galéria megtekintése

Mérgező bűzre ítélnék Százhalombattát

7 komment


Hargitai Miklós

Tömegdemonstráción tiltakoztak péntek este a százhalombattaiak és a környező települések lakói a Duna-menti városban felépíteni tervezett hulladékgumi-feldolgozó ellen. A jelentős környezeti kockázatú beruházással szemben pártok felett átívelő összefogás formálódik, az ellenzőknek ugyanakkor nehéz dolguk lesz: a majdani üzem tulajdonosai nem állnak távol a legfelső politikai és gazdasági hatalom jelenlegi birtokosaitól.

Évi 30 ezer tonnányi gumihulladék feldolgozására lenne alkalmas a Homatech Zrt. beruházásaként Százhalombattán felépíteni szándékozott üzem, ami ellen ma a 19 ezres város méreteihez képest jelentős demonstrációt tartottak a helyiek.

Hogy az ötlet nem népszerű a lakosság körében, azon nem lehet csodálkozni:

Százhalombatta és környéke – ahol többek között a MOL kőolaj-finomítója és a Dunamenti Erőmű is működik – az ország egyik legszennyezettebb levegőjű régiója.


Lapunk kérdésére Tápai Mónika, a megmozdulást szervező Hulladékkommandó nevű zöldszervezet aktivistája úgy fogalmazott: új szennyezőforrások megjelenését nem tartják elfogadhatónak, és ebben a környező települések – például Érd, Martonvásár vagy a Csepel-szigeti agglomeráció – lakossága is egyetért a százhalombattaiakkal. (Megfelelő időjárás, azaz délkeleti szél és felhős vagy ködös idő esetén a finomító sajátos kipárolgása a Velencei-tónál is érzékelhető, vagyis korántsem lokális hatásról van szó.)

 

Ami a méreteket illeti, Magyarországon évente nagyjából 40 ezer tonna gumihulladékot (elsősorban használt gépjármű-abroncsot) gyűjtenek be, és ez a mennyiség a Debreceni Egyetem tanulmánya szerint közel 100 százalékos arányban hasznosul, ráadásul az országban 60-70 ezer tonnányi gumifeldolgozó kapacitás van, vagyis új feldolgozó létesítményekre – ha csak nem kívánunk ráállni a hulladékimportra – egyáltalán nincs szükség.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

A használni kívánt technológia körül is sok a kérdőjel. Bár a beruházó következetesen kerüli a pirolízis kifejezés használatát, a hozzáférhető leírások szerint a gumihulladék hőbontással történő feldolgozásáról van szó, amit a szaknyelv pirolizálásnak nevez. A projektgazdák szerint a feldolgozás zárt rendszerű lesz, környezeti kibocsátás nélkül, ám ezt a világban korábban megvalósult hasonló létesítmények gyakorlata nem támasztja alá.

Illés Zoltán, az Orbán-kormány volt környezetügyi államtitkára, a demonstráció egyik résztvevője a Népszabadságnak azt mondta, amíg a posztján volt, egymásnak adták a kilincset nála a pirolízis-üzem építését tervező befektetők, de mindegyiküket sikerült meggyőznie, hogy rossz helyre tennék a pénzüket.

Illés az elmondása szerint egyebek mellett azzal érvelt, hogy Németországban sorra zárnak be a hasonló létesítmények, mert az érvényes környezetvédelmi előírások betartásával nem tudnak gazdaságosan üzemelni, vagyis csődbe mennek. A volt államtitkár személyesen is járt a magyar projekthez a technológiát biztosító szlovák cég dunaszerdahelyi üzemében, ami szerinte megrázó élmény volt a látvány és a szagok miatt, miközben a feldolgozó eleve úgy lett kialakítva, hogy a kellemetlen szaghatások enyhítését a szélre lehessen bízni.

A vegyészmérnök végzettségű Illés elmondta: az abroncsok pirolízise során kiszámíthatatlan összetételű aromás és alifás szénhidrogének keletkeznek, amelyek

jellemzően rákkeltőek, a főtőértékük pedig nehezen meghatározható, ami problémássá teszi a felhasználásukat.

