belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
25. péntek

Nézzük az országot!

Kentaurbeszéd

A miniszterelnök és kormányának végromlását egy másik földrészről néztem végig, és így az apró, lokális információk mellőzése, az egész folyamatot tisztábbnak mutatta. Egy barátom szerint Gyurcsány Ferenc minden csatát megnyert, de a háborút elvesztette. Csak annyi kiigazítást tennék ehhez, hogy a háborút az ország vesztette el. Elveszett az a lehetőség, hogy valódi demokratikus körülmények között, a reprezentált érdekek igazi ütközésében, de értelmes kompromisszumokban reformálódjon a társadalom szerkezete.

Csányi Vilmos| Népszabadság| 2009. április 11. |23 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

sydney | 2009. április 15. | 18:06:18

Kedves Csányi Vilmos, ezeket a "klara" fedőnevű élőlényeket ugye még egy jobb majomházba sem engednék be?

surcouf | 2009. április 14. | 08:31:57

az intellektuális tisztesség mint a legfőbb erény a tudományban ugye... nyilván átsugárzik az élet minden területére is pl a tömegmédiákban történő tömegnek szánt megnyilvánulásokra ... a tudományosság látszata mint mátrix hordozza a féligazságnak is ócska vélekedést... ám ballib érdek mentén

szar az egész

surcouf | 2009. április 14. | 08:25:32

""Kétharmados ellenzéki győzelem a legközelebbi (mikor is?) választásokon majd megteremti egy prezidentális féldiktatúra alapjait, és az ország kormányozható lesz megint egy időre."

ez tényleg zseniális

ha egy országban abszolút demokratikus többség alakul ki és 2/3 uk netán egyetért valamiben... és netalán hatalomra jut (a többség várakozásainak megfelelően demokortaikus keretek között) ... akkor egy egyetemi értelmiségi legszebb diktatórikus félemei válnak valóra ami

pontosabban ez egybevág egy hatalmat éppen bitorló , egyáltalán nem demokratikus , minden téren bukott kormányzat hatalmi és egzisztenciális érdekfélelmeivel


bravó csányi úr , elvégre mi mást is várhatna egy ballib egyetemi értelmiségitől az újságolvasó, minthogy demokratikus érzékenységből példát mutatva , rögtön félelmei projekcióival (a balfék hatalmi érdekeknek megfelelően ) beterítse a demokrácia legalapvetőbb legnyilvánvalóbb megnyilvánulását is

malaj | 2009. április 13. | 20:23:50

rob, hüjevagy. Nekem teljesen más síkon van bajom Csányi Vilmossal, mint azt te hiszed. De engem fáraszt, hogy elmagyarázzam, miben értünk egyet és miben nem.

golyó56 | 2009. április 13. | 19:11:24

rob_bp | 2009. Április 13. | 18:48:03

Köszi, mélyen egyetértek. Meg fog történni az ugrás visszfelé, és egy-két év múlva nemcsak az orvosok és a szakmunkások fognak innen menekülni, hanem az értelmesebbje mind. Majd maradnak a politikusok, a jogászok és egyebek, akik az újraosztásból élnek. Remélem én is el tudok húzni innen, mert itt jövőre megint a seggnyalók évadja jön el, visszatér a Simicska féle APEH gyakorlat (fenntről szólnak, kit kell ellenőrizni) ötvözve az összes velük egyet nem értő lapátra tevésével. Ezt már a dicső 4 évük alt egyszer előadták, nem várom meg a folytatást. Nem veszik észre, hogy nem a baloldal indította el a kivándorlási hullámot, hanem ők.

rob_bp | 2009. április 13. | 18:48:03

Egyetértek a cikk írójával, korrekt elemzés. Sajnos országunk népességének alacsony értelmi színvonala megbosszulja magát. Lásd előttem szólók nagy része... Akinek nem inge, ne vegye magára! Mindenki szereti Gyurcsányt szidni, de érdekes módon nem a ténylegesen elkövetett hibák miatt, hanem mindenféle aljas és primitív gyűlölködő vádakkal. Gyurcsány miniszterelnöksége esély volt egy történelmi léptékű ugrásra a modern Magyarország felé. Én személy szerint büszke vagyok, hogy Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, de tudomásul veszem, hogy a 300 Ft-on megvehető emberek országában ennyit lehetett elérni. Most jön a történelmi léptékű ugrás - visszafelé... Egy bizonyos szellemi színvonal alatt nem lehet demokráciát csinálni.

