Mégsem Tánczos Gábor a körmendi gyerekgyilkos?
A jogerős ítélet szerint Tánczos Gábor 1998. április elsején délután fél hat tájban ölte meg otthonában H. Zsófiát. Az ajtóban útját állta, ököllel megütötte, majd egy kerámiavázával leütötte a kislányt, és a lakásban, ahol már senki sem láthatta, elvágta a torkát. Az egész néhány percig tartott, szem- és fültanúja nem volt a gyilkosságnak.
Zsófi aznap az iskolából hazamenet a házuk előtt találkozott pár barátnőjével. Megbeszélték, hogy játszanak még egy keveset az épület előtt, előtte azonban Zsófi még felment a lakásukba letenni a táskáját. Akkor látták élve utoljára.
Tánczos Gábor két nappal a gyilkosság után önként jelentkezett tanúnak. Többször kihallgatták, mígnem – ahogy annak idején a rendőrök fogalmaztak – vallomása alapján az első számú gyanúsítottá lépett elő. Sokadik kihallgatásáról már nem engedték haza: a 11 éves H. Zsófia meggyilkolásának gyanújával őrizetbe vették, majd letartóztatták.
Tánczos az ezt követő két hétben többször beismerő vallomást tett. Előbb a nyomozók, majd az ügyész előtt. Videofelvételek is készültek a beismeréseiről. Majd ügyvédet váltott, s addigi vallomásait visszavonva attól kezdve többé-kevésbé következetesen ártatlannak vallotta magát.
Védője a bizonyítékok láttán biztos volt abban, hogy az ügy el sem jut a bíróságra, vagy ha mégis, ott csakis felmentő ítélet születhet. A rendőrök nem találták meg a gyilkos fegyvert; Tánczos, amikor még bűnösnek vallotta magát, hol azt mondta, hogy egy rokonától kapott halfilézőkéssel végzett a kislánnyal, hol pedig azt, hogy a lakásban találta a gyilkossághoz használt eszközt. Többféleképpen adta elő azt is, hol rejtette el a kést, ám a nyomozók egyik helyen sem találták azt meg.
Nem volt a gyilkosságnak motívuma. Több, az ügy részleteit ismerő rendőrrel beszélgetve az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Tánczos nyitva találta H.-ék ajtaját, és bement a lakásba. Ekkor szembe találta magát a cserfes, korához képest igen határozott Zsófiával, aki vélhetően számon kérte rajta, hogy mit keres az ő lakásukban. Talán meg is fenyegette, hogy „megmondja a szüleinek”, amitől Tánczos pánikba esett… De ez csak egy feltételezés, egy lehetséges magyarázat a történtekre.
Számos vélt és valós hiányosságra, hibára is rámutatott a nyomozás során, majd később a bírósági perben is Tánczos védője, Somos Zoltán, aki egészen Strasbourgig vitte az ügyet, de minden bírói fórumon elbukott. Még ma is azt tartja, hogy számtalan eljárási hiba miatt ítélték el ártatlanul védencét, s hogy a bíróságok is sokat és súlyosat hibáztak az ügyben. Strasbourg is.
Lépoldné nyár közepi nyilatkozata, miszerint megvan az igazi gyilkos, azonban Somost is meglepte. Lapunknak nyilatkozva azt mondta, ő még nem látott olyan dokumentumot vagy más bizonyítékot, amely alapján perújítást kezdeményezhetne. Pedig tudja, Tánczosék magánnyomozók segítségével igyekeznek tisztázni a nevüket. Az ügyben eljárt magánnyomozó, egy korábban több magas beosztást is betöltött rendőrfőtiszt, Kodba Ferenc szerint azonban még korai beszélni az ügyről. Talán egy hónap múlva…
Négy évvel ezelőtt még derűlátóbb volt. 2008. január 22-én, két nappal Tánczos szabadulása után még így nyilatkozott a Blikknek:
„A megkapott iratok kielemzése után biztosan állíthatom, hogy Tánczos ártatlan – jelentette ki. Az ügy megoldása ott van az aktákban. A nyomozók számos hibát vétettek, a bíróság pedig bizonyítékok nélkül ítélte el Tánczost. Semmi sem áll össze: nincs motiváció, nincs meg az elkövetés eszköze. Nekem konkrét gyanúsítottam van, véleményem szerint az illető egyedül követte el, többet azonban egyelőre nem árulhatok el. Legfeljebb fél éven belül bizonyítani tudom a bűnösségét, és a rendőrségnek új eljárást kell majd lefolytatnia – mondta.
Lépoldné szerint azért nem nevezhető meg a valódi gyilkos, mert a rendőrség ötven évre titkosította az iratok egy részét. Ezt az ügyben annak idején eljáró Vas Megyei Rendőr-főkapitányság határozottan cáfolta. Tájékoztatásuk szerint a nyomozati szakban semmiféle titkosításra nem került sor, s később sem valószínű, lévén, hogy a bírósági tárgyalás (ideértve a megismételt eljárást is) végig a sajtó nyilvánossága előtt zajlott.
„Jelen volt a sajtó” akkor is, amikor az ügyészség ezzel ellentétes indítványát elutasítva a bíróság engedélyezte, hogy a jogerősen kiszabott 13 éves szabadságvesztésének háromnegyedét kitöltve, 2008. január 20-án Tánczost feltételesen szabadlábra helyezzék.
A Vas megyei rendőrség közlése szerint ők nem Lépoldnét, hanem egy másik grafológust rendeltek ki az ügyben szakértőként. Lépoldnét az ORFK kérte fel, egy gépelt oldal terjedelmű szakvéleménye a bűnügyi aktában megtalálható volt az eljárás lezárultáig, így azt a védelem megismerhette…
Lépoldné Tánczos kézírásának tanulmányozása alapján egyébként a következőket írta szakvéleményében:
„A szöveg tartalmával egyébként nem azonosult az író személy. Olyan, mint aki egy elkövetett bűncselekményre félrevezető magyarázatot tett, vagy tenne. Tudatos, következetes, jól betanult előre. Felkészült a kihallgatásra, amelyből győztesként szeretne kivonulni. Nyereséget remél, azonban erős a félelme, hogy kiderül az igazság. Nem mondható vezéregyéniségnek, inkább könnyen befolyásolható. Félelme azért is erős, mert az őt felbujtó személyre úgy gondol, mint aki jó kapcsolatokkal rendelkezik, ezért vesztes csak ő lehet. Az erőfölény fizikai és szellemi értelemben is a felbujtó javára értendő. A fent leírtak alapján feltehetőleg ragaszkodik félelemből az eredeti vallomásához”.
Ez az a szakvélemény – állítja a rendőrség –, amelyet ma már sokan úgy aposztrofálnak, hogy Lépoldné már akkor megmondta: nem Tánczos a körmendi gyermekgyilkos. A NOL megkeresésére, hogy ha valóban tudja, ki a gyilkos, árulja el, a szakértő úgy pontosította az Újbuda tv-ben tett nyilatkozatát, hogy az ügyben folytatott (magán)nyomozás során kapott egy olyan írásmintát, amely bizonyosan gyilkostól származik. Nem „a gyilkostól”, tehát nem biztos, hogy H. Zsófi – úgymond – valódi gyilkosától, de az szerinte biztos, hogy egy olyan valakitől, aki már ölt embert.
A rendőrségnek ez azonban kevés ahhoz, hogy a jogilag lezárt ügyet újra elővegye. Talán majd egy hónap múlva, ha a magánnyomozó ígéretéhez híven felmutat valamit…
