"A nagy változások után finomhangolásra készülök"

Természetes, hogy sokan súlyozták máshogy szempontjaikat a szavazáson. Méltányolható például, hogy egyesek nem akartak harmadszor is természettudományi területről jövő elnököt, bár az is igaz, hogy a rendszerváltás idején három társadalomtudományi hátterű elnök követte egymást. Ettől függetlenül remélem, hogy még a nem rám voksoló akadémikusok is támogatni fogják az Akadémia működését és programját, így engem is.

Ami tudományos kérdés, abban az Akadémiának szava kell hogy legyen, ami meg nem ilyen ügy, abban nem Reviczky Zsolt / Népszabadság

Ugyan nincs jobboldali vagy baloldali tudomány, ön már átélte a népi-urbánus vitát az ELTE matematikai tanszékei között a rendszerváltás előtt. Ez a mai viszonyokhoz képest semmiségnek tűnik, egy idő után mégis megunta, és ahogy megjegyezte, önvédelemből két évre Amerikába távozott. Most nagyobb lesz a tűrőképessége?

Az Akadémiától feltétlenül távol szeretném tartani az ilyen vitákat. Ezek terméketlen dolgok, hiszen amikor egy szakmai feladatra keresünk valakit, mindig kiderül, milyen kis ország vagyunk, és nagyon kevés megfelelő emberrel lehet számolni. Ezért sem engedhető meg, hogy fontos döntéseknél egyeseket politikai okokból zárjanak ki. De akárhogy lesz is, én már nem megyek el innét. Három évet pedig most mindenképpen vállaltam, ezt végigszolgálom.

Egyszer úgy nyilatkozott, hogy szeretett iskolája, a Fazekas gimnázium titka a hatvanas években a nyitott, liberális légkör volt. Ezt a jelzőt ma nem szokás dicsérni idehaza…

A liberális szót sok értelemben használják. Annak idején a Fazekasban ez azt jelentette, hogy történelemtanárunk, az akkori körülmények között meglepő módon, vallástörténetről, sőt meglehetősen friss ügyekről, XXIII. János abban az időben indult reformjairól is beszélt. Én liberalizmuson azt értem, hogy megtorlástól való félelem nélkül mindenki elmondhassa a véleményét. Olyan szellemi liberalizmust képzelek el, hogy mindent meg lehessen vitatni.

Ahogy a matematikában. Az ilyen feladványok megoldásánál egyébként arról ismerik, hogy rámutat a háttérre, és belelát a problémákba. Milyen feladványokat lát az Akadémián?

Úgy tervezem, hogy hetente egy napot szánok kutatásra és oktatásra Reviczky Zsolt / Népszabadság

A Lendület programot folytatni kell, mert lehetőséget ad tehetséges fiatalok hazahívására vagy arra, hogy ne menjenek el, és képességeiknek megfelelő körülmények között tudjanak idehaza dolgozni. Az Akadémiának emellett létérdeke a most rosszabb helyzetbe került egyetemek támogatása, hiszen az MTA az egyetemes magyar tudomány letéteményese. Több tanszéki kutatócsoportot támogathatunk, és az akadémiai kutatóintézetek is jobban belefolyhatnak az egyetemi oktatásba. Lehetőség van a kutatók cseréjére, ennek keretében például egy egyetemi munkatárs fél évre egy akadémiai intézetbe megy kutatni, az ottani kutatók meg cserébe órákat adnak az egyetemen. Ez persze nem oldja meg az egyetemek alapvető gondjait, de segíthet a felsőoktatási kutatások elsorvadásának megakadályozásában.

A Lendület program egyre kevésbé népszerű a külföldön élő magyar kutatók körében. Mind kisebb a hazahívhatók aránya a pénzt elnyerők között, pedig eredetileg ez volt a fő cél.

Kézenfekvő lehetne az a válasz, hogy aki hazafelé kacsingatott, azt már hazacsábítottuk. A pontos felelethez azonban fel kell mérni ennek a jelenségnek az okait. De meg kell nézni azt is, hogy vajon minden területen ez számít-e a legjobb támogatási formának. Ösztöndíjakat lehetne adni külföldi kutatóknak is, hogy nagyobb számban jöjjenek el hozzánk néhány évre, bekapcsolva hazánkat a tudósok nemzetközi áramlásába. Ennek ma még sok adminisztratív akadálya is van. Egyetemi viszonylatban, ha egy kiemelkedő magyar tudós Amerikából haza akar jönni, nálunk legfeljebb adjunktusi állást kaphat, még ha a Harvardon professzor volt is, de először is hosszas procedúra során honosítania kell a kinti PhD-fokozatát, habilitálnia kell, és tudományok doktora fokozatot kell szereznie.