rob_bp | 2009. április 13. | 18:34:06

Malajka! Te hogyan érezheted magad kvalifikáltnak arra, hogy politológiai kérdésekben nyilatkozz? Ki vagy te? Tudod, mielőtt valamit másnak mondanál, mondd magadnak!

malaj | 2009. április 13. | 16:55:09

Nem tudom, hogy egy etológus hogyan érezheti magát kvalifikáltnak arra, hogy politológiai kérdésekben nyilatkozzon. Ez egyszerre mutatja a kérdéses etológus és a politológia silányságát.

Márkus | 2009. április 13. | 16:39:43

Talán egy féldiktatúra valóban helyrerázná az embereket. Nem vagyunk eléggé kulturáltak, műveltek, és önzetlenek, hogy demokráciában éljünk.
A demokratikus törvényeknek lassan kell kialakulniuk, nem lehet mindjárt szabadságot adni egy kalitkából szabadult országnak. Egy rabságban felnőtt állat is nagyon megzavarodik, ha minden előkészítés nélkül kerül vissza a vadonba.

katmandu | 2009. április 13. | 16:36:53

Az Internacionáléból idéznék!

" Ez a harc lesz a végső. " Lehet jogi képviselők után nézni! A nemzetközi joggyakorlat értelmében külföldről is kiadhatók a jgsértő cselekmények elkövetői. Nem lesz mentelmi bizottság, sem mentség, csak törvényes ítélet!


Artúr király | 2009. április 13. | 14:47:46

Kádár népének halvány dunsztja nem volt, és ma sincs, arról, hogy mi fán terem a parlamentáris demokrácia. Sorsunkat megérdemeljük. Mielőtt Huba kioktatna: a szlovákoknak, a románoknak, a lengyeleknek, az oroszoknak sincs fogalma arról, hogy mi az a parlamentáris demokrácia. Az egész banda a Lajtától és az Oderától keletre, jobb lenne, ha tanulna egy kicsit, mielőtt bemegy ikszelni a fülkébe. Azt kaptuk, amit megérdemeltünk: Meciar-t, Putyint, Kaczyinskit, Gyurcsányt, Orbánt, Basescut, meg a többi futóbolondot. Húzzuk le magunkat...

immortal | 2009. április 13. | 13:34:08

nimzo | 2009. Április 13. | 11:03:54

Meg gyáva is volt. Vezetőnek is gyík volt: saját közvetlen munkatársai is beszívatták és bohócot csináltak belőle.

Ikatalina | 2009. április 13. | 12:46:56

Mit is akart Gyurcsány megoldani kedves Tanár Úr?

Úgy vélem, amit ír erre a kérdésre válaszul, az csupán az Ön projekciója. És ebben az esetben megbocsátható az Ön kiállása ez mellett az ember mellett.

A tény az ön állításával ellentétben az, hogy Gyurcsány választást akart nyerni. Mindössze ennyit. És amikor megnyerte, azonnal kiderült, hogy fogalma sincs arról, hogy mit is tegyen. Ha valaki ezt nem vette volna észre (mint pl. Ön), akkor legalább az őszödi beszédet hallgatta volna meg figyelmesen. Abban maga a kormányfő beszél arról, hogy 2 lépést nem lát előre.

Nos, ezek után hogyan is értelmezzük az ön állítását miszerint Gyurcsány Ferencnek bármifajta víziója is lett volna az országról? Ön tudós ember a saját szakmájában. Komolyan elhiszi Gyurcsányról azt amit írt, vagy csak a katasztrófa érzést akarja másokban csökkenteni, amikor felelős politikusként beszél erről az emberről?

Huba | 2009. április 13. | 12:02:45

Kedves antimagyarok! Hamvas szentenciái minden népre, és méginkább minden kis népre ráillenek. Lásd szomszédaink. Úgyhogy ne csak a magyarokra lőcsöljétek azokat.

