– közölte kérdésünkre Karsai. – Ma már – tette hozzá – a nyugati szélsőjobboldali pártok sem zsidóznak túl nyíltan, még olyan arabellenes párt is van közöttük, amelyik kifejezetten „szereti" Izraelt.
Vona a történész szerint csak taktikázik: „ez engem nem győzött meg". A programját nem változtatta meg, a leginkább kompromittálódott volt vezetőket, így a Kuruc.info-hoz köthető Novák Elődöt hátrébb tolta ugyan, de helyette jött Toroczkai László ásotthalmi polgármester.
Karsai László kérte, hogy ne is őt, inkább George F. Hemingway nemrég megjelent cikkét idézzük a Magyar Időkből. Az amerikai-magyar üzletember azt hangsúlyozta: a Jobbik létezése okafogyottá válik, ha ideológiájának eszenciáit, a cigányellenességet, a rasszizmust, az antiszemitizmust és a többi hungarista zagyvaságot az állítólagos tömegpárttá való átalakulás során feladja.
– A Jobbik tudatos stratégia alapján változik. Valamikor 2013 őszén látszódtak az első jelei ennek, és azóta egyre nyilvánvalóbb, hogy a párt mozgásban van – mondja Török Gábor politológus. – A néppártosodás fogalma olyasmire utal, hogy a Jobbik megpróbál nyitni, bővíteni akarja a szavazótáborát. A néppártokat a szakirodalom olyan beszédes fogalmakkal szokta leírni, mint „mindenevő", „mindenkit megfogó", „esernyő- vagy gyűjtőpártok".
Ebben az értelemben szerinte igaz a néppártosodás. A Jobbik törekvése feltehetően az, hogy kitörjön a radikális szavazótáborából, bizonyos értelemben széttörje az üvegplafont maga felett, és olyanok számára is választható alternatíva legyen, akik korábban radikális hangvétele, szélsőségesnek bélyegzett politikája miatt nem szavaztak volna rá. A cél nyilvánvaló: a néppártosodásnak nevezett változás azért kell, mert a Jobbik választást akar nyerni.
|
Vona Gábor középen, alelnökei, az egykori szkinhed Sneider Tamás és az irredenta mozgalmat alapító Toroczkai László még a szélen
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Kérdés, hogy ehhez milyen eszközöket választ a párt. A politológus szerint döntően kommunikációs eszközöket: a Jobbik alapvetően stílusban és retorikában változott, de mindez együtt járt tartalmi finomodással is. Sőt, olyan személyi döntésekkel is, mint például Novák Előd kizárása a vezetésből és a frakcióból.
A Jobbik elsősorban a formai radikalizmusát próbálta meg elhagyni, mert feltehetően úgy ítélte meg – Török úgy látja: helyesen –, hogy a választókat elsősorban az zavarja. A mérsékelődés elsősorban a megfogalmazásra vonatkozik, de kiterjed a stílusra, még a politikusok öltözködésére is.
Jelenleg nehéz megmondani, hogy mennyire sikeres a folyamat – jegyezte meg Török. A közvélemény-kutatásokban a Jobbik 2014-ben és 2015 elején jelentősen erősödött, támogatottsága 16-19 százalékra ment fel, azaz közel megkétszerezte szavazótáborát. Azt követően viszont visszaesett: ma 12-13 százalékon mérik a pártot.
Az elutasítottsági adatokat is érdemes nézni. Török szerint ebben egyértelműen pozitív az elmozdulás a Jobbik számára, az elmúlt években jelentősen csökkent a pártot minden körülmények között elutasító választók aránya.
Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője azt mondja, a néppárt eredetileg azt jelenti, hogy egy párt szociológia vagy ideológiai alapon nem egy jól körülhatárolható társadalmi réteget képvisel, hanem a társadalom minden rétegéből igyekszik támogatókat gyűjteni. Ilyen értelemben a Jobbikot – csaknem egymilliós szavazótáborával – nyilván nem lehet rétegpártnak nevezni.
Ebben tehát egyetért Törökkel, és abban is, hogy a Jobbik politikusai nem teljesen ezt értik néppártosodáson. Hanem egyfajta mérséklődést, stílusváltást, a szélsőségesek háttérbe szorítását és a kormányzóképesség megteremtését nevezik így. Ha innen kiindulva azt vizsgáljuk, hogy a Jobbik közelebb került-e a kormányváltó pozícióhoz, és fel tud-e mutatni kormányképességet megjelenítő kompetenciát, akkor Juhász Attila szerint elmondhatjuk: a Jobbik egyelőre nem került közelebb célkitűzéseihez. Mérséklődése sok szempontból csak látszat, nyugati nemzetközi kapcsolatait sem sikerült látványosan javítania.
Támogatottságát tekintve a Jobbik stabilan a 10-15 százalékos sávban mozog az összes választókorú körében. Ez még ahhoz sem elég, hogy a baloldal együttes támogatottságát megelőzze. A Jobbik a néppártiság hangsúlyozásával azokat a szavazókat akarja megnyerni, akik kormányellenesek, de nem rendelkeznek erős ideológiai vagy értékelkötelezettséggel, hanem a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavaznak majd a Fidesszel szemben. Ettől az esélyesnek tartott pozíciótól – állította Juhász Attila – a Jobbik ma még messze van.
