– A régi felett eljárt az idő, ezért új vadgazdálkodási törvény megalkotására van szükség – így indokolta Bitay Márton, az agrártárca állami földekért felelős államtitkára az elsőként lapunkban ismertetett törvénymódosítási szándékot. Valójában nem új törvényt írnak, hanem a meglévőt alakítják át – Pechtol János, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára szerint azért, mert a régi 1996-ból való, és azóta alapvetően megváltoztak a környezeti feltételek.

Úgy tudjuk, a minisztérium az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV), az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) javaslatai alapján állította össze a koncepciót. Ez viszonylag széles körű egyeztetést feltételez, ám a valóságban a Semjén Zsolt KDNP-s miniszterelnök-helyettes vezette OM-VV és az OMVK tevékenysége nehezen választható szét (Pechtol például mindkét szervezetben vezető tisztségviselő), az agrárkamara pedig szintén erős kormányzati befolyás alatt áll, így nagy vita aligha alakulhatott ki közöttük.

Maga a törvénytervezet újraszabályozza a földtulajdonosok és a vadászbérlők közötti jogviszonyt (a vadászati jog a magyar jogban a földtulajdonhoz kötődik, a jogosultságot a tulajdonosok jellemzően bérbeadással hasznosítják). Kedvező irányú változás lehet, hogy a bérlők évente előre kötelesek fizetni a területhasználatért. A díjakat azonban az állam maximálja, bevallottan azért, hogy a vadászok terhei ne nőjenek.

Ráadásul a húszéves időtartamú bérlet alatt a földtulajdonos gyakorlatilag fel sem tudja mondani a szerződést, sőt valójában még azt sem válogathatja meg, hogy melyik vadásztársasággal szerződik – nem lehet például versenytárgyalást tartani, és a legtöbbet ígérőt vagy a legelőnyösebb feltételeket garantálót választani, pedig ennél jobban semmi nem tudná garantálni, hogy az árak a helyi viszonyokhoz igazodjanak –, ami meglehetősen kiszolgáltatott helyzetet teremt. Ha pedig valaki egyáltalán nem akarja, hogy a földjén vadásszanak, legfeljebb annyit tehet, hogy bekeríti a birtokát – ahová a vad bejuthat, ott alapesetben vadászni is lehet.

Erős a vadászlobbi az Orbán-kormányban Kurucz Árpád / Archív

A lapunkhoz eljuttatott szakmai vélemények szerint nem kellene mindenhol ragaszkodni a háromezer hektáros minimális területhez: apróvadas helyeken, ahol nincs gímszarvas, az ezer hektár is elegendő. Kérdésünkre ezt Pechtol János vitatta: szerinte őz ma már gyakorlatilag mindenütt van, és az őzekkel folytatott érdemi vadgazdálkodáshoz, egy egészséges állomány kialakításához szintén kell legalább háromezer hektárnyi vadászterület.

Azt is sokan felvetették, hogy magánszemélyeknek is meg kellene engedni a területbérlést, amiről ugyancsak megoszlanak a vélemények: az ellenzők szerint ez elsősorban a leggazdagabbaknak kedvezne, az ötlet pártolói viszont azt mondják, hogy a magánbérlő is hívna vendégvadászokat, egyszemélyes területek kialakulásától nemigen kellene tartani.

A legfőbb ellenérv az új törvénnyel szemben, hogy az előkészületekbe nem vonták be a környezet- és természetvédők képviselőit, holott egy korábbi elképzelés szerint a természetvédelmi szempontoknak kellene elsőbbséget kapniuk az erdő- és a vadgazdálkodás összehangolt reformjában. Ennek esélyét azonban a minimálisra csökkenti, hogy a kormány több tagja, illetve az agrárkamara számos vezetője vadászik, elkötelezett környezetvédő viszont nincs az Orbán-kabinetben.