműállomány csaknem teljes cseréje és egy új Duna-híd.
|
A 2004-es athéni olimpia egyik használaton kívüli, gyom borította helyszíne tavaly, tíz évvel a játékok után
Yorgos Karahalis / Reuters |
Bár az olimpiával összefüggő fejlesztések összértéke 3113 milliárd forint, a hatásvizsgálat szerint 1649 milliárdot egyébként is e célokra költene az ország, míg 421 milliárd előrehozott beruházás. Az olimpiára szűken véve 1043 milliárd menne el, amit a tanulmány 744 milliárdra csökkent a tervezett ingatlanértékesítésekkel. Az olimpiai falu 570, az öt médiafalu 72 milliárd forintba kerülne.
Az olimpiai terv nem számol a biztonsági kiadásokkal, azaz – ha csak a vancouveri tapasztalatokból indulunk ki – 280 milliárd forintról „feledkezik meg". A szervezőbizottság költségvetésében így is 605 millió dollár (170 milliárd forint) állami támogatás szerepel, ami a két és félszerese annak, amennyi támogatást a görög állam adott az athéni olimpiára. Az átlagos jegyár 18 ezer forint lenne.
Noha az illetékesek az országos olimpia gondolatát és a vidék szerepét hangsúlyozzák, a közvetlen olimpiai fejlesztések 95 százalékát Budapesten hajtanák végre, és a jegyek 73 százalékát is fővárosi versenyekre adnák el. A Dunántúlon a Balatontól délre egyetlen eseményt sem rendeznének, míg Északkelet-Magyarországra kizárólag futballselejtezők jutnának (Diósgyőrbe), tehát
a leghátrányosabb régiók kimaradnának a fejlesztésekből.
Szeged és Debrecen viszont jól járna: a jegyek 14 százalékát ebben a két városban adnák el.
Négyszáznyolcvanmillió forintot fizet a kormány az olimpiai hatástanulmányáért a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cégnek, amely cserébe a pályázati kérdőív elkészítésében is részt vesz. A kétéves pályázati szakaszban (2017 szeptemberéig) tízmilliárd forintot költ el az ország, ennek csaknem a felét marketingre és kommunikációra.
