A temetkezési vállalkozóknak temetésenként 20 ezer, a polgári búcsúztatóknak 5 ezer, a sírköveseknek megbízásonként 3 ezer forintot kell fizetniük a Hódmezővásárhely két református temetőjét fenntartó Susáni Református Egyházközségnek idén május 18-ától. Ezt levélben közölte velük Nagy Zoltán lelkész, és diktátumszerű szerződésmintát is mellékelt. A vállalkozók nem merték nem aláírni a szerződést, mert attól tartottak, hogy a konkurencia úgyis aláírja, és így ők, ha ellenállnak, elesnek az üzlettől. Érdeklődésemre nem nyilatkoztak – arra hivatkoztak, félnek, hogy a fenntartó kitiltja őket a Dilinka és a Kincses temetőből.

A díjak ultimátumszerű emelése megdrágítja a temetkezést, hiszen a vállalkozók a gyászoló családokra kénytelenek hárítani a költségeket. A lelkész az 1999-es temetkezési törvényre hivatkozva emelte meg a díjat. E törvény 40. paragrafusa szerint a temető tulajdonosa a szükséges és indokolt költségek alapján állapítja meg a temetkezési szolgáltatók által fizetendő díjat.

Csakhogy e törvény korlátot is szab: a hozzájárulási díj mértéke az adott évben az egyes sírhelyekre megállapított megváltási díjtételek egyszerű számtani átlagának 5 százalékát nem haladhatja meg. A temetkezési szolgáltatók is erre a szakaszra hivatkoznak – emiatt a református egyház jogászokkal vizsgáltatja a tiszteletes által aláíratott szerződést.

A díjemelést azzal indokolták, hogy az egyházközségnek nincs elég pénze a temetők fenntartására. A vásárhelyi önkormányzat korábban közmunkások bevetésével nyújtott több millió forint értékű segítséget, ám tavaly Nagy Zoltán lelkész váratlanul visszautasította ezt az önkormányzatnak írott levelében. Hegedűs Zoltán alpolgármester nem érti, hogy ha korábban igénybe vették a segítséget, most miért terhelik a gyászoló családokat több mint 15 százalékos díjemeléssel.

Az alpolgármester a Népszabadságnak elmondta: a református egyház még nem reagált arra a levélre, amelyet Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere írt Fekete Károly püspöknek, kérve, hogy vizsgálják felül a Susáni Református Egyházközség döntését. Hegedűs Zoltán szerint a díjemelés valószínűleg nem a református egyház általános politikája, csupán Nagy Zoltán akaratát tükrözi. Néhány, a lelkészt ismerő hódmezővásárhelyivel beszélgetve az derült ki, hogy Nagy Zoltán szigorú, akaratos, öntörvényű ember, aki azonban sikeresen megerősítette a Susáni Egyházközséget. Az is az ő egyedi törekvése, amin szintén megütköztek a vásárhelyiek: a polgári búcsúztatók nem mondhatják ki isten nevét, polgári búcsúztatásokon nem lehet imát mondani.

Körbejártam az említett két temetőben: a ravatalozó környéke mindkettőben viszonylag rendben van, ám minél távolabb megy az ember, annál nagyobb a gaz. Szerettem volna megismerni Nagy Zoltán érveit, de sem telefonon, sem személyesen nem sikerült őt elérnem. A Délmagyarország napilap szerint a református egyház megtiltotta neki, hogy nyilatkozzék, és addig az egyház részéről más sem nyilatkozik, míg a jogászok nem mondanak véleményt a tiszteletes kezdeményezéséről.

Hegedűs Zoltán alpolgármester véleménye szerint Isten neve nincs levédve, nincs rajta sem az egyháznak, sem Nagy Zoltánnak szerzői joga. Rendszeresen előfordul, hogy a család polgári búcsúztatást kér, de a vallásos hozzátartozók azon imát is mondanak. Hogyan hajtatná végre a lelkész, amit követel? Rendőröket hívna, ha valaki elkezd imádkozni? – kérdi Hegedűs.

Szerinte nem erőszakkal, nem díjemeléssel, hanem inkább meggyőző viselkedéssel kellene rávenni az embereket arra, hogy az egyház temetkezési szolgáltatását válasszák.