Menni lehet, jönni alig

Tavaly sokan megfogalmazták aggodalmukat amiatt, hogy mi lesz, ha Nyugat-Európa egy idő után nem tud vagy nem akar több bevándorlót befogadni, és elkezdi visszaküldeni az odaáramlott százezreket – például Magyarországra.

Köztudomású, hogy a görögök lényegében nem regisztrálták a rajtuk keresztül az Európai Unióba tartók sokaságát, és Magyarország is csak időlegesen tett eleget a schengeni előírásoknak. Kérdés, mi lesz, ha a dublini egyezményre hivatkozva az osztrákok, a németek és a svédek egyszer csak visszaküldik hozzánk azt a 177 ezer embert, akik nálunk nyújtották be a menedékkérelmüket, ám a döntést meg sem várva eltűntek valahol Európában? És mi lesz azzal a több mint 200 ezer menekülttel, akik csak átvándoroltak Magyarországon?

Konyhás Szilvia szerint szakmailag igen csekély a valószínűsége annak, hogy mindenkit visszaküldjenek hozzánk, de technikailag sem lenne megvalósítható egy ilyen elképzelés. Noha a Balkánról érkezők kevés kivételtől eltekintve mind Görögországban léptek be az unió területére, oda senki nem küld vissza migránsokat, mivel gyakorlatilag nem működik a görög menekültügyi rendszer.

Felvetésünkre, hogy – ha nem számolunk Görögországgal – a nálunk regisztrált 177 ezer migránst minden további nélkül visszaküldhetik hozzánk, Konyhás Szilvia azt mondta: az unióba a magyar külső határon illegálisan belépő, és itt menedékjogért folyamodó, majd tőlünk engedély nélkül továbbutazó külföldieket – amennyiben nem élnek jogorvoslattal – fél-másfél év alatt adhatja vissza az a tagállam, ahol illegális tartózkodóként azonosították.

– Egyes országok azonban a menekültek egy részével kapcsolatban átvállalták az eljárással járó felelősséget azoktól az országoktól, ahol az EU-ba beléptek, vagy ahol regisztrálták őket. Így tett például Németország az ­augusztus 21. és október 20. között hozzájuk érkezett szírek esetében – magyarázta Konyhás Szilvia. Mint mondta, 2015-ben összesen mintegy 42 ezer megkeresés érkezett uniós­ tagállamoktól a BÁH-hoz, hogy visszaadnának Magyarországon regisztrált és náluk illegálisan tartózkodó külföldieket.

Kitoloncolva. A müncheni repülőtéren Németországból kiutasított koszovói férfi és gyereke rendőri felügyelet mellett várja a visszaindulást Prstinába, illete Tiranába. Michaela Rehle / Reuters

Csakhogy nem olyan egyszerű átadni valakit egy másik tagállamnak. A visszaadni akaró országnak először is bizonyítania kell, hogy az illetővel szembeni eljárás lefolytatása Magyarország felelőssége. Nincs vita akkor, ha például nálunk ujjlenyomatot vettek a bevándorlótól, ám ha ez elmaradt, akkor az átadó országnak tanúkkal, dokumentumokkal, vonatjegyekkel és hasonló bizonyítékokkal kell igazolnia, hogy az illető nálunk lépett be az unió területére.

Ez nem könnyű. Nem véletlen, hogy bár a 42 000 megkeresésből 33 500 jogosságát Magyarország elismerte, eddig csak 1402 külföldit adtak vissza a dublini egyezmény alapján. Kétezer esetben egyébként azért hiúsult meg a visszatoloncolás, mert mire a hatóságok tisztázták a helyzetet, már az őket átadni akaró ország illetékesei sem találták meg az érintett bevándorlókat. Néhány esetben pedig a migránsok jogorvoslati eljárással akadályozták meg a visszaadásukat.

Az eljárás szoros határidői is kétségessé teszik több százezer ember gyors visszaadását. Akit a magyar határ illegális határátlépéstől számított egy éven belül nem ajánlanak fel Magyarországnak, annak az ügyében már nem vagyunk kötelesek felelősséget vállalni a menekültügyi eljárás lefolytatására.

Drámai pillanat a lipcsei reptéren: német rendőrök szállítják fel a kitoloncolt migránsokat egy Belgrádba induló charterre SEBASTIAN WILLNOW / MTI/EPA

Magyarország egyébként a dublini egyezményre hivatkozva eddig 488 migránst próbált visszaküldeni oda, ahol az ügyét az uniós jog szerint intézni kellene – több mint kétharmadukat Bulgáriába. December végéig azonban mindössze 42 migránst sikerült így más uniós tagállamnak átadnunk.

Akiknek a menedékkérelmét elutasították és mégsem hagyták el az országot, idegenrendészeti eljárás keretében kitoloncolják. Varga-Szabó Katalin alezredes, az ORFK idegenrendészeti osztályának megbízott vezetője elmondta: november 30-ig 5667 külföldit adtunk át így más országoknak, közülük 4438 személyt Szerbiának.

Jelentős számban akadtak köztük koszovóiak, ami megnehezítette a kitoloncolást. Szerbia ugyanis saját részének tekinti Koszovót, míg Magyarország független államként ismeri el. Végül a két ország belügyminisztereinek tavaly februári találkozóján átvágták a gordiuszi csomót. Az akkor született megegyezés alapján a koszovóiakat végig magyar honosságú buszokon, magyar rendőri felügyelet alatt szállítják haza, de a konvojok Szerbia területén szerb rendőri biztosítással haladnak keresztül.
Már akiket nem repülőgéppel szállítunk haza.

A Frontex – az unió határőrizetért felelős ügynöksége – ugyanis üzemeltet olyan „migráns charterjáratokat", amelyek több uniós­ nagyvárosból, így Budapestről is összegyűjtik a kitoloncolt menekülteket, majd a célországokba repítik őket. Magyarországról 2015-ben összesen 384 külföldit, jórészt koszovóiakat vittek haza a Frontex migránscharterei.