Leckézteti Sólyom a kormányt
Sólyom László megfontolásra visszaküldte az unión belüli bűnügyi együttműködésről szóló törvény módosítását a parlamentnek, mert nem biztosították számára a törvények kihirdetésére az alkotmányban meghatározott tizenöt napot. Az államfő a november 10-én elfogadott tervezetet 11-én kapta meg, miközben abban a hatálybalépés időpontjaként 24-e szerepel. Vagyis a szabályos tizenöttel szemben tizenhárom nap alatt kellett volna döntenie. Az adótörvények kapcsán sem volt meg az elnöknek a tizenöt napja, illetve még több más esetben is ez volt a helyzet. Sólyom valószínűleg ezt elégelte meg.
Az államfőnek érdemi kifogásai vannak az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítő eszközök biztosításáról szóló törvénnyel kapcsolatban, ezért az AB-hez fordult. A bonyolult címet viselő jogszabály a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre tett újabb kísérlet: lehetővé tenné, hogy egy közösséget súlyosan sértő magatartás esetén ne csak személyében sértett ember, hanem a megbántott csoport bármely tagja polgári pert kezdeményezzen. Az államfő beadványában emlékeztet rá, hogy a hasonló próbálkozásokat az AB korábban rendre alkotmányellenesnek találta. A testület többek között arra hivatkozott, hogy perindítás lehetőségének ilyen széles körre történő kiterjesztése indokolatlanul korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát.
Az államfő az elődeihez képest jóval gyakrabban él alkotmányos lehetőségével: hivatalba lépése óta több mint tíz törvényt küldött vissza megfontolásra. Elsőként – még 2005-ben – az állami tulajdonú ingatlanok pártok számára biztosított ingyenes használatának szabályait kifogásolta, röviddel később az épületek akadálymentesítésének határidejét módosító jogszabályt adta vissza. A sorban szerepelnek a mentelmi jogról, a kitüntetésekről, az állami vagyonról és az egészségbiztosítási pénztárakról rendelkező törvények, a Balaton törvény, a kistérségi társulásokról született szabályozás, továbbá az Egyesült Államokba utazók adatainak kezelését, illetve a Washingtonnak átadandó bűnügyi adatok körét meghatározó jogszabályok is.
Eddig tízszer kért előzetes normakontrollt a köztársasági elnök. Az AB elé vitte a tisztességtelen piaci magatartásról, az ágazati párbeszédbizottságokról, az OÉT-ről, a felsőoktatásról, valamint az unión belüli kiadatásról szóló törvényeket. Sólyom a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos korábbi tervezeteket, a Btk. és a Ptk. módosítását is megtámadta. Néhány hete az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer szabályozása miatt fordult az AB-hoz. Az összesített adatok szerint csaknem minden huszadik törvényen talál valamilyen kifogásolni valót az államfő. Észrevételeinek jelentős részét a parlament is elfogadja, az alkotmánybírák pedig minden beadványának helyt adtak, bár néhányszor előfordult, hogy kifogásainak csak egy részét fogadták el.
Lövétei István alkotmányjogász úgy véli, hogy a jogalkotási rendszer nem mentes a működési zavaroktól, mert indokolatlanul sok törvény készül, a javaslatokat gyakran rohammunkában készítik elő, ráadásul bizonyos előterjesztésekhez olyan menynyiségű módosító indítványt nyújtanak be, hogy az egész folyamat kezelhetetlen lesz. Törvényt csak valóban fontos társadalmi vagy gazdasági viszonyok szabályozása érdekében kellene alkotni. Lövétei szerint az államfő az elődeinél lényegesen aktivistább szerepfelfogást vall, ráadásul egykori alkotmánybíróként nagyobb érzékenységgel is figyeli a parlament munkáját.
