galéria megtekintése

Mentős már mentőst hív

Az írás a Népszabadság
2014. 08. 08. számában
jelent meg.


Danó Anna
Népszabadság

Megtörténhet, hogy a sürgős eljárásra szoruló beteghez kiérkező mentő személyzete a maga számára is mentést kér a központtól. Ez derül ki legalábbis egy az Országos Mentőszolgálatnál közzétett belső utasításból. E szerint a július elseje után belépő orvosok és mentőtisztek csak akkor intubálhatnak (ennek során a légcsőbe helyezett csővel biztosítják, hogy ne fulladjon meg a beteg), ha igazolásuk van arról, hogy kórházi körülmények között már legalább tízszer végeztek ilyen eljárást. Az új szabály alól felmentést csak az oxyológiai, a sürgősségi és az aneszteziológiai szakvizsgát tett szakorvosok kaphatnak. A nyár elején diplomát szerzett mentőtisztek vagy egyéb orvosi diplomások már nem.

A tantermi gyorstalpaló nem helyettesíti a gyakorlatot
A tantermi gyorstalpaló nem helyettesíti a gyakorlatot
Móricz-Sabján Simon

Az utasítást jegyző Temesvári Péter orvos igazgató és Czirner József operatív igazgató ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy az intézkedés okozhat fennakadást, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a kiérkezők ahelyett, hogy mentenék a beteget, csak egy újabb segélykocsit hívhatnak. Ez pedig időt vesz igénybe.

 

Arra, hogy mindez mivel járhat a gyakorlatban, a mentőszolgálat kommunikációs vezetőjétől, Győrfi Páltól nem kaptunk választ. Egyebek mellett azt kérdeztük tőle: okozhat-e ellátási problémát az új rendelkezés, milyen arányban lehetnek a szolgálatnál intubáló jogosítvány nélküli mentősök, hol teljesíthető az előírt tíz intubáció? Továbbá: ki igazolhatja és milyen felhatalmazás alapján, hogy teljesítették a feltételt? Nos, Győrfi Pál szerint „kérdéseink szakmaiatlanok”. Hozzátette, hogy „az intubáció csak az egyik, lehetséges légút-biztosítási módszer. A helyszínre érkező mentőegység mindig az általa képviselt ellátási szint és szakmai felhatalmazás alapján a beteg számára a legmegfelelőbb beavatkozást választja és alkalmazza. A kompetencia megszerzése vizsgához kötött.”

– A szakmai gyakorlatra, illetve annak igazolására épp a betegellátás biztonsága miatt van szükség – nyilatkozta lapunknak Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke. Hozzátette: a mentésnél nem az az elsődleges, hogy intubálják a beteget, hanem inkább az, hogy legyen átjárható a légútja, kapjon kellő mennyiségű oxigént. Ehhez sokszor elég egy olyan műfogás, amely megakadályozza a nyelv hátracsúszását, vagy igénybe vehetők egyszerűbb eszközök is. Helyes szemlélet, ha olyan nem intubál, akinek ebben nincs gyakorlata. A mentés sok-sok hibalehetőséget hordoz, a menedzsment ezeket akarja csökkenteni azzal, hogy képzéshez, gyakorlathoz köti, hogy ki milyen feladatokat végezhet. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen 3500-an dolgoznak a mentőszolgálatnál, valamennyiük esetében meg kell vizsgálni, ki mire alkalmas, és e szerint kell átszervezni a rendszert.

Gyakorló mentősök lapunknak – retorziótól tartva, tehát nevüket nem vállalva – azt mondták: pillanatnyilag nincs hatályos, a mentőkre vonatkozó szakmai eljárási rend. Ennek hiányában a munkáltató határozhatja meg, hogy milyen végzettséggel milyen feladatot lehet ellátni.

Emiatt fordulhat elő, hogy ugyanaz az orvosi diploma, attól függően, hogy ki hol dolgozik, más-más gyógyító eljárásokra jogosít. Az útmutató számukra azért is aggályos, mert ha valaki július elseje előtt már a mentőknél dolgozott, akkor annak nincs szüksége igazolásra. Sőt köztudott a szolgálatnál, hogy a mentőautó-sofőrök, akiknek leginkább arra van jogosítványuk, hogy nyomják a gázpedált, ha szükséges, közreműködőként is részt vesznek a betegek ellátásában.

A lapunknak nyilatkozó mentős arra a kérdésünkre, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt válaszolta: injekciót adhatnak, légutat biztosíthatnak például. Ezekben a helyzetekben a szakmai felelősség természetesen mindig a szakképzett társé. Hozzátette: még egyetlen mentésre szoruló sem követelte a mentős kompetencialistáját.

Hogy nincs minden rendben, az Túri Péternek, a légi mentők egykori vezetőjének áprilisi blogbejegyzéséből is kiderül. Mint írja: „Kartonpapíron imitálják a sebészi légút kivitelezését, bábukon a gyógyszer hatását. Hangárban, garázsban, tanteremben tartott gyorstalpaló nem jelent sokéves kórházi gyakorlatot, nem pótolja az egymásra épülő képzés fontosságát. Cinikus a narratíva, ami az átjárható légút elsődlegességére hivatkozva akarja igazolni, miért is ennek az eljárásnak az ilyen mértékű erőltetése. Miközben az állományból sokan vérzést sem tudnak csillapítani, nyakrögzítőt sem tudnak felhelyezni.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.