– Kezd betemetni bennünket az ételosztás
– mondta az önkéntes segítőként vajas kenyeret kenő Cseplész Péter, aki eredeti foglalkozását tekintve masszőr.
– Egyre csak jönnek, sokuknak Szegeden azt se mondják el a bevándorlási hivatalban a regisztrációkor, hogy ha Debrecenbe mennek, érdemes Cegléden átszállni.
– Nem biztos, hogy rosszul döntenek, mert itt segítséget kapnak – vágott közbe Léderer Tamás pénzügyi tanácsadó, aki éppen kölcsönadta a telefonját egy afgán fiúnak, aki azért menekült el a hazájából, mert meleg, és fél a megkövezéstől. A 26 éves Ali és a 30 esztendős Martuza azért indult el, mert a barátjuk már Berlinben van. Ők is abban reménykednek, hogy mehetnek utána.
Az ételt a Migration Aid nevű Facebook-csoport tagjai osztották, a szendvicsalapanyagot magánemberek szállítják. Székely Kati például, aki a közelben lakik, három köteg ásványvizet cipelt, ezzel tudott segíteni. A csoportnak már megalakult a pályaudvarok szerinti több alszekciója, immáron közel ötezren csatlakoztak hozzá, noha az alapító, egy budapesti étterem-tulajdonos eddig azzal vétette magát észre, hogy lebeszélte a Betyársereget a helyszíni bajkeverésről.
– Vannak más tuti megoldómájerek is
– mesélte indulatosan az egyik önkéntes segítő. – Délután egykor megjelent egy fickó, aki az egyik országos segélyszervezet képviselőjének adta ki magát. Előadta, hogy ő a török császár, este 1500 fős vacsorát rendez az aluljáróban, merthogy szakács volna, padokat is szerez. Aztán lelépett, elérni se lehet telefonon. A vacsorának persze nyoma sincs, mi meg kifogytunk a szendvicsből.
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Fatima szégyenlősen félrehúzódott. A szíriai asszony a testvérével és öt gyerekkel vette a nyakába a világot, két családtagját is megölték. A segítők szerint semmi esélye arra, hogy menekültstátust kapjon, megélhetési bevándorlónak fogják minősíteni.
– A magyar állam nem mutatkozik megértőnek és nagylelkűnek – mondta egy hölgy, és gyerekekre kezdett „vadászni”, mert szerinte ők a legéhesebbek. Nem nyomorgó emberek jöttek össze a Keletinél, sokan telefonjukkal babráltak, hívogatták ismerőseiket. Mindez nem jelenti azt, hogy nagy lábon élnének. A nők inkább elhúzódnak, többen pedig arra a kérdésre, hogy hová akarnak menni, azt felelik, hogy utaznak a semmibe. Egy láthatóan tájékozatlan család tagjai – szinte hihetetlen – gyalog jöttek Szegedről Pestre, mert nem tudták elolvasni, hogy a papírral fölszállhatnak a vonatra, a lábukat véresre törte a cipő.
Egy afgán családfő gyereke kedden este a kiszáradás jeleit mutatta, hosszú időn át győzködték, hogy orvoshoz kell vinni, nem engedte. Egy asszony viszont 30 (!) afgánt fogadott be éjszakára, polifoamon altatta őket, és szerda reggel kivitte őket a Délibe. A Kettős Mérce blogon megjelent megejtő történetben a hölgy elmondta, hogy a menekült-bevándorlók ingyen szállhatnak ugyan vonatra, de a metrójegy megvétele gondot okoz. Vagy azért, mert nincs rá pénzük, vagy mert százeuróssal nem lehet fizetni.
A segítők információi szerint a taxis héják „rákattantak” a migránsokra, 500 euróért próbálják kivinni azokat személyenként Ausztriába, akik kihagynák a menekülttáboros kalandot, de erre állítólag már a rendőrök is jobban figyelnek. Viszont keringett egy történet olyan szegedi taxisról, aki úgy húz hasznot a népvándorlásból, hogy a feketefuvar után fegyelmezetten értesíti a rendőröket. – A taxis és a házmester a bajban ismerszik meg – kommentálta az esetet a segítő, és orvost hívott egy pakisztáni fiúhoz, mert megsérült az arca. Közben pástu nyelvre fordított tájékoztatót adott át egy család angolul nem beszélő tagjainak. – A magyar állam mindig mindent elfelejt – jegyezte meg. – A normális tájékoztatás helyett inkább plakatíroz és kerítést épít most is.
Szerdán reggel hatkor egyébként razzia volt a Keletiben, a migránsok szétrebbentek, de aztán újra visszaszivárogtak. Meséltek olyan kalauzról, aki nem volt hajlandó megmondani, hogy Pestről indulva Bicske hányadik állomás. – Kinek kell? – kérdezett vissza, amikor a segítő erősködött.
– A bevándorló jöjjön rá egyedül, nem vagyok én lexikon.
Szerencsére nem minden kalauz ilyen. A pécsi Intercity jegykezelője elmondta, ezt a vonattípust is használhatják a zöldhatáron érkezők, Pécsett külön vagont állítanak be számukra. Sokan úgy tudják, csak személyvonattal utazhatnak, az angol nyelvű magyarázatok természetesen hiányoznak. Megmutattak viszont egy főkefés dolgozót a pályaudvaron, azt mondták rá, hogy igazoltan rendes ember. Mindenkit beengedett a fülkéjébe tusolni, ami sokak számára felért egy Paradicsomba tett kiruccanással. Kezeltünk a férfivel, aki annyit mondott szerényen, semmiség az egész. Iványi Gáborék a közeli Dankó utcában napi tíz embernek teszik lehetővé a fürdést, ami nagy segítség, ételt is osztanak a rászorulóknak.
– Egyre többen vannak, és minden este mások jönnek
– foglalta össze tapasztalatait Léderer Tamás. – Szerintem egy elképesztő nagy roham legelején vagyunk. A hírek szerint Szegeden naponta négyezren akadnak fenn a hálón. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Nagyon észnél kell lenni.
