A 35 éves Gárer János telefonjával készített egy ötperces filmet, amin bejelentette: igazságtalannak érzett börtönbüntetése miatt megöli magát. A film az interneten szerda hajnal óta elérhető. Gárer akkor már nem élt.
hirdetés
– Kedélyes volt. Izmos, jó megjelenésű. – Nem látszott rajta semmi furcsa. Nem látszott öngyilkosjelöltnek. – Ő volt a lelke az ozorai polgárőrségnek. Amióta ő itt van, sokat javult a falu biztonsága. – Amikor a Dunán árvíz volt, oda is elvitte a csapatát. Többször kitüntették. Itt mindenki szerette.
Így beszélnek Ozorán a helybéliek Gárer Jánosról. Valamennyiüket megdöbbentette, hogy a férfi végzett magával. Az egyikük meg is mondja, hol lakott Gárer:
– Pincehely irányába az utolsó ház. Utána már a temető jön.
A sírkerttel szomszédos, jó állapotú portán otthon találom Gárer János özvegyét, Viktóriát. A vékony, szőke asszony beinvitál a házba, és minden kérdésemre készségesen válaszol. Megtudom, hogy a férfi autószerelőnek tanult, aztán 2001-ben belépett az idegenlégióba. 2004-ben Dzsibutiban meglőtték, ezért otthagyta a légiót, és újra szerelő lett. Viktóriával 2008-ban, Csepelen ismerkedett meg. A nő akkor a fiával János nővérénél lakott albérletben. Jánosnak is volt egy házasságon kívül született fia, őt a fiú anyja nevelte, Budapesten. 2010-ben Viktória és János összeházasodott.
Annak az évnek a szeptemberében János egyik, szigethalmi barátja elpanaszolta, hogy zsarolja őt egy nagytétényi uzsorás: 400 ezret kért kölcsön és 800-at kell visszafizetni. János úgy gondolta, megleckézteti az uzsorást. Felhívta telefonon nyolcszor, s azzal fenyegette, hogy ha nem fizet félmilliót, akkor a kölcsönlevelek alapján feljelenti. – Csúnyán beszélt vele – ismeri el Viktória –, volt, hogy azzal fenyegette, ha nem fizet, a felesége rúdon fog táncolni olaszban.
Az uzsorásnak volt egy rendőr haverja, és az elintézte, hogy lehallgassák az utolsó beszélgetéseket. Ezek alapján Gárert megvádolták zsarolási kísérlettel. Zsarolással nem lehetett, mert a kitett pénzért nem ment el,
ő csak azt akarta, hangsúlyozza Viktória, hogy az uzsorás is élje át azt a félelmet, amit a barátja és a többi kölcsönt felvevő szerencsétlen.
hirdetés
Ennek ellenére első fokon 3 évre ítélte férjét a XXII. kerületi bíróság. Gárer fellebbezett, ám a másodfokú bíróság idén februárban helybenhagyta a verdiktet. Gárernek május 5-én délben kellett volna bevonulni a pálházai börtönbe. A bajt tetézte, hogy még 2007-ben összeveszett főnökével, aki feljelentette őt csalásért, s amiatt másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Hogy újra vétett, a másfél évet is „hozzácsapták” a háromhoz.
Gárer János utolsó videoüzenetét felesége tette fel a netre YouTube
A férfi – eljárási hibákra hivatkozva – perújrafelvételt kezdeményezett, és kegyelmet kért az államfőtől. Arra hivatkozott, hogy megbánta bűnét, és a büntetést eltúlzottnak érzi, különösen annak fényében, hogy ő megváltozott. Feleségével és az asszony gyermekével Ozorára költözött, ahol polgárőrként sokat tett a faluért. Volt, hogy egy héten át minden éjjel járőrözött, társadalmi munkában, miközben nappal egy szervizben dolgozott a 25 kilométerre lévő Dégen.
– Nem a kegyelemért tette – érvel az asszony –, neki ez életforma volt. Hogy segítsen másoknak. Gyűlölte a bűnt. Ő mindig polgárőrnek érezte magát, más ruhában nem is járt, csak a terepszínű, katonai szerkójában.
Egy alkalommal lebuktatott egy drogszállítót, aki megszúrta őt, ezért megkapta a legmagasabb polgárőr-kitüntetést. 2014-ben az év polgárőrévé választották. Gárer kegyelmi kérvényét a polgárőrség megyei parancsnoka is támogatta, állítja a feleség, és több rendőri vezető is szólt érte. Hiába: megjött a papír, hogy vonuljon börtönbe, a kegyelmi kérvényről és a perújrafelvételről pedig nem született döntés. Ahogy közeledett május 5-e, egyre többször mondta, hogy ő nem bírja ki a börtönt. Félt a bezártságtól, de még jobban azoktól, akikhez hasonlókat eddig ő juttatott börtönbe.
hirdetés
– Általában nem látszott rajta semmi, aztán egyszer csak elkezdett sírni – mondja az asszony.
– Sírni? – hitetlenkedek.
– Zokogni – bólint rá Viktória. – Hogy ő nem bírja ki. Május 4-én éjjel itt volt a helyi rendőrparancsnok, neki is ezt mondta. Ő nyugtatta, hogy nem lesz baj. Ezt mondta minden barátja. Nem hitt nekik. Másnap reggel kilenckor adott egy memóriakártyát, hogy készített egy filmet, de most ne nézzem meg, csak később, és tegyem fel a netre. Tíz óra húsz perckor azt mondta: neki senki sem veheti el a szabadságát, és inkább a halál, mint a börtön. Majd azt kérdezte, hogy ugye, megértem a döntését, bárhogy is dönt. Azt feleltem, igen. Akkor autóba ült, és elment.
Az asszony elhallgat, kérdéssel töröm meg a csendet:
– Nem érezte, hogy mire készül? – Éreztem, de nem hittem el. – Szerették maguk egymást? – Nagyon. Nem volt a szerelmünk csendes, mind a ketten kemény akaratúak voltunk, viharos szerelem volt ez.
Szerdán fél tizenegykor a helyi rendőr felhívta Viktóriát, hogy János telefonált neki, és elmondta, végez magával. A rendőr kérdezte az asszonyt, hol keresse. Viktória két helyet mondott, ahol János szeretett időzni. Az egyik Ozora és Fürged között egy erdő volt. Ott találták meg öt órakor. Fejbe lőtte magát. Volt egy lőképtelen, színházi pisztolya, amit visszaélesített. Azzal.
– Házkutatást tartottak nálunk, kihallgattak, éjjel háromkor értem haza – mondja Viktória. – Akkor megnéztem a filmet és feltettem a netre. Ha megnézem ezt a filmet hamarabb, akkor se állítom meg. Ez volt az ő akarata. Nem kényszeríthetem, hogy oda menjen, ahová ő nem akar. Tisztelnem kell az ő akaratát.