Most tervezik a bölcsészek és társadalomtudósok új kutatóházát, amellyel kapcsolatban máris sok vitát hallani. Egyebek mellett túl kevés helyet kapna a könyvtár, és nem lehet tudni, áterőltetik-e a várbeli Zenetudományi Intézet költözését is, amit a Bartók-örökösök sem engednének az ott lévő Bartók-archívum miatt. Eddig az ilyen ügyeket eléggé autokratikus úton oldottak meg. Lesz-e stílusváltás?

Általában annak a híve vagyok, hogy a dolgokat meg kell beszélni az érintettekkel. Nem vettem részt ezeknek a döntéseknek az előkészítésében, így csak azt mondhatom, hogy az alapkoncepció megtartásával olyan érdekeket is figyelembe kell venni, amelyek nem azonnal láthatók. Ha tényleg kevés a hely a könyvtárnak, akkor úgy kell tervezni, hogy elég legyen. Egyébként az eddigi nagy változásokat indokolt volt egyszemélyes döntésekkel levezényelni, ám a most ránk váró finomhangolás, a rendszer zavartalan működtetése inkább decentralizált vezetést kíván, és Török Ádám főtitkárral ebben remélhetően jól tudunk együtt dolgozni.

Az utóbbi időben az Akadémia elnökét néha élő díszletként használta a kormány, mint legutóbb, az MTA kihagyásával hazahozott Seuso-kincs parlamentbeli bemutatásánál. Ugyancsak bírálták az utcanévbizottság döntését vagy azt, hogy az Akadémia nem állt ki a saját alapítású Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia védelmében az alaptörvénybe is beemelt Magyar Művészeti Akadémiával szemben. Milyen tárgyalási pozícióból tud Lovász László indulni az ilyen ügyek esetén?

Lovász László három évet vállalt, azt mondja, azt végigszolgálja Reviczky Zsolt

Bízom a hatalom racionális gondolkodásában, annak az alapelvnek a tiszteletben tartásában, hogy ami tudományos kérdés, abban az Akadémiának szava kell hogy legyen, ami meg nem ilyen ügy, abban nem. Természetesen az MTA-nak nincs beleszólása abba, hogy a kormány milyen intézményeket hoz létre, legyen az MMA vagy nyelvstratégiai intézet, nekünk az a dolgunk, hogy a saját intézeteink megfelelő színvonalon működjenek. Szakmai szinten természetesen meg kell adnunk a megfelelő válaszokat. Én személy szerint sajnálom, hogy két művészeti akadémia van, de ennek a helyzetnek nem látom a megoldását.

Mit szól ahhoz, hogy az alapvetően tudományosan megítélhető génmódosítás tilalmát becsempészték a tudomány szabadságát is hirdető alaptörvénybe, s ha egy már benyújtott törvényjavaslatot is elfogadnak, börtön is fenyegetheti a már amúgy is jócskán ellehetetlenedett géntechnológiai kutatókat?

Nem hiszem, hogy ez alkotmányba való téma. Ezt az európai kötelezettségek miatt törvényekkel kellene szabályozni. Lehet, hogy tíz év múlva a génmérnökség mindenütt bevett technológia lesz, és nem kellene azért alkotmányt módosítani, hogy ne maradjunk ki egy fontos termelési mód előnyeiből. Az Akadémiának újra és újra ki kell fejtenie szakmai véleményét minden ilyen esetben, tudva persze, hogy a politikai kérdések nem tartoznak ránk.

Úgy hírlik, hogy az új vezetés mellett Pálinkás József is különleges tanácsadói szerepet kap. Mi ebben az igazság?

A különleges szót kivéve természetes, hogy egy leköszönő elnök egy ideig tanácsadóként segíti az új vezetést, hiszen tapasztalataira, kapcsolataira az Akadémiának biztos, hogy szüksége lesz. Hogy ennek a tevékenységnek mi lesz a pontos formája, még nem látom.

Mennyi ideje marad ezután a matematikára? Lesz még új Lovász-tétel?

Korábbi vezetői megbízatásaim mellett tudtam dolgozni, mert a töredék időket általában ki tudom használni. A Nemzetközi Matematikai Unió elnökeként például megírtam egy könyvet. Remélem, valamennyi időm most is marad, egyelőre úgy tervezem, hogy hetente egy napot szánok kutatásra és oktatásra.