Attila meg nem érti CSV iróniáját. De attól, hogy irónia, még igaz (lesz).

klara | 2009. április 13. | 11:46:15

Ez a gyurcsány ember óriási károkat okozott az országnak.
Ez a gyurcsány ember óriási károkat okozott az országnak.
Ez a gyurcsány ember óriási károkat okozott az országnak.
Ez a gyurcsány ember óriási károkat okozott az országnak.
Ez a gyurcsány ember óriási károkat okozott az országnak.
Ez a gyurcsány ember óriási károkat okozott az országnak.
Köszönöm a figyelmet.

nimzo | 2009. április 13. | 11:03:54

meg is "reformálta" az országot. A közbeszéd az ő "példamutatása" révén jelentősen eldurvult. Ne köntörfalazzunk: Gyurcsány(i) egy igazi nagy bárdolatlan tuskó. A társadalom szinte valamennyi rétegét vérig sértette.A másik feladata is sikeredett. A pártot átalakította. Előtérbe kerültek a hozzá közelálló és hasonló mentalitású társai. Ebből kifolyólag a párt maffiává alakult. A társadalomra ez pedig egy negatív üzenetet vetített. A kisember azt látta: az boldogul aki a törvényeket kijátszva gazdálkodik. Elharapódzott a korrupció, szinte kötelező a döntési helyzetben lévők megvesztegetése. Ezt köszönhetjük ennek az igen "tehetséges" bunkónak.

Attila | 2009. április 12. | 15:15:54

Ez egy borzasztóan szenzációs írás, ez pedig önmagáért beszél:

"Az individualistákból képződött tömeg kulturálatlan, csak kapni szeretne, és könnyen bedől a populista hívó szavaknak. Kormányozni demokratikus eszközökkel rendkívül nehéz, intézményeit megreformálni meg szinte lehetetlen. Az erőszaknak talán engedni fog. Kétharmados ellenzéki győzelem a legközelebbi (mikor is?) választásokon majd megteremti egy prezidentális féldiktatúra alapjait, és az ország kormányozható lesz megint egy időre."

JoGabor | 2009. április 11. | 17:57:02

Bravó walsz! Egy másik:
„Az olyan fogalom, mint nép, kaszt, kultúra, nomádság, kollektív kategória, és éppen ezért absztrakció. Ebben az aiónban a kollektív kategóriáknak realitásértékük nincs. Miután a legmérgezettebb szembenállás, a valláskülönbség megszűnt, egy idő óta a mérgezésnek újabb fajtája lépett fel, amelyet nacionalizmusnak hívnak.
A fajelmélet is nacionalizmus, de az osztályharc sem egyéb, mint ennek mellékhajtása, az, amikor a hatalmi ösztön nem másik, hanem saját népe ellen irányul. A harc első oka minden esetben a bőszültség, az elmélet pedig bármilyen legyen is, ennek csak másodlagos igazolása.
A vallásról már kiderült, hogy az emberek között lényeges különbségeket nem teremt, vagyis olyan kollektív kategória, amelynek nincs realitásérzéke. A nemzetiség és faj, mint különbség, szintén irreális, és ennek felszámolása most folyik. De valódi ellentétet az osztálykülönbség sem teremt. Ebben a történeti pillanatban azonban a tudatosodás foka még alacsony ahhoz, hogy ezt a belátást meg lehessen tenni, és annak következményeit le lehessen vonni. A 20. század közepén csak igen lassan és homályosan válik köztudottá, hogy a kollektív kategória tarthatatlan.

A kollektív kategóriák gondolkozásunkban lehetnek anyafogalmak, konfliktusmezők és a személyiség architekturális elemei, éspedig:

