Honnan ért Ön a várospolitikához? Ért egyáltalán hozzá?
|
Magyar György a szárszói sátor előterében
Teknős Miklós / Népszabadság |
Nem várospolitikusként kerestek meg, soha sehol nem állítottam magamról, hogy várospolitikus lennék. Akik felkértek, egy olyan valakit véltek felfedezni bennem, aki képes ennek az elnyomott, jogfosztott városnak a képviseletére. Akik itt élnek vagy csupán nyomon követték az elmúlt évek fővárost érintő különböző szintű politikai döntéseit, azok számára nem kérdés: ügyvéd kell a városnak, mégpedig egy tapasztalt, harcos ügyvéd, aki arra is képes, hogy a megfelelő feladatokra megfelelő munkatársakat válasszon.
Konkretizáljuk! Miképpen nyomják el a várost, és mit tud ez ellen tenni egy harcos ügyvéd?
Mondvacsinált indokokkal el akarják vinni a fővárosból a minisztériumokat, ezzel is élezve a főváros-vidék ellentétet. Megfenyegetik a „bűnös várost”, amelynek az a bűne, hogy az elmúlt választásokon nem vált teljes egészében narancssárgává, hogy nem kap uniós fejlesztési pénzeket. Kiürítették a Fővárosi Közgyűlést, és ezt birkák módjára tűrték a város jelenlegi vezetői, a főpolgármester és környezete, de még az Alkotmánybíróság is úgy foglalt állást, hogy alkotmányosan nem kifogásolható, ha a budapestiek nem választhatnak maguknak fővárosi képviselőket. Oda jutottunk, hogy a hatalom azt is meg meri már engedni magának, hogy kijelentse: majd a választások után eldöntjük, kap-e vétójogot a főpolgármester, vagy sem. Magyarul: ha Tarlós nyer, megkapja a főpolgármester a vétójogot, sőt, akár más jogosítványokat is, ha nem ő lesz a befutó, leszűkítjük a főpolgármester hatáskörét, és majd a polgármesterek többsége fogja vezetni a várost.
Ha a tagsággal, apparátussal, anyagi forrásokkal rendelkező ellenzéki pártok, az ő jogászaik nem képesek ellenállni a kétharmados kormánytöbbség akaratának, megakadályozni a főváros megbüntetését, kiürítését, elnyomását, Ön miért gondolja, hogy képes lesz rá?
A pártokat nem kedvelik az emberek. Úgy érzik, hogy a pártok önmagukat, a saját pártérdekeiket képviselik, minden körülmények között azt helyezik előtérbe, és nem az emberekét. Hatalmas deficitet halmoztak fel a pártok a budapestiekkel szemben, miközben ádáz harcokat vívtak egymással. Nem készült el az autópálya-körgyűrű, emiatt fuldoklik a város, és indokolatlanul gyakoriak a dugók. Nem oldották meg a parkolást, emiatt még a törvénytisztelő polgárok számára is stressz Budapest utcáin várakozni, nem tudhatják, ott lesz-e még az autójuk, és lesz-e rajta mikuláscsomag. Hosszan lehetne még sorolni, hogy miért is rossz a budapestiek közérzete. Ezért gondolták sokan, hogy új alapokra kellene helyezni a város irányítását. Nekem nagy példaképem Enrique Penalosa, Bogota (Kolumbia) volt polgármestere, aki bevezette a kerékpárutakat, 20 hektáros közparkot létesített és buszsávot, és 120 kilométeren keresztül útlezárásokat, hogy a hétvégeken lehessen biciklizni, futóversenyeket tartani a városban.
Egy kétharmados parlamenti többséggel bíró kormánnyal szemben mit és hogyan akar Ön új alapokra helyezni?
