galéria megtekintése

Marekné, az áldozat

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 09. számában
jelent meg.


Ónody-Molnár Dóra
Népszabadság

Köszönet járna Marekné Pintér Arankának, mert lehetetlenre vállalkozott – így összegezte véleményét lapunknak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ múlt héten lemondott elnökével kapcsolatban Szüdi János jogász, közoktatási szakértő. A Klik vezetőjének munkája folyamatosan bírálatok tárgya volt, a választás előtt tudni lehetett, hogy ha újráz a Fidesz, Mareknénak – Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkárral együtt – mennie kell.

A csúcsmunkáltató és főnökei
A csúcsmunkáltató és főnökei
Beliczay László / MTI

A Klik – azaz Európa egyik legnagyobb munkáltatója – létrehozásának folyamata a rendszerváltás utáni időszak legabszurdabb törvénykezésének, jogi barkácsolásának története. – 2012. július 27-én jelent meg a kormányrendelet, amely a Klik létrehozásáról rendelkezett. Megalakult egy intézményfenntartó a közoktatás államosításából következő feladatokra, de még nem volt törvény arról, mit is jelent az államosítás – idézi fel Szüdi János.

 

S valóban, az önkormányzati iskolák államosításáról szóló – azaz a Klik konkrét teendőit és felelősségi köreit tisztázó – jogszabály 2012 december elején jelent meg, ez az úgynevezett átadás-átvételi törvény. Szüdi rámutat, ha Marekné nagyon igyekezett volna, akkor sem készülhetett a feladataira július és december között, mert azok egyszerűen nem voltak még kitalálva.

– A jogállam csodája, hogy a december hetedikén megjelent jogszabály három héttel később, azaz január elsején már hatályba is lépett. Ennyit a kellő hosszúságú időről, amit a jogalkotónak az új jogi környezet megismeréséhez kellene biztosítania egy jogállamban a változásokban érintettek számára – fogalmaz Szüdi. 2012 júliusa és decembere között egy egészségügyi salátatörvényben (!) módosította a kormány a köznevelési törvényt. Ekkor derült ki, hogy lesz egy új feladatuk az önkormányzatoknak: a működtetés.

A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a háromezer lakosnál nagyobb településeknél megmarad az iskolák működtetése. Ez meglepte az önkormányzatokat, és bizonyára Marekné Pintér Aranka sem pontosan értette, mi történik. A végül decemberben megjelent törvény tisztázta az átadás-átvétel procedúráját. Az önkormányzatok – a karácsonyt is végigdolgozva – szűk három hetet kaptak arra, hogy a többcélú intézményeiket szétszedjék (mert például az óvoda, a könyvtár, a művelődési intézmény maradt önkormányzati fenntartásban), új alapító okiratokat gyártsanak, az iskoláikat pedig átadják a Kliknek.

A szervezetnek pedig sem embere, sem helye, sem eszköze nem volt arra, hogy ezt a tömérdek feladatot ellássa, volt, hogy az iskolákból nyúlták le a számítógépeket, bútorokat. És a további abszurditások: 2013. január elsején az iskolák beolvadtak a Klikbe, azaz megszűnt a jogi személyiségük, viszont csak 2013 júliusában készült el a Klik szervezeti és működési szabályzata. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek hónapokig „nem létező” intézményekbe jártak.

Márpedig nem létező intézmények nem adhatnak ki közokiratot, így az iskolák, amikor bizonyítványt osztottak 2013 nyarán, közokirat-hamisítást követtek el – állítja a jogász, aki arra is rámutat, hogy a tavaly megjelent szmsz-t többször is módosították. Ezekkel újabb és újabb feladatokat kapott Marekné Pintér Aranka. Így például utólag került a Klik feladatai közé a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj lebonyolítása, a Nemzeti Pedagógus Kar működéséhez szükséges feltételek biztosítása, a tankönyvellátás szervezése, a pedagógusok átsorolása az életpályamodell szerint.

Ehhez képest mindössze 2351 ember dolgozik a Kliknél, ami ekkora feladattömeghez rendkívül kevés. Tovább súlyosbítja a helyzetet a költségvetési fedezet hiánya. A Klik költségvetéséből 50-70 milliárd forint hiányzik, amit saját bevételekből nem tud előállítani, mivel olyanok nem is lehetnek. Az iskolák az államosítás óta folyamatosan küszködnek a pénzhiánnyal, hiszen minden eszközigényüket a Kliknél kell kérelmezniük, és vagy kapnak, vagy nem.

És most szó szerint idézzük azt jogszabályt, amely egyértelművé teszi, hogy Marekné egyetlen döntést sem hozhatott maga. Íme: „Az irányítási és kapcsolattartási rend keretében az elnök köteles: a minisztert az állami vezető útján minden, országos vagy helyben nagy jelentőségű, a nyilvánosság előtt érdeklődésre számot tartó, az oktatáspolitikát és az iskolaszerkezetet érintő, hosszú távú hatást előidéző és munkajogi vitás helyzeteket eredményező ügyről, tervezett intézkedésről, körülményről tájékoztatni, olyan időben, hogy legyen lehetőség az érdemi beavatkozásra (…).” Túl azon, hogy a jogszabályt borzasztóan szövegezték, kiderül belőle, hogy Mareknénak mindenben értesítenie kellett a minisztert az „állami vezető útján”, azaz Hoffmann Rózsán keresztül – vagyis nem ő tehetett a következményekről.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.