1. Anyafogalmak, mert az ilyen kategóriákat, mint vallás, nép, osztály, faj, kultúra, kaszt, az ember tudat alatt úgy értelmezi, hogy azokból származott, és azoknak a gyermeke.
2. Konfliktusmezők, mert az összeütközéseknek aránytalanul nagy része az ilyen kategóriák területein zajlik le. Jellemzésképpen csak annyit, hogy a szidalmazások túlnyomó többségében a cigányt, a tótot, a grófot, a proletárt szokás becsmérelni, vagyis a legritkább esetben szidják magát az embert, mindig annak kollektív kategóriáját (büdös paraszt, zsivány gróf). Ha valaki ellenállást tapasztal, nem az embert, hanem érthetetlen módon a kollektívumot vonja felelősségre. Ez egyébként a fajelmélet, a nacionalizmus és az osztályharc háttere is.
3. A személyiség architekturális eleme, ami annyit jelent, hogy a nemzetiség, faj, osztály, kaszt az emberi lény szövevényének beépített része. Kollektívum csupán típust tud teremteni, a személyiség pedig ott kezdődik, ahol az ember a típust feldolgozza és individualizálja. Az ember minél több kollektív kategóriát tudatosít önmagában, az individualizációnak annál magasabb fokát éri el.

A jelen aión körülbelül Kr.e. 600 óta a személyes üdv jegyében áll. Ezért ma számunkra teljes realitásértéke csak annak van, ami személyes. A kollektív kategóriák hatása abban nyilatkozik meg, hogy időnként, mint legutóbb az osztály, vagy a faj, vagy a nép esetében, az emberi egyént valamely kollektívumba vissza akarják olvasztani. E kísérletek amilyen szenvedélyesek, éppen olyan értelmetlenek. A kollektív fogalom a személyiség aiónjában nem valóság többé, hanem a gondolkodásnak olyan jelképe, amelynek segítségével az emberek egymást elhelyezik és meghatározzák. Aki a kollektív kategóriákat realitásoknak tekinti, magában történetileg meghaladott korszak csökevényeit őrzi, vagyis atavisztikusan gondolkodik.”
Az öt géniusz

walsz | 2009. április 11. | 13:46:19

Még egy Hamvas:

"Huszonkettedik levél

Íme a közöny gyökere. Előnynek mondják, sőt nagylelkűségnek, hogy itt egymás mellett élhettek felekezetek és vallások és nemzetiségek. Ezt hívják fölénynek. Ez nem türelem, hanem közöny. A magyarnak nincs érzéke aziránt, amit a másik tesz és gondol és mond és él. Nem nagylelkűség az, hanem hogy sohasem tudja, mi az a Te. Sohasem volt itt kapcsolat az emberek között. Ez az a föld, ahol nem tudják, mi az az együtt, és mi az a közös. Mindig elárulták egymást, különös előszeretettel az idegennek. Ez az értelme annak, hogy évszázados idegen uralom alatt voltak. Ki engedte, ki hívta be őket? Meg vagyok győződve róla, hogyha a törököt nem is hívták be, némelyek számításába nagyon is jól beleillett. De mindenekelőtt azért nem lehetetett itt senki önmaga, mert a sors mindig csak a másikban teljesülhet. Ezért nem volt itt senki önmaga. Ezért nem volt itt nagy költő, nagy gondolkozó és nagy király. A közöny azonban nem végső gyökér. Mélyebbről fakad: abból, hogy nincs barátság és nincs szerelem és nincs közösség és nincs nép - nincs Te.
Ezért nincs itt saját földű szellem, és nincs semmi, aminek a közösből kellene fakadnia. Szellem, élet, állam, közösség, költészet, törvények a nép közös életének eredményei lehetnek, s ebből az eredményből élnek az utódok, folyton újraalkotják azzal, hogy élik azokat. Senki sem jutott az érettségnek arra a fokára, hogy nagyot alkothasson. Csak egyetlen módon lehet itt megérni, úgy, mint egy atmoszférátlan csillag, de ez nem élet, hanem elszigeteltség és kivétel. A Te hiánya lehetetlenné teszi az összes kapcsolatot, és minden viszony elszárad. A közös gondolata eltűnt. Mindenki egyedül van. Egymástól elszakadt én-ek, akik egyedül őrlődnek fel, közönyben minden más iránt, magukban széthullanak, mert nincs körülöttük senki, egymásra vicsorognak énjük börtönéből, és ez a fogcsattogtatás magányuk kínjából fakad. Mind a "Nagy Árnyékban ül - elevenen a Halálban" - külön, kapcsolat nélkül - "mint a pusztában bujdosó zarándok, a világot elhagyva, csak egyedül ül - nem tudván, mi vonzza".
És e földön az életet az dönti el, hogy ki fedi el a Te hiányából fakadó közönyt, és ki az, aki feltárja. Mert a haza az a nagy és szent hazugság, ami az egészet elfedi. Igen, ők a haza nagy fiai. Haza csak ott fontos, ahol nincsen közösség, a nemzet csak ott lobogó, ahol eltakarják, hogy nemzetről szó sem lehet, nincsen sem haza, sem nemzet, sem nép. Ez a nagy áltatás, amiben részt kell venni, különben föleszmélnének egyedüllétükre. És mi lenne akkor? Mi lenne, ha fölébrednének arra, hogy hazátlanok és néptelenek és nemzettelenek vagyunk. Ami közösnek látszik, az a közösségtelenség eltagadásából keletkezett nagy szólamok özöne. Így kell magát áthidalnia, hogy ha már nincs, legyen meg annak legalább látszata. Csak közösségben lehet élni, és ha nincs, a közöny fölé nemzetet és népet és hazát kell hazudni.
Ez a szellem jelentősége itt; az irodalomé, a művészeté. Ezért van jelentősége csak a hazának, a közös áltatásnak, amiben mindenki megegyezik, hogy van, mert nincs. Ezért olyan borzasztóan fontos a nemzet becsülete és a hazaszeretet, amivel mindig ki lehet állni és szavalni, ez az, ami még felejtetni tud."

