Az elemző intézet szerint február és április között 27-ről 24 százalékra esett a kormánypárt tábora, most azonban 26 százalékra nőtt. A Jobbikot rövid távon nem gyengítette meg az alelnökök személye körül kialakult konfliktus, a változás statisztikai értelemben nem számottevő: a múlt hónapban 15, most 14 százalék áll a párt mögött. A radikális jobboldali pártot a rangsorban szorosan követi az MSZP, a múltkorival azonos, 12 százalékos támogatói körrel. A Demokratikus Koalíció eredménye hónapról hónapra csekély mértékben, 1-1 százalékponttal változik, most az áprilisi 5-ről 4-re módosult. Ugyanez az ingadozás jellemzi az LMP-t, korábban 3, ezúttal 4 százalékon áll. Az Együtt tartja a 2 százalékos, a Liberálisok az 1 százalékos támogatottságot. Májusban a Párbeszéd Magyarországért is láthatóvá vált a mérésben, 1 százalékot ért el. A korábbiakhoz hasonlóan, ebben a hónapban is a választókorú népesség egyharmada tartja távol magától a pártokat.

A biztos pártválasztói körben ezúttal is csupán a lakosság egyharmada található, így az itteni adatok továbbra is tájékoztató jellegűek. Az aktív szavazók között a Fidesz 43 százalékot ér el, a Jobbik 20, az MSZP 18 százalékos. A Demokratikus Koalíciónak e hónapban 8 százalékos tábora van a biztos pártválasztók között, az LMP 4, az Együtt 3 százalékra számíthat –ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek a ZRI Závecz Research Intézet legfrissebb közvélemény-kutatásából származnak. A felmérés május első felében készült személyes megkérdezéssel, az ország választókorú népességét reprezentáló, 1000 fős mintán.

Egyik párt esetében sem mutatható ki tartósan emelkedő vagy csökkenő tendencia, ha az idei év támogatottsági adatait összegezzük. A Fidesz tábora 24 és 27 százalék között alakult, a kezdeti veszteségeket ebben a hónapban kompenzálta. A Szocialista Pártnak az év elején 10-ről 12 százalékra bővült a tábora, azóta nem szerzett, de nem is vesztett szavazókat. A Jobbik támogatottsága egy szűk tartományban, 13 és 15 százalék között mozgott – tehát lényegében állandó volt. A DK tábora 4-5 százalékos, az LMP-é 3-4 százalékos volt az idei esztendőben, pozícióikat a stabilitás, a stagnálás jellemezte. Az Együtt a kezdeti 1 százalékos támogatottságot követően 2 százalékon állandósult. A kormányzati döntések és az ellenzéki lépések, valamint ezek kommunikációja csak kevesekre van olyan hatással, hogy passzív vagy bizonytalan választói magatartásukat feladva betagozódjanak egy párt táborába, vagy megváltoztassák a preferenciájukat. Úgy tűnik, hogy alapvetően a már meglévő hívek elkötelezettségét növeli a politikusok tevékenysége. Erre utal az is, hogy nemcsak a pártok támogatottsága, hanem szavazóik szociológiai karaktere is alig módosul.

Az elemzés szerint a Fidesz a leginkább megosztó párt. A választópolgárok negyede számára a legkedveltebb politikai erő, s ugyanekkora hányaduk nevezte meg a legnagyobb mértékben elutasított pártként, azaz olyanként, amelyre semmilyen körülmények között nem voksolna. A Fidesszel kapcsolatos heves averzió különösen az MSZP és a DK hívei körében észlelhető: hat-hattizedük számára a kormánypárt a legellenszenvesebb. A Jobbik táborában is elterjedt álláspont a Fidesztől való markáns elhatárolódás: fele részüknek e párttal kapcsolatban van legnagyobb ellenérzése.

A Fideszen kívül még három pártnak van számottevő elutasítása. A választópolgárok 14 százaléka az MSZP-t, 11 százaléka a Jobbikot tartja a legellenszenvesebb pártnak, a DK-ről pedig 8 százalék mondta ezt.