A gumikban lévő titándioxiddal ötvözött acél pedig a technológiára jellemző néhány száz fokos hőmérsékleten nem gázosítható el, vagyis rendszeresen el kell távolítani, leállítva az üzemet, ami jelentősen rontja annak hatásfokát. A fideszes politikus szerint van jobb és kevésbé környezetkárosító megoldás: a gumit megőrlik, a fémet mágnessel eltávolítják, az őrleményből pedig például aszfalt-adalékot készítenek.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Arra a kérdésünkre, hogy hogyan szerepelhet a létesítmény előzetes engedélyezési dokumentációjában a „nincs jelentős környezeti hatása", a volt államtitkár azt mondta:

mióta az egykori zöldhatóság a kormányhivatal főosztályaként, önállóságát elveszítve és megfélemlítve működik, a hasonló papírok bármit elbírnak.

Szerinte a negatív környezeti hatás – mindenekelőtt a légszennyezés – nem vitatható, és nem csak a légvonalban alig 400 méterre lévő Százhalombattára, hanem a széliránytól függően legalább féltucatnyi további településre is eljut. Ezzel kapcsolatban Tápai Mónika megjegyezte: az érintett civil szervezetek után lakossági nyomásra (a DK pár hét alatt több mint 4000 tiltakozó aláírást gyűjtött össze) immár az önkormányzat is ragaszkodik a környezeti hatásvizsgálathoz.

Ellenkező civilek

A civil ellenállás erejét jelzi hogy a beruházást támogató hatalmi tényezők súlya ellenére sikerült megakasztani az előkészületeket: az eredeti tervek szerint januárban indult volna az építkezés, a folyamatban lévő jogi eljárások miatt ugyanakkor egyelőre még az engedélyezés érdemi része sem indult el.

Úgy tudjuk, az eljárásba ügyfélként bejelentkezett a Hulladékkommandó (így a procedúra összes dokumentumába betekinthet, fellebbezéseket nyújthat be), az elutasító álláspont megalapozását pedig a háttérben több zöldszervezet, illetve az LMP szakértői stábja is segíti. A fideszes Illés közreműködése egy, a DK által is támogatott kezdeményezésben még így is meglepő lehet, a zöldpolitikus azonban úgy véli, már Bős vagy Paks kapcsán is demonstrálta, hogy számára a környezetvédelem nem pártpolitikai kérdés.

Hogy az említett aggályok ellenére miért haladt eddig ilyen könnyen az előkészítés, és miért minősítették kiemelt beruházássá a mindössze 50 munkahelyet ígérő üzemet (a szám annak fényében különösen karcsú, hogy az energiacégek kormányzati ellehetetlenítése miatt a Dunamenti Erőműből több száz embert küldtek el), arra a politika és a gazdaság összekapcsolódása kínál magyarázatot. A beruházó tulajdonosi hálójában egy Csányi Sándor-érdekeltség mellett az első Orbán-kormány időszakában privatizált, mindvégig Fidesz-közelben maradt Olajterv utódcége is felbukkan, az építéshez pedig az erősen kormányközeli MET-csoporthoz tartozó Dunamenti Erőműtől vásárolnak telket.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

A látható lelkesedés indoka, hogy bár a technológia bizonytalan, a profit borítékolható, igaz, elsősorban nem a piacról érkezik majd: az állam évente százmilliárdos nagyságrendű termékdíjat szed be az új gumiabroncsok vásárlóitól (az éves eladás meghaladja a 40 ezer tonnát, a termékdíj pedig kilónként 57 forint, amit elvben a hulladék begyűjtésére és feldolgozására kellene fordítani) – ha ennek a pénznek az említett 30 ezer tonnára jutó hányadát megszerzik, már nem lesz nagy jelentősége, hogy mennyire hatékony a feldolgozási technológia.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető