Elmegyünk a nagy gettó áldozatainak sírkövei mellett, az újságíróknak kijelölt részre, a Varga Imre készítette Emmanuel-emlékfához, és várjuk Merkelt.
A főhajtást követő fontos tárgyalásra elhívták a Mazsihisz és az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) mellett a kisebb szervezeteket, még a két reformzsidó közösséget is, amelyeket a fideszes kétharmad megfosztott egyházi jogállásától. Kárpótlási kérdésekről, a párizsi merényletek kapcsán ismét a figyelem középpontjába kerülő, növekvő európai antiszemitizmusról és oktatási és kulturális együttműködés lehetőségeiről terveznek beszélni, és ez már azért sem rossz, mert Merkel nélkül ritkán ülnek egy asztalhoz így a felek a magyarországi zsidó közösségi együttműködésről tárgyalni. A dolog jelentősége azért természetesen nem annyira a beszélgetések érdemében, mint a normákat célja szerint újra és újra megerősítő protokoll újrajátszásában mutatkozik meg.
A terepet hosszan készítik elő, a kameraerdővel szemben a hitközségek reprezentatív figurái tűnnek fel, Köves Slomó tárgyal, a Dohány utca zsinagógának az elmúlt időkben hol kirúgott, hol megerősített, hányatott sorsú főrabbija, az esemény egyik főszereplője, Frölich Róbert instruál egy sort.
A protokoll pontosan működik, a két Joachim Gauck elnök által kitüntetett, az emlékezet fenntartásában tevékenyen közreműködő, holokauszt-túlélő idős asszony, Pusztai Éva és Bartha Ágnes jóval Merkel érkezése előtt kiül azokra a székekre, amelyekben fogadják majd a kancellárt. Szelíden tekingetnek körbe az összegyűlteken.
És érkezik Merkel, aki természetesen hibátlanul csinálja végig a ceremóniát Frölich és Heisler András Mazsihisz-elnök között, kedvesen kezet fog és beszélget a túlélőkkel, majd elhelyez egy követ az emlékfánál, és hosszan meghajtja a fejét. Az ilyen gesztusok mindig, minden diplomáciai rutinosságuk, olajozottságuk ellenére felidézik Merkel nagy elődje, Willy Brandt 1970-es, minden protokollt felrúgó térdre hullását a varsói gettólázadás áldozatainak emlékművénél.
Az egész nem több két és fél percnél, Merkel kissé zavartan rossz irányba indulna el, Heisler kisegíti. Jut pár másodpercük Ilan Mor izraeli nagykövet köszöntésére is.
A feltűnően elhúzódó tárgyalásról Köves, az EMIH vezető rabbija számolt be lapunknak: „nagyon jó hangulatú megbeszélés volt, mindannyian értékeltük Merkel kancellár gesztusát, hogy egy ennyire rövid látogatás keretében is időt szakított a zsidó közösségre". Beszámolója szerint Merkel elsősorban arra volt kíváncsi, milyen a zsidó élet Magyarországon, Kövesék pedig igyekeztek bemutatni a holokauszt után 70 évvel is megmutatkozó sokszínűséget, a kulturális és oktatási intézmények gazdag kínálatát.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Szóba került, mennyire fontos a különböző zsidó közösségek összefogása az antiszemitizmus elleni fellépésben. Ennek példájaként került terítékre a Tett és Védelem Alapítvány munkája, amelynek egyik kurátora, bemutatva a szervezet monitoring-munkáját, beszámolt a tavalyi év antiszemita jellegű verbális és fizikai inzultusairól. Heisler a német kárpótlási pénzek jelentőségét hangsúlyozta, Köves pedig felkérte a kancellárt, hogy kapcsolódjon be az EMIH Zsidó Mesék című rövidfilm-sorozatába, amelyben ismert emberek beszélnek a zsidósághoz fűződő kapcsolatukról. Ezt szeretnék most európai szintre emelni, ebben kérték a kancellár segítségét. Úgy tudjuk, hogy esett szó röviden a reformközösségek egyházi státuszával kapcsolatos problémákról is.