/ A magyar Hüperion/

walsz | 2009. április 11. | 13:44:35

Nézzünk egy idézetet Hamvas Bélától:

"Politikai egzisztencia egy nép vezetésére mindig alkalmtalan volt és kevés, ezt régebbről nem is, de Platón óta tudjuk, és ezt a tényt azóta is igazolta, ha más nem, maga a történet. Kung Fu-ce mondja, hogy a nemesek uralma legfeljebb tíz nemzedékig, a polgárság uralma legfeljebb öt nemzedékig, a szolgák uralma legfeljebb három nemzedékig tart. Rendezett és tartós uralmat csak a szellemi kaszt teremt és tart fenn.
[...] Senkinek, akinek a szellemiség birtokában volt, eszébe sem jutott, hogy a politikát nem megtagadni kell, hanem tiltakozni a politika és a morál elválasztása ellen. Az elit mindenütt, ahol kifejlődött, hagyománytalan volt, kaszttalan csőcselék (csandala), csak a társadalomban nem lefelé csapódott ki, hanem fölfelé, és így alakult meg a legutóbbi százötven év alatt az Európára jellegzetes Übermensch-csandala, aki életstílusával nemcsak a pénzembereket és a diplomáciát és a nagykereskedelmet és a nagyipart befolyásolta, hanem az egyházat és a művészetet és a tudományt is. Életstílus, nem hatalmi praxis. Ez az a korrupt elvilágiasodás, amely nemcsak gondolatokban és életrendben nyilatkozik meg, hanem már öltözködésben és modorban is, és nem pénzével uralkodik, hanem prepotens hitetlenségével, és példát nyújt arra, hogy az ember a minimális életelőnyökért miképpen követheti el a legnagyobb árulást és becstelenséget. Bertrand Russel azt mondja, hogy az emberiség a világtörténet alatt még soha annyit nem szenvedett, mint a legutóbbi száz év alatt, de ez csak azért történhetett, mert az, akinek kezében a szellemi erő volt, az emberiséget soha ennyire nem hagyta cserben, hozzá lehet tenni, ilyen elképzelhetetlenül olcsón. [...] Végül meg kell szabadulni attól a nyomasztó hazugságtól, hogy a világ első népe a magyar. Tudomásul kell venni, hogy ezt a felfogást nem a valóságérzék, hanem a valóságtól való félelem teremtette. Komolytalan olyan dícsőségben való hít, amely nincsen másutt, mint a politikai ripacsok ripők szónoklataiban. [...] A megrenditő az, hogy éppen az olyan kis nemzetiség, mint amilyen a magyar, amelynek közvetlen életét fenyegetik, nem tudja az egységet sem önmagában megteremteni, sem nem képes a hasonló kis népekkel barátságban élni, hogy az univerzális államnak legalább érzelmi feltételeit megteremtsék."

/Öt géniusz/

HIRDETÉS

Gyurcsány egyszerre két roppant nehéz feladatot akart megoldani: megreformálni az elszabott országot, Kádár népét, amely húsz éve nyögi, és szabotálja sikeresen, a rendszerváltáskor sebtében, sok illúzióval és kellő bölcsesség nélkül kialakított társadalmi szerkezetet. A második feladat talán még ennél is reménytelenebb volt: egy új, aktív, jövőbe néző szociáldemokrata pártot faragni abból a nehézkes, korlátolt, főleg saját magával törődő mamutból, ami Magyar Szocialista Párt néven a kádári örökségből, mint baloldal megmaradt. Egyszerre ez sajnos, nem ment, talán nem kellett volna a 2006-os választási csatát megnyerni, egy ellenzéki párt könnyebben reformálható. A két különösen nehéz feladat mellé társult a világválság, amely a reményét is elvette bármiféle értelmes reformnak, és a miniszterelnök érdemeit mutatja, hogy az ország még mindig talpon van.

De nézzük az országot. Húsz évvel ezelőtt a Kádár-rendszer szépen simán, olajozottan engedte magát megváltoztatni, legalábbis látszólag. A rendszerváltás liberális mámorban történt, abban a hitben, hogy a korlátlan individuális szabadság maximális biztosítása a legfontosabb, és minden más rendszerprobléma megoldódik majd magától. Olyan törvények születtek, amelyek szinte minden szinten maximális beleszólást biztosítottak a demokratikus egyezkedési folyamatok szereplőinek, és háttérbe szorították a közösségi érdekeket, a rendszerszemléleti racionalitást.

A társadalmi rendszerek működési stabilitása mindig az egyén és a társadalom által megformált legmagasabb szintű közösség viszonyán múlik. Törvényeket, jogszabályokat, nagyon gyorsan lehet konstruálni, és ezek látszólag működhetnek is egy darabig, de ha a törvények, jogszabályok hálózata nem alkot funkcionálisan összehangolt kultúrát, akkor szép lassan szétzilálódik a társadalom, mint ahogyan ez nálunk történt. A mi törvényi hálónkat elkapkodták a konstruktőrök és a kétharmados törvényekkel még az átalakítás lehetőségét is megakadályozták. Minden szinten megjelent az összehangolatlanság, a rendetlenség: adócsalás, feketemunka, megkerülik a jogszabályokat, a szolgáltatások színvonala katasztrofálisan esik, túlburjánzik a bürokrácia, ellehetetlenül a közoktatás, és kiterjed a mély szegénység. Az egyre kedvezőtlenebb tendenciákat természetesen súlyosbítja a politika, bármelyik párt van is éppen kormányon, amely folyamatosan apró kiegyezésekkel, kedvezményekkel, a törvények be nem tartásának elnéző kezelésében jelentkezik, és gyakorlatilag kormányozhatatlanná teszi az országot.

HIRDETÉS

A diktatúrában egyértelmű volt az egyén és a társadalom viszonya: a társadalom legfontosabb szerveződése az állam, amely szolgáltatja a javakat a bölcsőtől a sírig, és az egyén ennek fejében tőle telhetően elvégzi az állam által kijelölt munkát. Az egyén saját helyzetén legfőképpen úgy változtathatott, ha az állam képviselőivel egyezkedett. Kicsivel jobb állás, valamivel több fizetés kéne, amit elsősorban lojalitással lehet ellentételezni. A diktatúra mindent megtett, hogy a saját virtuális közösségei mellett valódi közösségek ne alakulhassanak ki, mert azok nehezebben ellenőrizhetők, képesek tagjaik valamiféle védelmére, esetleg kreatívak és a rendszerben nem kívánatos ötletekkel állnak elő, de legfőképpen akadályozzák az állam és az egyén egyedi viszonyának fenntartását. A régi közösségeket kíméletlenül felszámolták, újakat nem engedtek létrehozni. Emlékszem valamikor a nyolcvanas évek elején a fiatalok hirtelen rájöttek, hogy nagy panelházak alagsoraiban, pincéiben, kellemes fűtött üres helységek vannak, amelyeket semmire sem használnak, ott állnak évtizedek óta üresen. Néhány hónap alatt kétezer klub alakult és használni kezdték a helységeket, muzsikáltak, énekeltek, táncoltak, szórakoztak. Ekkor felébredt a pártközpont, ennyi új háromperhármas kádert nyilván nem tudott hirtelenébe előkeríteni, betiltották a klubmozgalmat.



