Ha indulna, akkor melyik párt képviseletében?
A sajátomban. Az MSZP-ben, amelynek 1992 óta a tagja vagyok. Soha nem bigott, de mindig baloldali érzelmű ember voltam.
Éppen ezért keltettek megütközést a Facebook-oldalára kiírt okfejtései. A Szabadság téri emlékmű kapcsán ahhoz kért segítséget, hogy meggyőzzék a szobor hazugságairól, a történelem hamisításáról. Ön szerint nem az?
Nem feltétlenül. Az emlékmű arról szól, hogy 1944-ben Magyarországot megszállta egy idegen hatalom, mely rengeteg áldozatot követelt. Az áldozatoknak emlékművet állítani nem bűn. Akik bírálják, a véleményformálás előtt alaposabban tájékozódhattak volna a tényekről.
Ön megtette?
Én igen.
Biztos, hogy hiteles forrásokból?
Igen, és sokoldalúan. Valóban egyszerűsítés, hogy mi voltunk a jók, a németek a rosszak, de az is egyszerűsítés, hogy a magyarok nem tettek semmit, nem szálltak szembe az idegen hatalommal. Akkor is voltak köztünk jó és rossz emberek.
Az igazi vitát nem is ez a bejegyzés váltotta ki, hanem Orbán Viktor tusványosi beszédének a minősítése. Azt írta, hogy „aki fikázza, az vagy nem értette meg, vagy anyagi érdeke fűződik hozzá, hogy fikázza.”
Nem akartam Orbán Viktort magasztalni, de amikor meghallgattam a beszédét, úgy éreztem, hogy szinte a számból veszi ki a szót.
Egy MSZP-s frakcióvezető szájából.
Soha nem az érdekelt, milyen mezben játszik az, aki beszél vagy cselekszik. A lényeg, hogy igaz legyen, és a kimondott gondolatai szerint éljen. Erről az utóbbiról nem vagyok teljesen meggyőződve. Úgyhogy, majd meglátjuk, kedves Viktor.
És ezek a tusványosi gondolatok igazak? Sőt, ön baloldalinak nevezte őket.
 |
| Németh Árpád: Baloldali érzelmű vagyok, de nem bigott |
A Népszabadság pontosan idézte a Facebook-bejegyzésem szöveges részét, sőt megjelölte, hogy az Orbán-beszéd hányadik percétől tartom baloldalinak az elhangzottakat. Attól a résztől, hogy a liberális felfogás szerint meddig tart az egyén szabadsága. A liberális felfogás értelmében addig, amíg nem sérti a másik szabadságát. Egyetértek a miniszterelnökkel abban, hogy ezzel az erősebbek mindig visszaélnek. Ők húzzák meg a szabadság határait, és ez így egyáltalán nem helyes.
A munkaalapú társadalomról kifejtett gondolatokkal ezek szerint nem ért egyet?
Dehogynem, ezt én olyan evidenciának, alapvető gondolatnak tartom, amiről beszélni sem kellene.
Mi a baja a liberalizmussal?
Az Orbán Viktor beszéde előtti napokban az ő szavaihoz hasonló gondolatokat jegyeztem be a közösségi oldalra a rosszul értelmezett liberalizmusról és konzervativizmusról. A rosszul értelmezett liberalizmus egyik legnagyobb hibája, hogy eltompítja, rosszabb esetben kiiktathatja a lelkiismeret működését. Nem vagyok Orbán Viktor-fan, de szerintem a beszédéből ez derült ki, s ebben igaza van.
Mondjon példát, hogy értsem.
A szabadságjogokkal való visszaélés a liberalizmus félreértelmezésének a terméke.
A miniszterelnök azonban nem a rosszul értelmezett liberalizmust, hanem magát a liberalizmust állította szembe az általa életképesnek és követendőnek tartott illiberalizmussal.
Ez a szembeállítás szerintem sem pontos, és nem is szerencsés.
A lapunkban megjelenő cikk után a helyi MSZP elhatárolódott öntől. Közleményt adtak ki, miszerint ön pusztán önkormányzati tiszteletdíjából él, sőt bejelentés érkezett hozzájuk „munkanélküli speciális üzelmeiről” is, ennek következtében nem került rá a választási listára.
A durva támadás után rágalmazás és becsületsértés miatt büntetőfeljelentést tettem, valamint a párton belüli fegyelmi eljárást is kezdeményeztem. Politikai ultimátumot is adtam: elállok a fegyelmi eljárástól, ha a közlemény írója csütörtökön délig bocsánatot kér tőlem.
Cáfolja a közleményben foglaltakat?
Amennyiben a bocsánatkérés elmarad, tételesen, teljes mértékben megteszem.
