A Policy Solutions csütörtöki budapesti konferenciáján elhangzott, hogy lerövidült egy-egy törvény elfogadásának ideje, Gyurcsányéknak átlagban 47 napra volt ehhez szükségük, a Fidesznek elég 33 is. Az egyéni képviselők által benyújtott előterjesztések a duplájára emelkedtek, ezeket kétszer olyan gyorsan (30 nap alatt) fogadják el, mint évekkel ezelőtt.

A konferenciát Boros Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója nyitotta meg Koncz György / Népszabadság

A fülkeforradalomban minden harmadik törvényt egyéni képviselők indítványoztak, olykor a beterjesztők (Kósa, Rogán) strómanokkal képviseltetik a törvényjavaslatot. – Ha ellenzékben vagy, esélyed nincs rá, hogy bármit benyújts – mondta a törvénygyártók.hu oldalt bemutató Bíró-Nagy András, a Policy Solutions kutatási igazgatója. A számadat önmagáért beszél: a 860 fideszes törvény között mindössze 3 olyan van, amelyeket ellenzéki képviselők terjesztettek be. Az MSZP-SZDSZ-kormányok idején még volt tere a pártokon átívelő kezdeményezéseknek, ez mára teljesen elhalt.

Orbánék kétszer annyi törvényt tárgyaltak sürgős eljárásban, mint Gyurcsányék, és bevezették a kivételesen sürgős kategóriát. Így tudták igen rövid határidővel átverni a reklámadóról és az önkormányzatokról rendelkező törvényt, így szavazott az Országgyűlés a budapesti vizes vébéről és a brókerbotránnyal kapcsolatos intézkedésekről is. Az elmúlt két évben egyetlen ellenzéki beterjesztést sem fogadtak el. – Ellenzékből nincsen törvény – mondta a kutatási adatokat ismertető Bíró-Nagy.

Bárándy Gergely ügyvéd, aki 2006 óta az MSZP képviselője, arról beszélt: a törvények minősége nem attól függ, hogy mennyi idő alatt fogadják el, a NAV-törvényt például 2-3 órán át lehetett csupán tanulmányozni. Az egyéni beterjesztések azért aggályosak, mert megspórolják vele a közigazgatási egyeztetést. A képviselő felidézte, amikor egy alkotmánymódosítással kapcsolatos beterjesztés gazdája azt találta mondani a bizottságban: „Higgyék már el, na, hogy tudjuk, mit miért csinálunk.” Ezzel együtt Bárándy szerint az új házszabályreformnak és a kétharmad fideszes elvesztésének köszönhetően enyhült valamelyest a fülkeforradalmi hevület, a fontos törvények esetében nem lehet úgy cselekedni, mint 2010-11-ben (az egyházügyi törvényt sem tudták átverni). Bárándy kijelentette: az, hogy milyen technikákkal fogadják el a törvényeket, részletkérdés. A lényeg, hogy ezek nyomán létrejön-e a korlátozhatatlan hatalom. Az innen-onnan ezt is, azt is átemelő orbáni gépezet torzszülött jogrendszert épít, a cél Orbán koncentrált hatalmának kiépítése.

Sebők Miklós, az akadémiai Politikatudományi Intézetének kutatója szerint az volna a cél, hogy a törvényhozás ne gyártson törvényhozási selejtet, ezt az éjszakába nyúló formális viták és a kapkodás nem segíti. A rendszerváltás után különben is erősödött a törvényhozás átláthatatlansága, és tanúi lehetünk a drasztikus gyorsulásnak. A második és a harmadik Orbán-kormány idején nőtt a törvények átlagos hossza, és visszatérő probléma az éven belüli törvénymódosítás. – Mindez persze önmagában nem jelent semmit – jelentette ki Sebők –, ettől még lehetne egy törvény jó.

Vértesy László közgazdász, a Századvég kutatója szerint nem kellene mindent törvényekkel szabályozni, vannak területek, amelyeket rendeletekkel is lehetne irányítani. A fő kérdés, hogy a törvények érintik-e az átlagembert. Az, hogy Orbánék sok törvényt hoznak, nem meglepő, hiszen azok „nem a semmiből jöttek, a Fidesz készült a kormányzásra”. A törvény legfőbb ismérve a társadalmi elégedettség. Vértesy azzal fejezte be hozzászólását, hogy a jogrendszer kedvez a győztesnek, aki hatost dob, dobhat még egyet. Erre Bárándy úgy reagált, a politikai kultúra része az is, hogy a győztes akkor se éljen vissza a hatalmával, ha azt az Alaptörvény lehetővé teszi. – Ha van a kocsmában egy erős ember, nem kell feltétlenül leütnie a többieket – szögezte le a politikus.