Azt sem tudta, kit jelöl, amikor Bayert lovagkeresztre jelölte
„Az én szemszögemből Bayer Zsoltnak nem kell visszaadnia a kitüntetését, de én nem olvastam a publicisztikáit, csak a Gulag-témával kapcsolatos dolgokra figyeltem” – nyilatkozta lapunknak Pintér Jolán, aki változatlanul kitart amellett, hogy a Magyar Hírlap publicistája viszonylag korán kutatásokat végzett a Gulag-témakörben, írt róla, filmet csinált, ezért megérdemli a lovagkeresztet.
„Számomra csak a Gulag a fontos" – tette hozzá a GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnökhelyettese, aki kérdésünkre
visszautasította a feltételezést, hogy a politika közeléből esetleg bárki sugallta volna, hogy Bayert javasolja az állami kitüntetésre.
Munkatársunk kérdésére Pintér azt mondta, nincs semmilyen kapcsolata politikusokkal, illetve csak annyi, hogy Budapesten a parlamenthez közeli téren az alapítvány egy szobrot állított fel, hogy azok is tudjanak emlékezni, akik nem tudják pontosan, hogy szeretteik a Gulagokon hol hunytak el. Ezen a téren a hazatérés napján évente tartanak megemlékezést, és a koszorúzáson politikusok is szoktak beszélni, legutóbb Trócsányi László igazságügy-miniszter volt a szónok.
Pintér úgy érzi, „túl nagy a vihar" Bayer kitüntetése körül. Most először javasolta kitüntetésre az újságírót, és úgy jutott az eszébe, hogy éppen háttérfilmet keresett az aktuális koszorúzáshoz, amikor egy Echo tv-s DVD-t talált Bayer Zsolt műsorával a Gulagokról. Az alapítványi alelnök megerősítette, hogy a kitüntetésről nem egyeztetett senkivel, az alapítvány elnökével, Stark Tamással sem, teljes jogú képviselője az alapítványnak, így jogszerűen járt el. „De
most úgy gondolom, hogy ez morálisan nem volt helyes,
és ezt már meg is beszéltük" – tette hozzá. „Emiatt ostorozom is magam, de saját magam felé nincs lelkiismeretfurdalásom, mert aki beszél a Gulagról és ráirányítja a figyelmet az ott történt sorstragédiákra, borzalmakra, az számomra mindennél többet ér."
Pintér azt mondta,
a jövőben nem szeretne tovább a kitüntetési üggyel foglalkozni,
arról nyilatkozni. Az ő szívügye az, hogyan lehet méltón emlékezni a Gulagokat megjártakra, az ott elhunytakra, főképp azért, mert az édesanyja 16 éves korától, az édesapja pedig 19 éves korától volt kénytelen tíz évet eltölteni a Gulagon.
