galéria megtekintése

Meghívná Orbánt egy rizses lecsóra, hogy gondolja meg, mit csinál

15 komment


Rab László

Csorba János a 46. születésnapján felújított szociális bérlakásba költözött. A kispesti képviselő-testület tavaly szavazta meg, hogy az Attila utcai lerobbant házak két lakását az Utcáról Lakásba Egyesület renoválhatja.

Újfajta megoldás ez a hajléktalankérdésben, noha ez volna a legtermészetesebb. A munkálatok a végéhez közelednek, a hajlék kényelmes, a férfi lakcím birtokában vállalhat munkát.

Van a lakásban gáz és egy kicsiny bojler, a sarokban kályha duruzsol. A volt hajléktalanok egymásnak adják a kilincset, mert egy másik lakásba szintén egy régi erdőlakó, Horváth Sándorné költözhet a négy gyermekével.

Csorba János a KöKi terminálhoz közeli Servúdból került ide – így becézték korábbi lakhelyüket a hajléktalanok –, tizenkét éven át őt tekintették a kunyhók kapitányának. Szabadságszerető embernek vallotta magát, amikor tavaly találkoztunk az erdőben, ahol még a kutyát is Csövesnek hívták. A férfi mindig ódzkodott a tömegszállásoktól. Inkább hóban, sárban, télben is meghúzta magát a szabadban. A múlt nyáron aztán kipaterolták őket az akácosból.

 

– Megnézném, ki bírna ki tizenkét évet ott, ahol én laktam – mondta konyhája előterében az új bérlő, akinek azonban nem rendeződött az élete, hiszen a lakás felújításának kezdetén meghalt a felesége. Nuver Erikával éveken át küzdöttek A Város Mindenkié csoporttal a lakhatási jogokért. A civil szervezetet ma is a családjának tekinti, ma is innen kapja a legtöbb segítséget. – Nem az igazi ez a költözés – mondta Csorba János a lakásbérleti szerződés aláírása előtti pillanatokban –, a bátyám jött végül velem, hogy ne legyek teljesen egyedül. Élünk, ahogy bírunk. Meglátjuk, hogy mi lesz.

A felújítás során ajtókat cseréltek, a lakás alját szigetelték, a villanyt kártyás órákkal oldják meg. Az építési munkálatokat Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület szervezője irányítja. – Jani lakásának felújítása durván kétmillió forintba került, ebből egyet kaptunk az önkormányzattól, a fennmaradó részt adományokból fedezzük. Sokan adtak pár száz forintot, és volt néhány nagyobb adakozónk. Többen építőanyaggal segítettek.

A munkák java részét egy kőműves vezetésével a lakók végzik el. Sokat várunk ettől a modelltől.

Janiék a házhoz tartozó kertben gyümölcsfákat szeretnének ültetni, talán egy veteményes is létesül az udvarban. Kenyérgondok persze most is vannak, de ez nem új azoknak, akik évtizedek óta napról napra élnek. – A kaja az első – mondta Csorba János. – Tudom, milyen kukából kiszedni a kenyeret. Sokszor megtettem Servúdban is. Ha az ember éhes, az is egy megoldás.

Csorba János az új otthonában. Még nem jött egyenesbe
Csorba János az új otthonában. Még nem jött egyenesbe
Koncz György / Népszabadság

A férfi egy hatgyermekes ramocsaházi családból származik, két nővére már meghalt, a négy fiú maradt életben. Közülük hárman kerültek Pestre, vissza Szabolcsba nem érdemes menniük, mert ott fillérekért dolgoztatják a napszámosokat, hamar éhen lehet halni. A nagyvárosban sűrűbb a falat.

– Szeretnék egyszer Orbán Viktorral beszélni. Azt mondanám neki, gondolja meg, mit cselekszik,

nézzen egyszer végig a nyomorgókon, ne csak a sajátjainak kedvezzen.

Megkínálnám rizses lecsóval, nem sajnálnám tőle sem az ételt.

Az évek óta a szükséglakásban élő szomszédok nem fogadták ellenségesen az erdőlakókat. – Nem vagyok kötekedő típus – mondta Csorba Jani –, ha iszom, ledőlök a dikóra aludni. Az igazságtalanságot nem tűröm, de ha nincs igazam, hallgatok. Azon vagyok, hogy elinduljak most az Erika nélküli életben. Nem érzem még magam itthon, de már az erdőbe sem kívánkozom vissza.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető