Ma még senki sem tudja megmondani, milyen minőségű, mennyire hatékony és biztonságos a gyógyítás a háziorvosi praxisokban. Nincs olyan szakmai fórum sem, ami biztosítaná az egységes színvonalú ellátást. Ezért a törvény előírja a korábban már működött, úgynevezett „kollegiális szakmai vezető háziorvos" intézményének (az egykori szakfelügyelőnek) újbóli bevezetését. A tervek szerint a kistérségekben a háziorvosok maguk választhatják meg a vezetőt, aki „rálátna" a praxisokban zajló gyógyításra, adatokat gyűjtene, elemezne, a jó gyakorlatokat közkinccsé tenné. A választott orvos segíthet megkeresni a megoldást a problémásabb esetekre is.
Beneda Attila szerint, ha sikerülne elérni, hogy az egy-egy területi kórházba beteget küldő háziorvosok közel azonos és közösen kialakított terápiás eljárásrendet kövessenek, az jelentősen erősíthetné a biztonságos ellátást. A szakmai vezető a kórházakban megismerhető újdonságokat is elviheti a körzetekbe, szükség szerint szervezhet olyan továbbképzést, ami az adott területen lévő praxisoknak fontos. Példaként említette a helyettes államtitkár a selypi azbesztszennyezést, ahol szerinte nagyon jól vizsgáztak a háziorvosok, mert először ők jelezték a hatóságoknak, hogy baj van, megugrott a mellhártya-daganatos tünetekkel jelentkezők száma. A betegek gondozásában most is közreműködnek, valószínűleg szakmai közösséget is létre kellett hozniuk, hiszen az ott élők kezeléséhez nem lehet elég a szokványos háziorvosi rutin. Egy ilyen probléma menedzselésében nagyon jó szolgálatot tehet a szakmai vezető, mert pontosabbá, gyorsabbá és még szervezetebbé teheti az ilyen krízishelyzetekben a munkát.
A politikus elmondta: az új törvény deklarált célja, hogy a megelőzés minél nagyobb szerepet kapjon az alapellátás valamennyi területén. Ezért olyan ösztönzőket alkalmaznának, amelyek az emberek önmaguk egészségéért viselt felelősségét erősítenék. A háziorvosoknak például el kell érniük, hogy betegeik részt vegyenek a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos betegségek megelőzését segítő szűréseken – a veszélyeztettek évente egyszer menjenek el vércukor-, koleszterin-, testzsírszázalék-mérésre. És ha az értékek megkívánják, akkor dokumentálható módon önmaguk is tegyenek meg mindent állapotuk javításáért. Tehát, ha kell, diétázzanak, mozogjanak, vagy ha már akkora a baj, szedjék a gyógyszereiket, működjenek együtt a háziorvosukkal. Cserébe bizonyos típusú ellátásoknál ez a magatartás díjazható lenne. Az viszont félreértés, hogy a szűrésekkel meg lehet kerülni a várólistákat. Az alapellátási törvény egyelőre annyit mond, hogy az államilag szervezett, nem kötelező szűrővizsgálatok eredményeiből következő ellátásoknál el lehet térni a várólistától. De ennek mértékét és módját még egy miniszteri rendeletnek kell szabályoznia.
|
Nagy szerepet szánnának a megelőzésnek
Földi Imre / Népszabadság |
A politikus megerősítette, hogy megmarad a szabad orvosválasztás az alapellátásban, de a betegek a jövőben évente csak egyszer válthatnak háziorvost. Beneda Attila elmondta, hogy például az egyetemistáknak nem kell azért orvost váltaniuk, mert kollégiumban laknak. Az eseti problémákkal a taj számuk alapján ellátják őket ott, ahol életvitelszerűen tartózkodnak akkor is, ha kártyájukat ott hagyják az állandó lakhelyükön lévő gyógyítónál. Valahol mindenképpen hagyniuk kell, mert mint a helyettes-államtitkár fogalmazott, „elvárható lesz a betegtől, hogy adja le a kártyáját.” Az azonban, hogy az életerős, orvoskerülő fiatalokat mi módon fogják erre ösztönözni/kényszeríteni, nem tudni, ez is mint sok oly más fontos részlet a következő félév jogalkotásának kérdése.
