Ez utóbbi egyébként akár elfogadható is lenne – véli Pardavi –, ha a menekülőknek emberi körülményeket biztosítanának, amíg a tranzitzónák előtt várni kényszerülnek. Nem kevésbé tartja fontosnak, hogy mindenki ésszerű időn belül legalább addig eljusson, hogy a kérelmét benyújthassa. Ezzel szemben naponta a harmincat sem éri el azok száma, akik bebocsátást nyernek, miközben másfél ezren vannak a határ túloldalán a szabad ég alatt és minden ellátás nélkül.
Korábban egyébként napi száz fős kapacitásról beszéltek, ám most mintha lassító sztrájk folyna a határon – mondta a jogvédő.
Pardavi úgy látja, minden eszközzel igyekeznek elrettenteni az idegeneket attól, hogy Magyarországra akarjanak jönni. A hatóságok célja egészen egyértelmű: minél nehezebbé teszik a menedékkérelem benyújtását, annál kevesebb lesz a regisztrált külföldi, s így kisebb a kockázata annak, hogy aki illegálisan továbbmegy más uniós tagállamba, azt az Eurodac adatbázisában rögzített ujjnyomata alapján a – dublini rendeletre hivatkozva – később visszaküldjék.
A kvótareferendum különben nagyrészt arról szó – fogalmazott Pardavi – hogy mit akarunk: egy szolidáris, befogadó, emberséges Magyarországot, vagy azt, hogy idegengyűlölő, intoleráns nemzetként tekintsenek ránk. Egyébként szerinte eleve hazug, manipulatív népszavazásra nem is bocsátható kérdésről van szó, amely legfeljebb arra jó, hogy elterelje a valós társadalmi problémákról a figyelmet. Meg arra, hogy fokozza a külföldiekkel szemben amúgy is meglevő, az ismeretlentől való idegenkedésből fakadó félelmet. Ráadásul akikkel nem találkozunk – fogalmazott –, azokról bármit el lehet hitetni.
A Helsinki Bizottság álláspontja: nem szabadna még tovább szítani az indulatokat, mert ismereteik szerint már most is egyre gyakrabban fordul elő, hogy zaklattak, bántalmaztak idegeneket, sőt, magyarokat is. Egyikük itt született, magyarul beszélő muszlim volt, aki számára – mesélte Pardavi – sokkoló élmény lehetett, hogy egyszer, amikor fejkendőben buszra szállt, a jármű valamennyi utasa igyekezett másfelé nézni, amikor egy férfi azt mondta neki, hogy legszívesebben ott helyben főbe lőné, de nincs nála fegyver. De hallottak nemrég olyan esetről is, hogy ittas emberek afrikai diákot vertek meg. A félelem egyébként kölcsönös, mert Pardavi tud például olyan pakisztáni üzletemberről, aki közölte: nem szívesen hozná ide a feleségét, mert ő is fejkendőt visel.
A jelenlegi helyzetre a legrosszabb választ találta meg a kormány – állítja a jogvédő. Az gondolja, aligha szolgálja a terrorizmus elleni fellépést, ha menekülők sorát szükségtelen szenvedésnek teszik ki. Ugyanakkor jelezte, hogy a közelmúltban elkövetett merényletek elkövetői között szinte alig akad olyan, aki a tavaly óta tartó bevándorlási hullámmal érkezett volna. A tranzitzónák előtt sem terroristák állnak sorban, hanem olyan szerencsétlen sorsú emberek – hangsúlyozta –, akik joggal remélhetnének tisztességes bánásmódot.