Tettamanti Béla
A közösségtudat elfojtása nagyon sikeres volt, Magyarországon szélsőségesen individualisták lettek az emberek. A diktatúra alatt ennek nem volt különösebb hátránya. Senki sem szorult arra, hogy egy valódi közösség álljon mögötte, ha szükséges megsegítse. Nagyon jól lehetett látni ennek következményeit a rendszerváltás után közvetlenül, amikor először váltak munkanélkülivé az emberek. A diktatúrában ez nem fordulhatott elő, a munkahelyhez való joga mindenkinek megvolt. Az új helyzetben hirtelen, tartalék és közösségi segítség nélkül, ott álltak az utcán teljesen egyedül. A rendszerváltó atyák még arról is gondoskodtak, nehogy a szakszervezetek érdemleges erőt képviseljenek, pedig a szükséges támogatásra alkalmasak lettek volna. Kivégezték a paraszti közösségeket is. Szétverték a termelőszövetkezetet pusztán érzelmi okokból, holott azok korszerű birtokmérettel és modern technológiákhoz szocializálódott korszerű munkaerővel rendelkeztek, némi adminisztratív átalakítás mellett jelentős gazdasági potenciált képviseltek és többé-kevésbé valódi közösségek voltak. Most van kétmillió életképtelen kisbirtok. A legszegényebb réteg, elsősorban a romák foglalkoztatására szolgáló állami dotációval működő munkahelyeket a piaci lelkesedés nevében bezárták, ezzel a munkára szocializálás hosszú folyamatát megszakították és a roma integrálódást hosszú időre lehetetlenné tették. A dotációk többszörösére lesz majd szükség, ha ezt a problémát valaki végre hajlandó lesz megoldani.

Különösen érdekes eset az egészségügy. Mindenkinek ingyenes, egyenlő ellátást, mondta a diktatúra, miközben elnézte, hogy az individualizált társadalom tagjai egyenként, titkos alkukkal vásárolják meg az orvosi ellátást, és azt hiszik, hogy ezzel a módszerrel kapják meg a maximumot. Ezzel a rendszerrel ugye az a legnagyobb baj, hogy titkos, nincsen árlap, nem ellenőrizhető a minőség, nem az eladók versengenek, hanem a vevők. Hogy milyen eredménnyel azt mindenki láthatja, aki igénybe veszi az egészségügyi ellátást.

A közösségek senkinek sem hiányoznak, a politikusok által folyamatosan papolt versenyképesség sem a közösségekről szólt, hanem az egyénről: Akkor lesz jó neked, ha mindenkit megelőzöl! Mindenkit, bármi áron. Ez az új törvény! És miután az individualista módit a diktatúra szépen megalapozta, az átállás aránylag sikeres volt. Ezért voltunk sokáig a rendszerváltás éltanulói, mert hirtelen minden vihető lett, aki éppen ott volt szerzett, a többi meg most kezd rájönni, hogy itt valami igazán nagy átverés történt. A közöségeknek a nagy osztogatásból nem jutott. Pedig a kis közösségek a társadalom tudatának formálói, ott tanulja meg mindenki, hogy nemcsak jár neki valami, de kötelezettségei is vannak, ott alakul ki a kormányozhatóság.

Az individualistákból képződött tömeg kulturálatlan, csak kapni szeretne, és könnyen bedől a populista hívó szavaknak. Kormányozni demokratikus eszközökkel rendkívül nehéz, intézményeit megreformálni meg szinte lehetetlen. Az erőszaknak talán engedni fog. Kétharmados ellenzéki győzelem a legközelebbi (mikor is?) választásokon majd megteremti egy prezidentális féldiktatúra alapjait, és az ország kormányozható lesz megint egy időre.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    23 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS