Az Active Citizenship Network kutatást végzett 2010 őszén, melyben azt vizsgálta, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában megfogalmazottak mennyiben teljesülnek - adta hirül a TASZ blogja. A kérdőívet a kormányzati és az intézményi szereplőkön túl civil szervezetek is kitöltötték, így értékelhették a szolgáltatásokat és a szakpolitikák megvalósulását.

A felmérésben a kérdések arra vonatkoztak, hogy a kormányzat hogyan támogatja a Kartában foglalt jogok érvényesülését szabályozással, szakpolitikai lépésekkel, illetve hogy az állampolgárok milyen tapasztalatokat szereznek az egészségügyi ellátás igénybevételekor. Az eredményeket továbbá hivatalos statisztikákkal egészítették ki. A felmérést Magyarországon a TASZ betegjogi programja koordinálta.

Magyarország a 2010 őszén rögzített adatok szerint jó eredményt ért el a panaszjog érvényesülése tekintetében, közben azonban megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet és a betegjogi képviselőket alkalmazó közalapítvány is. A TASZ ezért azt kéri az államtitkártól, hogy teremtse meg a hatékony hatósági jogorvoslat lehetőségét a betegjogi panaszok vonatkozásában, a feltételek kialakításakor pedig vegye figyelembe Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontját.

Az ombudsman májusban kiadott jelentése szerint sem formailag, sem tartalmilag nem megoldott a betegek jogainak hatósági szintű védelme, miután a 2010 szeptemberében megszűntetett Egészségbiztosítási Felügyelet jogutód intézményei nem kaptak megfelelő felhatalmazásokat ezen jogok érvényesítéséhez. Szabó Máté vizsgálatában megállapította: „sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, ugyanis elzárták a jogsérelem érdemi kivizsgálásától és orvoslásától azokat, akik egy – időközben megszüntetett – állami jogvédelmi hatóságtól kértek segítséget”. Megoldásként egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező, pártatlan, független jogállású, speciális szakértelemmel rendelkező és nem bírósági típusú intézmény működtetését javasolja, amelyik kivizsgálja a hozzá fordulók egyéni panaszait, és a döntése bíróság előtt is megtámadható.

Problémaként merült fel az akadálytalan hozzáférés biztosítása az egészségügyi dokumentációhoz, illetve hogy az ezzel járó költségek megállapításának gyakorlata nem egységes. A felmérésben elért eredményeinket az is befolyásolta, hogy nem szabályozott például az, hogy a kórházi zárójelentések másolatáért a szolgáltató mennyi pénzt kérhet el.

A felmérésből az derült ki, hogy Magyarországon az egészségügyben az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül az információhoz, a tájékoztatáshoz való jog. Ezt támasztja alá a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2007 végén elvégzett kutatása is: a megkérdezettek több mint fele az ellátás igénybevételekor nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, és csak minden hatodik megkérdezett tudja betegség esetén is megőrizni testi-lelki autonómiáját. A felmérés megállapítja, hogy a magyar felnőttek betegjogi ismeretei szélsőségesen hiányosak.

A felmérés azt is megállapította, hogy Magyarországon gyakran túlságosan hosszú a várakozási idő, amit az EU mindössze négy országában oldottak meg azzal, hogy maximumokat határoztak meg. Magyarországon problémát jelent az is, hogy nem mindig vagy csak nehézkesen lehet a várakozási idő hosszáról informálódni. A Karta ugyanakkor előírja: „Minden személynek joga van az ellátáshoz rövid és belátható időn belül. Ez a kezelés minden egyes szakaszára igaz”. Ez az általános elv jelenleg irreálisnak tűnik valamennyi európai országban, de arra mindenképpen törekedni kell, hogy a várakozási idő hosszáról és arról, hogy ezt milyen tényezők csökkenthetik, a betegek tudjanak tájékozódni. 

Az összesen 20 országban végzett kutatásban Magyarország a 19. helyezést szerezte meg, a helyzet mégse ennyire rossz - állítja a TASZ blogján közölt cikk. Az összeállított kérdéssor nem minden szempontból volt alkalmas arra, hogy leképezze a hazai rendszerre jellemző viszonyokat, hiszen számos ország eltérő rendszerének vizsgálatára készült. Fontos megjegyezni azt is, hogy a felmérés a Kartában megfogalmazottakra koncentrált, míg a magyar törvényi szabályozás ettől eltér. Megállapításai ugyanakkor olyan jelzéseket tartalmaznak, amelyeket a kormányzatnak célszerű szem előtt tartania a Semmelweis-terv megvalósításakor. Érdemes például bevonni a helyi közösségeket, akik gyakran a szolgáltatók feladatait veszik át, amivel javulhat a rendszer hatékonysága. Az pedig továbbra is kiemelt cél, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevő állampolgárok jogtudatossága javuljon.