nehogy B.-ék portáján zörgessük a csengőt, mert szegények a lóbaleset óta elbujdokoltak, hiszen több orgánum tévedésből a valóban irgalmatlan magas teraszukat fényképezte.
Megnéztük mi is, ha itt esett volna le az állat, most lóáldozatot kellene említenünk.
A hátas, amelynek hűlt helyét találtuk, a húsz éve elhunyt Gödör Pista bácsi portáján botlott meg, éspedig azért, mert vak volt. A telken, mint kiderült, a pej lovat – homlokán fehér csillaggal – a kapuhoz kötötték, csakhogy valaki eloldotta – legalábbis a falu alvégén élő ifjú és csinos lovasbajnok szerint. A vak ló lefelé igyekezett a telken, de eltévesztette az irányt, a teraszra lépdelt, onnan pedig „a mélybe zuhant”.
 |
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
– Maximum két méter lehetett
– mondta megadóan Winkler Sándor Józsefné, akit hatéves hivatala alatt sem hívtak annyian, mint a szerdai havária óta. – A telefonom nyilvános – mondta a polgármester –, ha valaki beüti a Google-be, hogy Csobánka, engem rögtön megtalál.
Rengetegen felhívtak, én pedig elmagyaráztam, hogy nem repdesnek nálunk a szárnyas lovak, ez a balszerencsés négylábú szerencsére megúszta a dolgot. Egyedül az háborított föl, hogy erkélyt emlegettek. Nálunk a házak előtt egyelőre csak teraszok vannak.
Bár a balesetet szenvedett lovat nem találtuk meg a faluban, de a helybeliektől azt megtudtuk: a jószágot megvizsgálta és ellátta a csobánkai állatorvos, aki nem talált különösebben súlyos sérülést.
Csobánka lakosságának csaknem nyolcvan százalékát (1310 svábot) telepítettek ki 1946-ban, vagyonukat elkobozták. A száműzöttek nem vihették magukkal kutyáikat, az ebek napokon át vonyítottak. Ennek emlékére állították fel a falu főterén a Kőkutya szobrot, melynek történetéről lapunk riportot közölt február 14-én. Cikkünket sokan olvashatták, mert a gazdátlan kutya szobra igen népszerű lett, a helyiek szerint az átutazók megállnak és szelfit készítenek a formabontó és a helyiek emlékezetét megmozdító emlékmű előtt.