Először mindenképpen a tárgyalásos megoldással próbálkoznék, és megpróbálnék konszenzust keresni. Legrosszabb esetben jogi útra terelem a dolgokat – az nekem hazai pálya. Még ha ki is herélték az elmúlt években, az Alkotmánybírósághoz kell fordulni, az ombudsman és a média segítségét kell kérni. Szükség esetén akár európai bírósági eljárásokat is lehet kezdeményezni. Nem kell birka módon eltűrni ennek a diktatórikus rendszernek a döntéseit.
Reálisan mire lehet elég a kutyások, a kerékpárosok és a többiek támogatása? Mondjuk talán az ajánlások összegyűjtéséhez?
 |
Mire lesznek elengedőek a biciklista támogatók?
Teknős Miklós / Népszabadság |
Én nem vagyok ennyire pesszimista. Már közel 20 ezer like-unk van a Facebookon. Néhány fanyalgó hozzászólást nem számolva a többség lelkesen támogat, mert látják, hogy tenni akarok, és nem ijedek meg az ellenfelektől. Támogatóim az emberek között élnek, nekik nem kell kimenni az emberek közé, mint a nagy pártok aktivistáinak. Szerintem nemhogy az ötezer ajánlást, de a 300 ezer szavazatot sem lesz nehéz az ő segítségükkel megszerezni.
A baloldali pártok közös jelölt állítására készülnek, bár olyan híreket is hallani, hogy bizonyos körökben felvetődött, legyen Ön a közös jelöltjük. Mit tud erről?
Sok beszédnek sok az alja, de mindig van benne valami. Azonban mi, a támogatóimmal, abban állapodtunk meg, hogy nem várunk. Nagy dolog lenne, ha az LMP-től a Demokratikus Koalícióig mindenki azt nyilatkozná, hogy „nekünk is jó a civilek jelöltje”. Kisebb pártok és szervezetek már bejelentkeztek, hogy nekik jó a civilek jelöltje. Nem tehetjük azonban meg, hogy megvárjuk, amíg a demokratikus ellenzék többi pártja is eldönti, állít-e saját jelöltet, vagy sem. Túl nagy a baj ebben a városban, túl sok a tennivaló, nincs idő várni.
Nem rontja, nem rontaná az Ön esélyeit, ha azok a pártok, amelyekkel, mint fogalmazott, az embereknek már tele van a puttonya, és amelyekben nem bíznak már, egyszer csak beállnának Ön mögé?
Nem ők a jelelő szervezetek, ezért nem. Támogatókként megtehetik, és szívesen is vesszük. Megvagyunk nélkülük is, de azt látni kell, hogy Tarlós István leváltásához az kell, hogy vele szemben minél kevesebb jelölt induljon minél nagyobb támogatással. Budapesten 1,4 millió ember választhat. Ha a fele elmegy, azaz 700 ezer ember, akkor 300-350 ezer szavazattal Tarlós úr elküldhető. Ehhez azonban el kell fogadni a pártok támogatását. Ebből azonban az is következik, hogy a visszalépés lehetőségével mindenkinek számolnia kell, nekünk éppúgy, mint a minket támogatni hajlandó pártoknak.
Tehát, ha úgy alakul, Ön is kész visszalépni?
Az elvi lehetőségét nem zárhatom ki, a politikában minden eshetőségre fel kell készülni, és a körülmények akár a választások előtt egy hónappal vagy egy héttel is megváltozhatnak.
Akkor mégsem a város irányításának új alapokra helyezése, egy élhetőbb város megteremtése a cél, „csak” Tarlós megbuktatása?
Tarlós leváltása nélkül a civilek célja megvalósíthatatlan. És én nagyon bízom abban, hogy sikerrel fogunk járni. Tudom, hogy vannak, akik megmosolyogják a civil kezdeményezést, a nem pártpolitikus főpolgármester-jelöltet. Hadd hívjam fel azonban az ő figyelmüket arra, ami nemrég Szlovéniában történt. Alig több mint egy hónappal a választás előtt egy jogászprofesszor pártot alapított, és csúnyán maga mögé utasította a tradicionális pártokat.
