A Kis- és Nagykörút, illetve az Andrássy út és a Rákóczi út határolta városrészben más szabályok dominálnak, mint bárhol máshol Magyarországon: mióta az elmúlt néhány évben berendezkedtek itt az olcsón bulizni akaró turistákra, mindent ennek rendelnek alá, egy utcán megivott dobozos sörért nagyon ritkán vesznek elő bárkit a hatóságok. Az őshonos lakók szívják is a fogukat: a nyitott ablaknál alvást nyugodtan elfelejthetik, a késői kutyasétáltatók arcán leggyakrabban méla undor tükröződik. Nehéz is olyan embert elképzelni, aki ujjongva fogadja az otthona előtt tömött sorokban vonuló, artikulálatlanul üvöltő részegeket. Péntek este öt, félvakon bolyongó brit legénybúcsúztató társaságba sikerült belebotlanunk néhány óra alatt, de nyári estéken lesz ez még sokkal több is.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A negyeden belül otthonosan mozgók kerülik is azokat a helyeket, ahol direkt erre a csoportra céloznak. A Gozsdu-udvarban nem sűrűn lehet magyar szót hallani, ha lehet, az többnyire öltönyös-farmeres vagy koktélruhás emberek felől jön, akik a kifinomultság csúcsának tartják, hogy megisznak egy pohár rozét a DiVinóban, és az egész heti kemény munkát azzal ünneplik, hogy a pulton fehérneműben táncoló lányokat nézik a Klikk Bistróban.
A budapestiek taktikusan elkerülik a külföldiekre szabott helyeket, inkább pénztárcájuk és aszerint választanak, hogy milyen társaságra számíthatnak az adott itatóban.
A Nagykörutat megkérdőjelezhetetlenül bevették a tinik. A Blahától az Oktogonig a négyes-hatos két oldalán sorakozó olcsó, kiülős kocsmákból fürtökben lógnak a betonra a mutáló hangon nagyokat mondó fiúk és a fejhangon sipákoló lányok. A hangszennyezést segíti, hogy minél több felest vesz valaki, darabáron számolva annál jobban jön ki.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A bulinegyed belsejében már jobban elvegyül a tömeg: a korsó Arany Ászokat 400 forint alatt mérő egységekben inkább csóró egyetemisták ücsörögnek, az ennél drágább helyeken meg azok, akik magukkal és másokkal is igyekeznek elhitetni, hogy lett belőlük valaki. Az ezen túl húzódó, gyorsan változó törésvonalakat, klikkeket inkább csak érezni lehet, mint számba venni. Ha 2015-ben underground DJ-kkel vagy reklámszakemberekkel akartál találkozni, akkor biztosan máshova kellett menned, mint 2016-ban. A Madách téri Központ és azzal átellenesen a Telep azért stabilan tartja magát hipster-találkozóhelyként. Az viszont kiszámíthatatlanul változik, hogy mi éppen „A Hely”. De a helyieknek ez már régen nem a külföldieknek a partik Mekkájaként eladott Szimpla, Fogasház vagy az Andrássy túloldalára szorult Instant, hanem sokkal inkább olyan kis, főleg technóban és house-ban utazó klubok, mint az Aether vagy a Lärm.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az éjszaka menetrendjében viszont nincsenek nagy meglepetések: egy óra környékére a nagy többség már kellően berúgott és/vagy beszívott, aztán hangulatának megfelelően egy kocsma előtt ácsorogva rátesz erre még néhány lapáttal vagy elmegy táncolni valahova. Az utcán egyre nagyobb sűrűséggel gördülnek a taxik, a kapualjakból egyre gyakrabban és intenzívebben csap elő a húgy- és a hányásszag.
A hajnal tompa csendjében majd ebben a bűzben kerülgeti egymást meghitten a kerületet takarító kisautó, a műanyag poharába kitartóan kapaszkodó részeg, az alkalmi pár és a fejét leszegve a piacra siető nyugdíjas.
