Mekkora a szabadságkert? - páros interjú Stefanovics Angélával és Török Gáborral

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

Magazin: Exhibicionizmus sincs önben?

Török Gábor: Biztos van, különben nem ülnék itt. De nehezemre esik. Otthon, egyedül ­lenni a legjobb. Ennél jobbat nem tudok elképzelni.

Magazin: Angélának mi okoz nehézséget? Mert olyannak tűnik, mint aki nem görcsöli túl az életet.

Stefanovics Angéla: Nagyon könnyen belevágok a dolgokba, van bennem egyfajta vakmerőség. De most például tök szívesen aludtam volna még tovább.

Török Gábor: Ugye?!

Magazin: A szabadság merészségét azt lehet tanulni?

Stefanovics Angéla: Ha igazán vakmerő és szabad volnék, akkor talán már egy dzsungel közepén élnék egy általam épített kunyhóban, megszabadulva az összes rossz társadalmi korláttól, de amíg az ember itt próbál élni, akkor ki kell alakítania egy kis „szabadságkertet”, ez mindenkinek más.

Magazin: Török Gábor szabadságkertje mekkora?

Török Gábor: A ­politológiát sem szakmaként fogom fel, hanem érdeklődésként. Azt a szabadságot engedem meg magamnak, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek érdekelnek. S nem azért érdekes, mert meg kellene tennem. Nem véletlen, hogy nem járok színházba. Mert nem tartom jó dolognak.

Szabó Miklós / Népszabadság

Stefanovics Angéla: Egyébként sokszor én sem, de természetesen nagyon fontosnak érzem a színház szerepét ebben a beszűkült, értékválságban levő korban. És szerencsére nagyon sok jó előadás van ma Magyarországon.

Magazin: Az nem tetszik, ami manapság ott történik, vagy a műfajjal van baja?

Török Gábor: Jobban ­érzem magam egy könyvvel, mint a színházban.

Magazin: Ehhez képest focimeccset nézni mennyiben más? Merthogy jár magyar focit nézni.

Török Gábor: Nincs is ott ember rajtam kívül. Az interjú végére pszichológust kell hozzám hívni, attól tartok. Fontos, hogy az ember felismerje, és ki is merje mondani, hogy melyek azok az élethelyzetek, amiben jól érzi magát. Főiskolásként jártam színházba, de az én szabadságom az, hogy ki mertem mondani, hogy én ott nem érzem jól magam.

Magazin: Az, amivel Gábor foglakozik, a belpolitika, teljesen hidegen hagyja? Vagy hevesen gesztikulál a képernyő előtt minden közéleti műsor láttán?

Stefanovics Angéla: A főiskola után volt egy időszak, amikor elolvastam mindent, sőt több politikával foglalkozó filmet is csináltam, amiben íróként, rendezőként is részt vettem. De valahogy ebből már kinőttem, azt hiszem, a politika manapság kicsit túl van marketingelve.

Magazin: A politikus és színész között mi a legnagyobb különbség?

Török Gábor: Döntően kitalált elemekkel, kitalált vagy megélt szerepeket visznek. Nyilvánvalóan ma a vezető politikus egy megírt szerepet játszó aktor, akit valós dolgokra építkezve, de hanghordozásában, fizimiskájában, miden regiszterében kitalálnak. Egy sajtótájékoztató, egy miniszterelnöki vagy egy parlamenti vita bizonyos értelemben színészi feladat. Például a House of Cards főszereplőjénél sikeresebb amerikai politikus nem lenne, ha lelépne a vászonról.

Magazin: Azt mondja, hogy egy nagyobb formátumú színész – kellő intellektuális munícióval – lehetne vezető politikus?

Szabó Miklós / Népszabadság

Török Gábor: Igen, igen. Azért ez a második komoly szelekció.

Magazin: Nem árazzuk le ezzel a politikusi létformát? Ennél azért mintha több lenne politikusnak lenni.

Stefanovics Angéla: Vagy kevesebb.

Török Gábor: Minden nyilvános tevékenység színészet. Mi is szerepet játszunk most mindannyian. A politikusnak azért valamilyennek is kell lennie, és a hamisság könnyen lelepleződhet, hogy ha nincs meg az alapja.

Magazin: Megfordítom. ­Nemrég azt nyilatkozta, hogy három igazán profi politikus van Magyarországon. Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor és Vona Gábor. Folytatva ezt a logikát egyszersmind azt is mondja, hogy ha ők fiatalon bekerülnek a színművészeti főiskolára, remek színészek is lehetnének?

Stefanovics Angéla: Nem vették volna fel őket.

Török Gábor: Azért karakterszerepeket el tudnának játszani. És szögezzük le: ők magukat játsszák. De ők azok, akik ki vannak találva, náluk jól megírt a szerep: önazonosak.

Magazin: Tudnak mondani e három emberre osztandó a közönség számára is ismerős szerepet?

Török Gábor: Ludas Matyi.

Stefanovics Angéla: Van egy Mrozek-darab, a címe, hogy a Nyílt tengeren. Arról szól, hogy hárman utaznak egy tutajon, és valakit meg kell enni, hogy életben maradhassanak. Abban el tudnám képzelni őket.

Magazin: De ha a karaktereket nézzük, ki a bonviván, ki a hősszerelmes? Vona, mondjuk Romeó-típus, nem?

Török Gábor: Igen, ő valami olyasmi, a hősszerelmes. Tisztaszemű, mindig égő szemekkel néző. Gyurcsány és Orbán apafigura inkább. Orbán a szigorú apa, megvédi az országát, körbekeríti a telket. Erre is van kitalálva a szerepe. Gyurcsány a szerető, gondoskodó, liberális szülő.

Magazin: Nincs bennük több? Mondjuk a fiatal Orbánban egy Liliomfi?

Török Gábor: A fiatal Orbán az más.

Stefanovics Angéla: Nekem bejött fiatalon Orbán Viktor.

Magazin: Mint egykor volt sportújságíró, ha lehetősége lenne rá, melyik opciót választaná: közvetítené a 2018-as vb-döntőt a televízióban, amelyben Magyarország győz, vagy ugyanebben az évben ön lesz Magyarország miniszterelnöke?

Török Gábor: A B variáció, egyértelműen a B.

Magazin: Még az arca is felragyogott a gondolatra.

Török Gábor: Nem, de az A változat annyira borzasztó. Biztos, hogy 1-es lenne a közvetítés osztályzata.

Magazin: A másik hányas lenne?

Török Gábor: Nem tudom, de szívesen kipróbálnám.