– Beletenyerelt a belvárosi ügyekbe, vagy a parlamenti választás előtt is voltak információi arról, hogy ott érdemes kutakodni?
– Életem fele az V. kerületben telt, adta magát, hogy ott próbálkozzak. Természetesen rengeteg pletykát hallottunk előzetesen különböző üzelmekről. Fontos szempont volt, hogy a Fidesz frakcióvezetője irányította a kerületet. De azt hiszem, sok más önkormányzatnál hasonló ügyekre találtam volna.
– Nem személyes tehát, hogy Rogán Antallal és az általa vezetett kerülettel kezdett foglalkozni?
– Nem. Sőt. Ahogy derültek ki az ingatlanügyek részletei, világossá vált, hogy a szálak éppúgy elvezetnek Pintér Sándor volt üzlettársáig, a kormánytanácsadó Századvég vezetőjéig, mint a miniszterelnök bizalmasáig, Habony Árpádig. Ez egy rendszer, és erős a gyanúm, hogy 2006 óta létezik: azóta, hogy a Fidesz elfoglalta az önkormányzatokat.
– Az Együtt miért nem profitál abból, amit csinál?
– Profitál.
– Nem látszik.
– Belülről már látszik. Nagyon nehéz évünk volt, csak sorscsapások értek bennünket: Bajnai elvesztése, a PM elvesztése, a választások elvesztése. De két év alatt fel fogunk építeni egy olyan országos hálózatot, amely nemcsak korrupciós ügyeket tár fel, hanem megoldásokat is kínál.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Sokan bírálják a többi ellenzéki politikust, amiért nem vetik bele magukat a gyanús ügyek feltárásába. Egyedül érzi magát?
– Nem vagyok egyedül, de én csinálom a leglátványosabban. Sokaknak pedig talán a minta hiányzott, hogy lehet ezt kitartóan, ha tetszik, erőből is művelni. De visszadobhatom a labdát: sok újságíró miért nem csinálja? Amit a kollégáimmal elvégzünk, nagyrészt oknyomozó, vagyis újságírói feladat. Szerencsére azt látom, sokszor már elég felhívni a figyelmet valamire, és onnantól a sajtó utánamegy, hogy mi történt.
– A korrupciót tartja az ország legnagyobb problémájának?
– A jogállam hiányát. Ennek sok rétege van a választási rendszertől az ügyészség működéséig, amellyel kapcsolatban erős fenntartásaim vannak. De az emberek talán azt értik a leginkább, hogy ha ellopják a pénzüket. Nem véletlen, hogy az ingatlanügyekkel kezdtünk el foglalkozni. Ha egy közbeszerzésnél eltűnik 1-2 milliárd, azzal sokan nem tudnak mit kezdeni, vagy legyintenek, hogy mindig így ment. De azt, hogy a Belvárosban 150 ezer forintos négyzetméteráron akárki nem juthat ingatlanhoz, mindenki tudja, aki próbált már lakást venni.
– Mi történik, ha a nyomozás vagy a bíróság arra jut, hogy minden jogszerű volt, az önkormányzat betartotta a rendeleteit? Bocs, tévedtem?
– Nem volt jogszerű. Nemrég bukkantunk rá, hogy az alaptörvény és a vagyontörvény értelmében 25 millió forintnál értékesebb állami vagyonelemeket nem lehet pályázat nélkül, kedvezményesen eladni. Ez alapján 2012-től minden ilyen ügyletet semmisnek tartok.
– Az is meggyőződése, hogy bűncselekmények történtek az ingatlaneladásoknál?
– Ha látja, hogy valaki kivesz egy pénztárcát más táskájából, és elrohan, akkor feltételezi, hogy bűncselekmény történt, vagy biztos benne? Én biztos vagyok benne akkor is, ha a bíróság nem mondja ki. Meggyőződésem, hogy önkormányzati ingatlanokat harmadáron eladni bűncselekmény, nem figyelmetlenség. Hogy sikerül-e bizonyítani, meglátjuk.
– Élvezi ezt az egészet?
– Attól függ, melyik részét.
– A konfrontációt.
– Nem, csak alkalmas vagyok rá. Nem élvezem, hogy ilyen országban élünk, és szívesebben ülnék a tengerparton, mintsem hogy hajnaltól késő estig stúdiókban magyarázzam az ingatlanügyeket. De most ez a munkám, amivel nincs bajom. Akkor élvezném, ha lenne eredménye. A hegedűkészítő sem a fafaragást élvezi, hanem ha megszólal a hangszer.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Mi lenne az eredmény?
– A politikai változás. Hogy ne csak engem biztassanak, hanem sokan karoljanak fel hozzám hasonlóan ügyeket. Hogy minél többen értsék a Fidesz-rendszer működését: azt, hogy a Fidesznek el kell tűnnie az ország éléről, mert amit épít, az nem demokrácia.
– A közösségi oldalakon sok biztatást kap. De több ellenzéki politikustól hallani, hogy nem komoly ember, kalandor, kétes egzisztencia, nincs kétezer forint a zsebében.
– Ha valamit élvezek, akkor azt, hogy ha nem tekintenek komoly embernek. Lenézem az úgymond komoly embereket, akik elvárják, hogy felnézzenek rájuk. Ami a zsebemet illeti, voltam banki osztályvezető, és nincs kétségem, hogy ha megint a pénzügyi szektorban dolgoznék, jobban élnék, mint a politikából. De a családomon és a barátaimon kívül más személyes ítélete nem érdekel. Az persze fontos, hogy a politikai teljesítményemet hogyan ítélik meg. De egy pártban egy Juhász Péter biztosan elfér.
*
Cikkünk a Népszabadság 2015. február 5-i számában megjelent interjú teljes változata
