Egriék hallották, hogy a közeli Kondorosról szeptember végén két bikaborjút loptak el hasonló körülmények között. A károsultak tanyája ott is a 44-es főút közelében van. Az elkövetők egy karámból vitték el a borjakat. Egy másik közeli településen sok baromfit loptak el. 2010-ben a rendőrség feltételezte, hogy a lopott állatokat Románián át Törökországba vitték, mert a törökök akkor nagyon jó árat adtak az élő marháért. Most azonban a zárlat miatt az országból sem lehet kivinni, valószínűleg valahol levágták a jószágokat, és eladták a húsukat.
Vargáné Szombati Andrea, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense kérdésünkre megerősítette: valóban loptak el növendék szarvasmarhákat Kondoroson is, Békéscsaba-Felsőnyomáson is. A városi rendőrkapitányságok keresik az összefüggést a bűncselekmények között, és együttműködnek annak érdekében, hogy a lopásokat felderítsék, illetve megelőzzék.
|
Egriék azt tapasztalták, sokan bocsánatos bűnnek tartják, hogy az egyik ember ellopja, amiért a másik megdolgozott
Kiss Zoltán / Fotó |
– Itt, ha a tolvajok kiérnek az állattal a 44-es útra, már nyomuk vész – mondta Egri Jánosné. Felvetettem, hogy valaki bizonyára figyelte a házukat. Mutatta, hogy a tanya közelében, az országút szélén van egy közkifolyó és egy buszmegálló. Onnan bárki egész nap bebámulhat az udvarukra. Egyszer egy a buszmegállóban álló autóból órákon át kémleltek be hozzájuk. Telefonáltak a rendőrségre, de az ügyeletes azt mondta: menjenek ki, és kérdezzék meg, mit keresnek ott. Így nem lehet tolvajt fogni.
Különben is azt tapasztalták: sokan bocsánatos bűnnek tartják, hogy az egyik ember ellopja, amiért a másik keményen megdolgozott. Ők harminc éve házasok, mindig állatokkal foglalkoztak. Korábban nem a főút mellett laktak, hanem Kisszénáson, ahová csak sáros földút vezet. Egrinének van állása, ápoló egy idősotthonban. Még a vonat megállójába is gumicsizmában kellett kimennie, akkora volt a sár. Az egyik szárnyvonalat megszüntették, attól kezdve nagyon ritkán jár a vonat, félő, hogy ezt is bezárják. Szinte mindenki elköltözött már onnan. Ők hat éve határozták el, hogy jobb helyen vesznek tanyát. A régi házat nem tudták eladni, a kardosi tanyát hitelből vásárolták. Örültek neki – közel az út, a közkifolyó, kerékpárút, no és a buszmegálló! Az ellopott állatokkal nemcsak a bevételtől maradtak el, hanem elveszett az a pénz is, amit takarmányként megettek.
A tehetetlenség megmérgezi az életüket. Kardosné attól tart, rámegy a házasságuk – a férje ugyanis vissza akar költözni Kisszénásra.
– Itt kényelmesebb, ott pedig biztonságosabb. Ősztől tavaszig a sár miatt nem tudnak bejönni a tolvajok. Nehezebb is kifigyelni a tulajdonosok szokásait. Még megvan a ház, az istálló – csak vissza kellene menni – mondta Egri János, aki őstermelőként van bejelentve a társadalombiztosítóhoz.
– Én nem akarok visszamenni abba a sárba – érvelt a felesége. – Hat éve üresen áll és romlik az a ház. Azért dolgoztunk egész életünkben, hogy könnyebb legyen. Azért vettük ezt a tanyát is. Azóta törlesztjük a hitelt, fizetnünk kell még három évig, és most hagyjuk itt, menjünk vissza, mert sem mi, sem a hatóság nem tudja megvédeni a vagyonunkat a tolvajoktól?
– Mindketten feszültek vagyunk, idegesek: azért dolgozunk, hogy idejöjjön valaki, és elvigye a munkánk eredményét?
Az istállóban ott van még egy másik vágásérett bika, amelyet szintén nem lehet leadni a kéknyelv-járvány miatt. A tolvajok tudják ezt. Bármelyik éjjel eljöhetnek érte.
