Ügyeskedtek, kiderült, költözniük kellett

Kilakoltattak egy cigány családot a budapesti V. kerületben. Az asszony, aki négy gyermekét neveli, tetemes lakbérhátralékot halmozott fel a Vámház körúton.

Bimbó Pálné gondjai akkor kezdtek sokasodni, amikor hat éve elvált, és a bíróság a szociális bérlakás belső szobáját a férjének hagyta meg, Brigitta a másik szobában húzta meg magát a négy gyerekkel. Két fiúval (19 és 7 éves) meg két lánnyal (12, 16) élt itt együtt, a férj fizette a gyerektartást.

– A kicsi szívproblémákkal született – ecsetelte az asszony –, havi húszezer forintból próbáltunk élni, állást nem találtam. A lakást 2001-ben kaptuk, 29 ezer forintot kellett volna érte fizetnem, 10-12 ezer volt a víz, villany és a gáz ára. Éveken át munka nélkül tengődtem. Két éve találtam munkát, egy iskolában takarítottam, a fizetésem javarészét levonták a tartozás miatt, a végén kézhez kaptam 25 ezer forintot.

Hogy még cifrább legyen a történet, az asszony évekkel ezelőtt „ügyeskedni" kezdett. Miközben szociális bérlakásban élt Pesten, egy ismerőse elintézte, hogy a „szocpol" igénybe vételével vehessen egy kisebb házat Kál-Kápolnán, Heves megyében, amit persze nem vert nagydobra. „Nyugodtan csinálja, használja ki a lehetőséget!" – súgták neki. Aztán valaki megneszelte, hogy házat vett, lakbért viszont nem fizet. Ez lett a fő oka annak, hogy most mennie kellett. Az önkormányzat azt állapította meg, hogy a másfél millió forinttal tartozó „Bimbó család lakhatása szociálpolitikai támogatásból épült magántulajdonú családi házukban biztosított vidéken."

Bimbó Pálné magától pakolta ki a lakást
Bimbó Pálné magától pakolta ki a lakást
Veres Viktor

A végrehajtó, a gyermekvédelmis, a városüzemeltető a folyosón sorakoztak fel. A rendőröknek semmi dolguk nem akadt, mert a háziak szorgosan rámoltak. Vitték a szekrényajtókat, a zsákokat, a dobozokat és az óriási plüssmackót, ami előtt az akció végén a kilakoltatók egyike mobiltelefonos szelfit készített. A volt lakók maguktól mentek, tudták, senki sem fogná pártjukat, nincs értelme az ellenszegülésnek.

Bimbóné a két nagy gyerekével és a rokonaival autóra rakta mindenét, hogy Kálba küldje a fazekakat, meg az apjához Egerbe vigye a falitükröt. Amikor azt kérdeztük, hol a két kisebb gyermek, azt felelte: elbújtatta őket, „ne lássák ezt az egészet". Az önkormányzat embere azt tudakolta, mi lesz az új lakcímük. Merthogy attól függ több olyan támogatás is, ami csak akkor jár, ha a kerületben maradnak. Azt azonban, hogy pontosan hová mennek, Brigitta nem tudta megmondani. – Albérletet keresek – felelte céltalanul –, a gyerekeket nem vihetem el az iskolájukból, ahová járnak.

Tettünk egy kört a valaha szebb napokat látott ház körfolyosóján. – Sajnálom Brigittát és a gyerekeket – mondta a házban hatvan éve lakó Rappai Ferencné, aki szerint a cigány család példás életet élt. – Lelkiismeretfurdalásom van amiatt – tette hozzá –, hogy nem jutott korábban eszünkbe a segítség aktívabb formája. De amikor állást kerestünk neki, és elmondtuk, hogy egy roma asszonynak kilincselünk, azonnal ajtót mutattak.

A kilakoltatás tízkor kezdődött, fél egykor már üres volt a lakás A hivatalos személyek elégedetten távoztak, egyikük annyit jegyzett meg, hogy a jogszabályok szerint a lakóknak frissen meszelve kellett volna átadniuk az ingatlant. De az önkormányzat ettől most eltekintett.

Blogok
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.