Leválasztják a népszavazásról a nyugaton dolgozókat

A betelepítési kvóta elleni népszavazásra viszont nem alkalmazható ez az érv: egyetlen szavazólap lesz, egy kérdéssel – hangsúlyozza Ujhelyi István, az MSZP alelnöke. Az európai parlamenti képviselő szerint bár az egyenlő választójog a parlamenti választáson is sérült, a referendum esetében ez vitán felül így van, hiszen a kormány kérdésére mindenki csak igennel vagy nemmel szavazhat, függetlenül attól, hogy van-e magyarországi címe.

A szocialista politikus Patyi Andrástól, a Nemzeti Választási Bizottság elnökétől kért tájékoztatást, mit tett azért, hogy garantálja az egyenlő választójogot, a jelenlegi megoldás ugyanis szerinte másodrangú állampolgárrá minősíti a külföldön dolgozókat.

A válasz nem volt reménykeltő: Patyi jelezte, hogy az NVB csupán jogalkalmazó, és mindössze beszámolási kötelezettsége van az Országgyűlés előtt. Majd visszautasította, hogy a jelenlegi gyakorlat alkotmánysértő lenne, mondván, az Alkotmánybíróság döntése alapján az állam többféleképpen biztosíthatja a szavazati jog gyakorlását.

Az AB idén áprilisi határozata valóban ezt tartalmazza, és hozzáteszi: a magyarországi lakcím alapot ad a különbségtételre. A külföldön dolgozók akár haza is utazhatnak a szavazás napján, s mivel „a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata az állammal közvetlenebb és erősebb, tőlük elvárható, hogy szavazataikat személyesen, akár a külképviseleteken adják le”. Ez a furcsa érvelés viszont azt a kérdést veti fel: a gyengébb kapcsolat miért eredményez ugyanolyan szavazati jogot?

Ujhelyi István szerint a Fidesz a törvénytelen kampányolás és a gyűlöletkeltés mellett az alkotmánysértéstől sem riad vissza a népszavazás sikere érdekében. „Az egyenlő választójog biztosítása alapvető kötelessége lenne a magyar államnak. Ha fennmarad az alkotmányellenes különbségtétel, és a választási szervek nem garantálják az egyenlő és szabad választás lehetőségét, az csak megerősíti az MSZP álláspontját, hogy a referendumon nem szabad részt venni” – nyilatkozta Ujhelyi, aki korábban petíciót indított az azonos választási szabályok kikényszerítéséért.

A 2013 májusában hatályba lépett választási eljárási törvény rövid ideig a hazai lakcímmel bíró, de külföldön tartózkodó választók felvételét is lehetővé tette a levélben szavazók névjegyzékébe. Másfél hónap elteltével azonban a parlament módosította a jogszabályt, azóta csak a hazai lakcímmel nem rendelkezők kérhetik ezt.

Nem mindenki tudja majd elmondani, hogy mit üzenne Földi Imre / Népszabadság

Az Alkotmánybírósághoz egy Ipswichben, a londoni magyar nagykövetségtől 137 kilométerre élő panaszos fordult még 2013 októberében, jóval az országgyűlési választás előtt, a testület azonban csak idén áprilisban utasította el beadványát.

Az indítványozó arra hivatkozott: az alaptörvény nem teszi lehetővé, hogy a külföldön tartózkodók között a lakcímük alapján tegyenek különbséget. Az AB 8:5 arányban másképp döntött. A határozathoz különvéleményt fűző Stumpf István úgy ítélte meg, hiba, hogy a bírák többsége a szavazás módját mellékes, technikai körülménynek minősíti. Azt írta: „Meg vagyok győződve arról, hogy a választási eljárási törvény indokolatlanul korlátozza a magyarországi lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választójogosultak választójogát, vagyis diszkriminálja őket.” Az AB hivatkozott a strasbourgi bíróság döntésére is, amely főként a szavazati jog különbözőségéből vezette le érvelését. Mint említettük, ez az érv most nem érvényes.

Technikai nehézséget már a parlamenti választás alkalmával sem okozott volna a külföldön dolgozók levélszavazása. Árulkodó, hogy 128 ezer kettős állampolgár voksolt így, döntően a szomszédos országokból, míg a külképviseleteken mind­össze 24 ezren szavaztak. Vagyis a minden becslés alapján több százezer külföldön dolgozó, tanuló magyar többségét sikerült távol tartani a választástól.

 Gyaníthatóan így lesz ez a kvótanépszavazáson is.