galéria megtekintése

Menni vagy maradni?

Oktatás

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 05. számában
jelent meg.


CSERI PÉTER
Népszabadság

Magyarságunk napja címmel tartottak tematikus rendezvényt az Európa 2000 Középiskolában

– Négy éve határoztam el, hogy külföldre megyek, két éve pedig már azt is tudom, hová – mondja Schenkerik András, a zuglói Európa 2000 Középiskola végzőse. Osztálytársa, Sebestyén Dániel is sokáig töprengett, de néhány hónappal az érettségi előtt úgy döntött: marad. Ahogy ők ketten sem értenek egyet abban, menjenek vagy maradjanak, egész generációjuk megosztott a kérdésben – épp ezért szerveztek Magyarságunk napja címmel egész napos rendezvényt az alapítványi iskolában.

Néptáncosok az iskolaudvaron
Néptáncosok az iskolaudvaron
Kurucz Árpád / Népszabadság

András és Dániel informatikai tagozatra jár, egyikük az életét akarja feltenni erre a szakterületre, másikuk számára feltehetőleg megmarad hobbinak. – Két éve dolgozom diákmunkásként különböző informatikai cégeknél, úgyhogy látom, milyen telített a hazai piac – magyarázza a 19 éves András. – Egyelőre rossz irányba tartanak a folyamatok, szerintem jó ideig nem lesz pozitív változás, nehezen találnak majd munkát maguknak az igazán jó informatikusok. Két éve kinéztem magamnak egy dániai egyetemet, de azt hiszem, hogy a diploma után sem jövök haza. Talán majd később, ha már megteremtettem az egzisztenciámat.

 

Dániel egyelőre nem megy egyetemre, érettségi után hangszerkészítőnek szeretne tanulni. – Idehaza is magas színvonalú a képzés, ráadásul sokkal olcsóbb, mint külföldön. Dolgozni se akarok kimenni. Csak akkor hagynám el az országot, ha végképp nem találnék munkát itthon.

Az alapítványi fenntartású Európa 2000 Középiskola az elmúlt két évtizedben többször is átalakította a képzési profilját, jelenleg a közel 500 diákjuk jórészt informatikai, idegenforgalmi és turisztikai, illetve média tagozatokon tanul, valamint érettségi utáni szakképzéseken vesz részt. A Magyarságunk napja tematikus rendezvény ötletgazdája és főszervezője, Szalánczy Gábor történelemtanár szerint kell egy olyan tanítás nélküli munkanap, amelyen a diákság arra koncentrál, mit jelent 2014-ben magyarnak lenni.

– Nem tudunk mit kezdeni a magyarságunkkal olyan helyzetben, amikor a tanulóink közül egyre többen külföldön képzelik el a jövőjüket. Nem a távozás vagy a maradás mellett agitálunk, a programokkal szeretnénk hozzásegíteni a diákokat ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak. Az iskolánknak az a küldetése, hogy olyan európai polgárokat neveljen a tanulókból, akik képesek megállni a helyüket bármilyen helyzetben.

Ebbe beletartozik, hogy helyesen döntsenek a menni vagy maradni kérdésében is – mondja Szalánczy Gábor, hozzátéve: számára az a legszimpatikusabb megoldás, ha a magyar fiatalok külföldön is tapasztalatokat szereznek ugyan, de az életüket hosszú távon mégis Magyarországon építik fel.

A Magyarságunk napja programjai sokféleképpen közelítették meg a magyarságtudattal kapcsolatos kérdéseket. Az iskola tanárainak és a meghívott vendégeknek az előadásai (Asszociációk a magyar zászlóra, Mi a magyar? – Kérdések és válaszok az irodalom, a történelem és a nyelvtan irányából, Magyar olimpikonok, Magyar amerikaiak – amerikai magyarok) telt házzal futottak, de élénk érdeklődés kísérte a magyar kultúra tematikájára épülő csapatvetélkedőt is.

Aki inkább a kézügyességét kívánta próbára tenni, az úgynevezett kreatív kézművesműhelyben a nemzeti jelképeink egyedi megformálásában jeleskedhetett, de részt vehetett egy közös mozaikkép elkészítésében is: szóképekből egy óriási montázst állítottak össze.

A tematikus nap időpontját nem véletlenül tűzték ki március elejére: a zuglói intézmény ezekben a napokban látta ugyanis vendégül a csíkszeredai Joannes Kájoni Szakközépiskola diákjait és tanárait. A Határtalanul pályázati program keretében az erdélyi iskola a mohácsi busójárás idején érkezett Magyarországra, a budapestiek pedig a csíksomlyói búcsúkor viszonozzák a látogatást.

Szalánczy Gábor egyébként – az iskolában egyedüliként – kokárdát viselt a Magyarságunk napján. Megkérdeztük, hogy miért. – Egyrészt közel vagyunk március 15-éhez, másrészt ezzel is szerettem volna jelezni, mennyire fontosnak tartom a problémakört. Nem vagyok híve az ok nélküli kokárdázásnak, de úgy ítéltem meg, hogy a nemzeti jelképünkkel is kifejezhetem: a magyarságtudatunkkal kapcsolatos kérdések a legfontosabb közös ügyeink közé tartoznak.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.