|
Nem mindegy, mikor döntenek a szavazók
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Nemzetközi példák
A nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a francia és az olasz baloldalon is bevett előválasztás meghonosítása mellett számos érv szól. Az egyfordulós választási rendszerben az ellenzéki pártok arra kényszerülnek, hogy minél egységesebben induljanak. Erre sarkallja őket a győzteskompenzáció is, vagyis az, hogy a nyertes jelölt mandátumszerzéshez nem szükséges szavazatai fölkerülnek a listás töredékvoksok közé. Ez a tavalyi parlamenti választáson hat képviselői helyet eredményezett a kormányoldalnak. Bár a baloldali pártok az együttműködés kényszerét felismerték, a közös indulásig csak hónapokon át tartó egyeztetések és rosszízű viták révén jutottak el 2014 elejére – ráadásul az egyéni jelöltek kiválasztásánál inkább a párthovatartozás, mintsem a rátermettség vagy a helyi népszerűség döntött.
Tóth Csaba stratégiai igazgató a Republikon tegnapi konferenciáján azt mondta: az előválasztás kockázatos innováció, de anélkül veszíteni fog a baloldal. A pártok is hajlanak erre a megoldásra. Tóbiás József MSZP-elnök már bejelentette, hogy pártja zárt tárgyalások helyett előválasztáson döntene a kormányfőjelölt személyéről, és az Együtt és a PM politikusai is így foglaltak állást.
2017-ben szavazzanak
A Republikon azt javasolja, hogy a nagyjából három hónapig tartó előválasztást 2017-ben rendezzék meg, ám módjáról már idén döntsenek a pártok. Így nekik is kellő idejük lenne a felkészülésre, ahogy a párthoz nem tartozó civileknek is. Az intézet ugyanis mind a 106 egyéni körzetben előválasztással döntené el, hogy ki legyen a baloldali ellenzék képviselőjelöltje.
Hasonló – ám a fiókban maradó – forgatókönyvek már 2013 nyarán készültek. A PM-es Karácsony Gergelyé úgy szólt: az előválasztást meghatározott számú támogatót gyűjtő elektorok részvételével tartsák meg, akik nemcsak szavaznának a kormányfőjelöltekről, hanem „porszívóügynökei” is lennének a baloldalnak, ismeretségi körükben kampányolnának az egyik jelölt mellett. Elképzelése szerint az együttműködő pártok közötti listás arányokról is a választók dönthettek volna.
Karácsony ugyanakkor a nyílt előválasztást kockázatosnak tartotta, mondván a baloldali választók passzivitása miatt a Fidesz meghekkelhetné az eredményt, nevetségessé tehetné a folyamatot.
A Republikon Intézet most azt javasolja, hogy a miniszterelnök-jelöltek 8-10 hét alatt minden megyét keressenek fel, és méressék meg magukat előbb egy vitán, majd a voksoláson. Az eredményeket rögtön nyilvánosságra hoznák, így végig követhető lenne a verseny állása. Párhuzamosan folyna az egyéni jelöltek küzdelme is. Az előválasztáson regisztráció és egy jelképes összeg befizetése után bárki szavazhatna, nem kötnék párttagsághoz. A miniszterelnök-jelölteknek ötezer, az egyéni jelölteknek kétszázötven ajánlást kellene összegyűjteniük, a költségeket a szervező pártok és egyesületek vállalnák.
Forgatókönyvek
Az egyik forgatókönyv alapján tizenkilenc megyében és Budapesten legtöbb szavazatot szerző jelölt lenne a baloldali miniszterelnök-aspiráns. A másik megoldás szerint – ha senki sem szerzi meg a voksok több mint felét – a két legnépszerűbb jelölt között online szavazás döntene, de ezen csak azok vehetnének részt, akik a megyei fordulók alkalmával már szavaztak.
Azt persze a hívei is tudják, hogy az előválasztás nem garancia a sikerre, nem helyettesíti a mondanivalót. Csak egy módszer, ami már többször bejött.
