Egy részük például megrohamozza azokat az állami iskolákat, amelyekről tudható, hogy pedagógusaik nem roppantak meg az Orbán–Hoffmann-féle erőteljes nyomás alatt. A szülők ilyenkor még azt is vállalják, hogy átjelentkeznek más települések, kerületek iskolakörzetébe, ahol jó hírű, liberálisabb szemléletű, gyermekcentrikus intézmények működnek.
Más részük inkább alternatív vagy magániskolát keres. Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium igazgatója azt mondja, annak ellenére, hogy náluk a havi tandíj 35 és 150 ezer forint között van, mégis a kétszeresére nőtt 2010 óta a jelentkezés, ami azért is figyelemre méltó adat, mert a gyerekszám folyamatosan csökken.
|
Sokan a Waldorfra szavaznak (voksolás a pesthidegkúti Waldorf Iskolában)
Bócsi Krisztián / Népszabadság/archív |
Horn – aki igazgatói posztja mellett az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke – hozzáteszi, hogy egyértelműen megnőtt a jelentkezők száma az elitképzésben.
De nemcsak ott, hanem az ellenkező póluson is. Vagyis azokban az alternatív iskolákban is túljelentkezés van, amelyek azokra a gyerekekre építenek, akiket az állami iskola kilök az oktatási rendszerből.
– Kézen fekvő lenne mindezt az oktatáspolitikával magyarázni. Hozzá kell tenni azonban, hogy az alternatív iskolák aránya az általános iskolák között két százalék. A növekvő kereslet lehet az oktatáspolitika következménye, de a nagy túljelentkezések amiatt vannak, mert kevés ilyen iskola van – fogalmaz Horn György, aki szerint jelzésértékű az is, hogy volt AKG-s diákok tömegesen keresik meg azzal a kéréssel, alapítson a gimnázium alá általános iskolát is.
Vannak olyan szülők is, akik maguk alapítanak iskolát. Hermann Irén újságíró és szülőtársai hosszú, bürokratikus ügyintézés vége felé tartanak. Augusztusban kapja meg a működési engedélyét a Közép-budai Waldorf Iskola, amelynek Irén is egyik alapítója.
Az iskola szeptembertől első és második osztállyal nyitja meg kapuit. A Waldorf-iskolákat a szülői igények hívják életre, egyik sajátossága ennek az irányzatnak éppen az alulról szerveződés.
– Régóta kötődöm a Waldorfhoz. Ez olyan pedagógia, amely a gyereket állítja középpontba úgy, hogy alkalmazkodik fejlődésének üteméhez. A Waldorf-iskolában egyetlen osztálytanító kíséri végig a gyereket nyolcadikig. Egészen másképp tanulják a tantárgyakat, nem a szokásos bontásban. Az epochális rendszerben 2-4 hétig egyetlen főtárgyat vesznek végig. Nincs osztályzás, csak a felső tagozaton lép be számszerű értékelés. A gyerekek addig szöveges, például versszerű értékelést kapnak magukról a tanítójuktól az év végén. Nagy elkötelezettséget igényel a szülőtől, szoros a kapcsolat a pedagógusokkal a gyerekek érdekében. A gyerekeket életkori sajátosságaiknak megfelelően terhelik, például egyáltalán nem gond, ha nem olvas a gyerek az első év végén. Harmadik végére mindenki saját tempójában, biztonsággal megtanul írni-olvasni. A Waldorfban nincs tankönyv, a gyerekek maguk készítik el a jegyzeteikből saját tankönyvüket. A művészeti oktatáson is nagy hangsúly van. Kézműveskednek, zenélnek, faragnak, horgolnak. Nyugalomban vannak a gyerekek, és ez mindent megér – sorolja Hermann Irén, miért is szeretett bele ebbe a pedagógiai irányzatba.
Azért fogott néhány szülőtársával iskolaalapításba, mert attól féltek, hogy nem jut hely gyereküknek a már működő Waldorf-iskolákban. A félelem jogos: három-ötszörös túljelentkezés van ezekbe az intézményekbe.
Az IBS-ben induló új iskolába még várják a jelentkezőket. Bár a szülői hozzájárulás havonta negyvenezer forint, Hermann Irén azt mondja, iskolájuk nem a gazdag gyerekek iskolája, ugyanis szociális támogatási rendszert is működtetnek, ami azt jelenti, hogy akik számára a havi díj nehézséget okoz, azoknak a közösség segítséget nyújt.
